A látogatás a magyar népnek szól – Interjú Horváth Zoltánnal, a pápai szentmise felelősével

– Ismerősként köszöntötték a Vatikán ceremonáriusai? Milyen kívánalmakat fogalmaztak meg az első egyeztetéskor?

– Igen, s ez kedves és meglepő élmény volt. Jó volt, hogy most építhettünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) alatti közös munkára. Azonnal megfogalmazódott, hogy ez a mostani egy magyar esemény lesz, így fontosak voltak számukra is a magyar imádságok, énekek, hogy ez valóban nemzeti találkozás legyen. Felemlítették Ferenc pápa afrikai útját, melyen a Szentatya nagyra értékelte, hogy az ott élők tradícióit, mentalitását belevitték a katolikus liturgiába, s ezért otthon érzik magukat benne. Arra bátorítottak, tegyük mi is ezt. Csárdásra ugyan nem perdülünk a mise közben (nagyot nevet), de a magyarságot erősítő vonatkozásokat ki fogjuk emelni. Így például a javaslatomat, hogy az evangélium hangozzék el angolul, tekintve, hogy nagy tévétársaságok közvetíteni fogják, elvetették, mondván: ez nektek szól, legyen az olvasmány, szentlecke, evangélium magyarul.

Ferenc pápa a magyar emberekhez jön, hozzájuk szóljon a tanítás.

Meglepő volt, hogy mennyire ismerik országunk viszonyait. Örömmel állapítottam meg, hogy a Szentatya a látogatás készületében figyel arra, hogy minden találkozón konkrétan azokhoz tudjon szólni, akik ott vannak, betegekhez, hajléktalanokhoz, fiatalokhoz, egyházi szolgálattevőkhöz, kispapokhoz és így tovább. Tájékozódik az életünkről. Mindenkihez szeretne személyesen szólni, azokat a témákat elővenni, amik minket foglalkoztatnak, hogy a krisztusi tanítás most, itt, nekünk személyesen szóljon. Ugyanakkor együtt kerestük a megoldást, hogyan tudjuk megkönnyíteni Ferenc pápa helyzetét, tekintettel az azóta megváltozott egészségi állapotára.

A Szentatya a pápamobillal most is körbemegy a téren és köszönti a híveket, az igeliturgiát is ő vezeti, viszont az áldozati liturgiát már Erdő Péter bíboros, majd a Szentatya fejezi be a szentmisét.

– Nagy megtiszteltetés, hogy rövid időn belül másodszor jön hazánkba Ferenc pápa.

– Valóban felmerül bennünk a kérdést, minek köszönhetjük ezt; mi az a történelemben számottevő, Európa közepén fekvő, ma szerény méretű és jelentőségű ország életében, amiért ilyen nagy kitüntetésben van részünk? A magam részéről azt gondolom, a látogatás szól az 1000 éves magyar történelemünkek, mely katolikus keresztény; a korona révén hazánk a pápától kapta a „megbízatást”, hogy katolikus ország legyen. Szent István király volt az első az európai uralkodók közül, aki felajánlotta az országot Máriának. És mennyi magyar szent és boldog van az Egyház történetében, akik jelentős szerepet játszottak a hit továbbadásában, akár életük feláldozásával is régen és a közelmúlt történelmében egyeránt. Megemlítenék egy édekességet, a pápa „személyes kötődését” történelmünkhöz.

A Római Birodalom pannóniai provinciájában született Tours-i Szent Márton, akit Ferenc pápa magyar származású szentnek nevezett, s tudjuk, hogy Szent Márton volt a titulusa annak a Buenos Aires-i katedrálisnak, ahol pápasága előtt szolgált.

Közrejátszik bizonyára az is, hogy a NEK alkalmából volt bennünk, magyarokban egy sajnálkozás, hogy csak néhány órát töltött nálunk a Szentatya, még akkor is, ha megtiszteltetésnek éltük meg, hogy eljött a világeseményre, amit egyébként nem szokott pápa minden alkalommal megtenni, hanem általában pápai legátust küld, ahogyan ez 1938-ban is volt az eucharisztikus kongresszuson. A kongresszus után többször is megígérte, hogy visszatér. Úgy tudjuk, ez a személyes döntése, hogy a látogatás most megvalósul.

– Első helyen hivatkozott a magyar történelemre. Mi az oka ennek?

– Volt egy érdekes találkozásom a NEK során, amikor a Szent István-bazilika megbízott plébánosa voltam. Robert Sarah bíboros látogatást tett a bazilikában. Körbevezettük az altemplomtól a toronyig. A bazilika szobrai, képei alkalmasak arra, hogy bemutassuk a magyar történelmet. Sarah bíboros érdeklődéssel szemlélt meg mindent, végül azzal köszönt el, örül, hogy megismerhette a múltunkat, és meggyőződése, feladatunk van Európában, nekünk, magyaroknak a keresztény katolikus hit továbbadásában. Nem tudom, beszéltek-e erről Ferenc pápával, de az a pozitív hozzáállás, vélemény, amit kimondott, talán közrejátszhatott abban, hogy a pápa is úgy érezte, ide vissza kell jönnie. Mert először minket kell a hitben, az Anyaszentegyházzal való egységben megerősíteni ahhoz, hogy ezt tovább tudjuk adni. A Szentatya akkor kiemelte a Kelet-Nyugat közötti híd szerepünket, látta ugyanis, hogy a keleti egyházak vezetői, képviselői itt voltak a kongresszuson, s azt, hogy a nyugati protestáns egyházak vezetői nemcsak részt vettek a programokon, de a zárómisén is képviseltették magukat. A kongresszusra készülve zsidó-keresztény imádságot, zenei áhítatot tartottunk a Dohány utcai zsinagógában.

Látható, hogy van bennünk egy nyitottság a többi keresztény egyház és a zsidóság felé, ami Ferenc pápának annyira fontos a világhoz való hozzáállásában.

Hallhatja és láthatja azt is, hogy az ukrajnai háború kitörése óta nagy összefogást mutatunk a menekülők befogadásában, melyből az Egyház komolyan kiveszi a részét, elsősorban a karitatív szervezetein keresztül és a sok-sok önkéntes révén. Látogatása talán azt is jelzi – hiszen többször sürgette –, hogy tárgyalások útján kell a békét megteremteni és ezért nap mint nap imádkozni.

– A szentmisét Kodály Missa Breviséből az Ite missa est zárja, nagy közös könyörgésként a békéért.

– Mi így szeretnénk kifejezni a békevágyunkat. Itt vagyunk Európa közepén. Szokták mondani, rajtunk mindenki keresztülment. A bőrünkön éreztük nem egyszer a történelemben, hogy mit jelent egy háború, s ezért nagyon erős bennünk a békevágy.

– Milyen érdeklődést tapasztal a látogatás előkészítésének finisében?

– Nekem rendkívüli öröm, hogy mind egyházi, mind világi részről a szervezők nagy lelkesedéssel vesznek részt a készületben. Óriási az érdeklődés, minden helyszínre túljelentkezés van, az emberek egyénileg és közösségileg is minden követ megmozgatnak, hogy a Szentatyával találkozzanak, holott ha akart valaki, akkor már két évvel ezelőtt is találkozhatott vele.

– A Kossuth tér katedrálissá változik... Mire törekszik az Egyház megjelenésében?

– A liturgia elsődleges célja, hogy a hívő embert megerősítse, felemelje és elsegítse a Krisztussal való találkozásra, eggyé válásra. A főváros szívében van missziós üzenete is a liturgiának: olyannak kell lennie, hogy odavonzza az embereket Isten közelségébe. Misztikus, mindig a természetfelettit jeleníti meg természetes gesztusokkal, énekkel, szavakkal, mozdulatokkal, szimbólumokkal. Nem önmagáért van, hanem azért, hogy általa Isten megérintse és megszólítsa az embereket. Ezért gondoltunk arra, hogy

minden, ami csak lehetséges, magyar legyen és magyarul legyen, hiszen még ha a fiatalabb generációból már többen tudnak idegen nyelveket is, nekünk mégis ez az anyanyelvünk.

Kodály Zoltán Magyar miséje hangzik el, nem egy idegen nyelvű mise, egy másik nemzet zeneszerzőjétől. Ugyanakkor fontosnak éreztük, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek, illetve azoknak az országoknak a nyelvén is, ahol magyarok laknak – akik között talán már vannak olyanok, akik nem beszélik anyanyelvünket – szólaljon meg az imádság. A hívek könyörgése hét nyelven lesz, a kisebbségek nyelvei mellett a menekültekre való tekintettel – ukránul is. A Szentatya látogatása az egész magyar nemzetnek, magyar hazának szól.

– Milyen módon tudja ezt a liturgiában kifejezésre juttatni?

– A Szentatya látogatása Budapestre szűkült. Fontosnak tartottuk, hogy a látogatása egész Magyarországnak szól. Jó Pásztor vasárnapján lesz a zárómise. Ez az az ünnep, amikor a papnövendékeket kiküldik a szemináriumok az egyházmegye különböző templomaiba, hogy papi hivatásukról tanúságot tegyenek. Most a Kossuth téri misére hívjuk őket; összegyűlik az ország összes, római és görögkatolikus papnövendéke. A szemináriumok két-két növendéket delegálnak a Szentatya mellé oltárszolgálatra. Így jelenítik meg közösségüket, és az egységet, hogy összegyűlnek az Egyház földi, látható feje, a pápa körül. Ez több előkészületet igényel, de mind az elöljárók, mind a megyéspüspökök örömmel fogadták a döntést.

– Milyen egyház- és kultúrtörténeti jelentőségű tárgyakat választottak a szentmisére?

– Az oltárnál lévő kereszt a pusztavacsi feszület lesz az esztergomi szemináriumból. Ferenc pápa a Regina caeli imádságot az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájának Szűzanya-kegyképe előtt fogja elimádkozni. Ez a kápolna és benne a kegykép a török hódoltság idején is megőrződött szent hely maradt; kifejezi számunkra, hogy a Szűzanya iránti szeretetünk nehéz történelmi időkön segített át minket.

Fontos jelképeket hordoz a modern vonalú, Fecske Orsolya testvér tervezte miseruha. A kehely pedig Ozsvári Csaba alkotása lesz.

– Mit jelent Önnek, hogy immár másodszor lesz ceremonár pápai programon?

– Harmadszor. 1991-ben, újmisésként II. János Pál pápa látogatása során két helyszínen, az esztergomi és a budapesti bazilikában tartott találkozók felelőse voltam. Így kerültem bele a szolgálatba. Ezúttal is

nagy megtiszteltetés és örülök, hogy sokadmagammal – többek között káplánommal, Farkas Ferenc atyával, akitől a legnagyobb segítséget kapom – egyik szervezője lehetek Ferenc pápa magyarországi látogatásának.

Szeretnénk megtenni mindent, amit csak tudunk, hogy valóban kegyelmi ajándék legyen ez a pápalátogatás az egész magyar nép számára.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó (archív): Lambert Attila

Magyar Kurír