A rendezvény nyitóprogramján a bazilika teljesen megtelt Mária termében Kuzmányi István, hírportálunk és az Új Ember igazgató-főszerkesztője, diakónus, a nagy sikerű Fatima zarándokútikönyv szerzője tartott vetített képes előadást. A rendezvény mottója is a könyvből vett idézet, egészen pontosan: „Induljunk el együtt Fatimába! Lépjünk a gyermekek nyomába! Fussunk együtt a pásztorgyermekekkel, és kiáltsuk világgá: »Van anyánk!«”
A zarándokútikönyvben található gazdag képanyagból vett felvételek segítségével a résztvevők ellátogattak a pásztorgyermekek szülőhelyére Aljustrelbe, a plébániatemplomba, végigjárhatták a magyar keresztutat, a jelenések helyszínén ellátogattak a Rózsafüzér Királynője- és a Szentháromság-bazilikába, hogy megérkezzenek a Jelenések kápolnájához. Végezetül Merényi Zita fotós képei segítségével az esti gyertyás körmenetbe is bekapcsolódhattak a jelenlévők.
Kuzmányi István emlékeztetett rá: 1916-ban a három pásztorgyermek, a 9 éves Lúcia és két unokatestvére, a 8 éves Ferenc és a 6 éves Jácinta három angyali jelenésben részesült, amelyek előkészítették a Szűzanya jelenéseit. Az angyal is imádságra, böjtre és engesztelésre buzdította a gyermekeket. Szűz Mária 1917. május 13-án a Cova da Iria (Szent Irén völgye) nevű helyen, Fatima közelében – azon a területen, amely Lúcia családjáé volt, és ahol a nyájat legeltették – jelent meg először a pásztorgyermekeknek, majd ezt követően még ötször. Kuzmányi István utalt Kondor Lajos verbita szerzetes kiemelkedő szerepére: ötven évig szolgált Portugáliában, a gyermekkorukban spanyolnáthában elhunyt Jácinta és Ferenc boldoggáavatási ügyének posztulátora volt. Őket Ferenc pápa avatta szentté 2017-ben. Lúcia nővér már tiszteletre méltó, boldoggáavatási eljárása folyamatban van. Kuzmányi István megemlítette, hogy a Pásztorok útján épült fel az a keresztút, amelyet Mindszenty József bíborosról neveztek el: Magyarok kálváriája. Hírportálunk vezetője leszögezte: ha van a világnak olyan helye, amely turisztikai vagy lakhatási szempontból nem ajánlott, akkor Fatima ilyen. Mégis, amikor a Jóisten úgy dönt 1917-ben, hogy a Szűzanyán keresztül az ég összeér a földdel, ezt az apró, terméketlen földet választja, és három írástudatlan gyermeket, hogy nekik adja át Mária a Tőle küldött üzeneteket. A helyszínen járva, megismerkedve a főszereplőkkel és az eseményekkel, a Magnificat csendülhet fel a szívünkben, az Úristen ízlése szerint, mely alapján a hatalmasokat és gőgős szívűeket letaszítja a trónról, a kicsinyeket pedig felmagasztalja.
A képek vetítése után Kovács Zoltán mariológus, egyetemi tanár, a Szent István-bazilika plébánoshelyettese tartott előadást „Jöjjetek ide a következő hónap 13-án is!” – Fatima százéves üzenete: meghívás az életszentségre címmel.
A történelmi hátteret ismertetve az előadó felidézte: 1917-et írunk. Portugáliában, az egyszerű, szegény, de mélyen hívő emberek lakta vidéken, Cova da Iriában (a „Béke völgye”) három kis pásztorgyermeknek, a 10 esztendős Lúciának és unokatestvéreinek, a 9 éves Franciscónak és a 7 éves Jácintának három korábbi angyali jelenést követően fél év alatt hatszor megjelenik a Szűzanya.
Nem puszta vízióról van szó: üzenetet is kapnak a gyermekek, mely az egész világot az Istenhez való visszatérésre szólítja fel.
Portugáliában ebben az időszakban egyházellenes hatalom kormányoz, próbálja a vallást is kiszorítani. Keleten ugyanebben az esztendőben egy istentelen eszmékkel teletűzdelt forradalom indul, mely tanait több évtizedre elterjeszti. Az I. világháború második felében vagyunk, az öldöklés, az értelmetlen véráldozatok közepette egyre mélyebben előtör az emberek szívéből a béke iránti vágy. Nem véletlen, hogy XV. Benedek pápa ugyancsak 1917-ben egészíti ki a loretói litánia gondolatritmusos könyörgéseit a „Béke Királynője – könyörögj érettünk!” invokációval.
Kovács Zoltán kiemelte: Fatimában azonban a Szűzanya is egyfajta „forradalmat” hirdet: a megtérés és az engesztelés forradalmát. S bár tudjuk: az ezen jeles kegyelmi eseményt követő évtizedekben mérhetetlenül sok szenvedés, keserűség zúdul Európára és az egész világra, a hívő emberek mégis megtapasztalhatják: az Istenszülő kísér bennünket, anyai gyengéd bátorításával segíti lépteinket az örök haza felé vezető úton. Fiához vezet, hogy még bukdácsolásaink közben is megszentelődjünk.
A tudós mariológus a „titkok”-ról kifejtette: Mária jelenései 1917. május 13-án kezdődnek, és október 13-án fejeződnek be a Nap csodálatos jelével. A július 13-i jelenés alkalmával a Szűzanya titkot is bíz a gyermekekre. Ennek első része a pokol képe: „Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak.” Égi Édesanyánk azonban nem hagyja kétségek között a látomástól igencsak megrettenő gyermekeket, nem ijesztgetni jön, hanem figyelmeztetni a veszélyre, és ezután nyomban meg is mutatja a kárhozat elkerülésének egyik legbiztosabb útját, az ő Szeplőtelen Szívét: „Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszik, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül és békéjük lesz.” A titok harmadik része pedig, melyet hosszas várakozás után Szent II. János Pál pápa utasítására 2000-ben a Hittani Kongregáció tett közzé, egyfajta képet tár elénk a végidőkről, melyben az üldözött hívők serege ádáz küzdelmet él meg, miközben sokan vértanúvá lesznek. A „fehér ruhába öltözött”, meglőtt püspök alakjában méltán láthatjuk meg II. János Pál pápát, akit a Szent Péter téren 1981. május 13-án szintén meglőnek, bár ez nem okozta halálát. Nem véletlen, hogy később a testéből kioperált pisztolygolyó hálából helyet kapott a Szűzanya fatimai kegyszobrának koronájában. Az Egyház végidei harcának látomásában semmi új nincs, a Jelenések könyvében hasonló drámai harcról van szó, mindvégig annak biztos tudatában, hogy Krisztus már győzött. S az ő Édesanyja, az égen feltűnő „nagy jel”-ként megjelenő Asszony szintén mellettünk áll ebben a küzdelemben. A titok harmadik részében egyértelmű felszólítás hangzik el: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!”
Kovács Zoltán a teljesség igénye nélkül kiemelt két mondatot a Szűzanya üzenetei közül. Az egyik így hangzik: „Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért!” Égi Édesanyánk egy nagy kincsünkre mutat rá: a szentolvasóra, melynek végzése kegyelemmel tölti el az imádkozó embereket és közösségeket és általuk az egész világot. Mária itt sem a saját tiszteletére buzdít, hanem Krisztusra mutat, akárcsak Kánában („Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”; Jn 2,5), hiszen a rózsafüzér imádkozása során az Ige megtestesülésének és Krisztus életének, nyilvános működésének, szenvedésének, halálának és feltámadásának, megdicsőülésének titkait elmélkedjük végig. Már maga az ötvenszer ismétlődő Üdvözlégy is Krisztus-központú ima: mi, magyarok helyesen követjük azt a gyakorlatot, hogy Jézus neve után fűzzük bele az imába a titkot, melyet Máriával szemlélünk ima közben. Máriával, hiszen mi nemcsak általa szólítjuk meg Jézust, hanem vele együtt is imádkozunk, akárcsak az első pünkösd előtt az „emeleti teremben” összegyűlt tanítványok (vö. ApCsel 1,14), és a Szentlélek – még ha nem is ugyanolyan látványos módon, de nem késlekedik, hogy a mi életünket is betöltse. Szent II. János Pál pápa, aki 2002-ben apostoli levelet is megfogalmazott a szentolvasó imádkozásáról (Rosarium Virginis Mariae), ezt mondja: „A rózsafüzér a béke imádsága.”
A Szűzanya másik üzenete: „Jöjjetek ide a következő hónap 13-án is!” Kovács Zoltán kifejtette: a 13-as számot sokan sokféle módon próbálták értelmezni, de a lényeg nem magában a konkrét számban keresendő. A sokak által mágikus színezetű, babonás emberek által mintegy rettegett 13-as szám az üzenetekben a hónap 13. napjára való meghívásra utal. Amikor a gyermekek 1917 augusztusában a kegyetlen hatósági vallatás miatt akadályoztatva voltak, a Szűzanya megjelenésére abban a hónapban szabadulásuk után, 19-én került sor.
Nincs tehát szó semmi „mágikus erőről”, melyet maga a 13-as szám birtokolna, és maga a szám nem korlátozhatja a Szűzanyát arra, hogy mintegy kizárólag akkor szólhatna a gyermekekhez. „Jöjjetek ide a következő hónap 13-án is!” – azaz: legyen rendszeres a közös ima,
legyen következetes folytonossága az Isten Anyjával és általa Krisztussal való találkozásoknak, legyen folytatása a jövőben is az engesztelésnek, mellyel hozzájárulunk ahhoz, hogy eleget tegyünk az anyai kérésnek: „Hozzatok áldozatot a bűnösökért!” Az áldozatot hozó katolikus hívő pedig nemcsak mindennapos életáldozatait ajánlja fel Istennek, hanem egyesíti azokat Krisztus keresztáldozatával, amikor a szentmiseáldozatba részvételével bekapcsolódik. A Szűzanya hívása nyomán minden hónap 13-án sok helyütt közös imádságra, szentmisére összegyűlő emberek ebben a havi ritmusban teljesítik Szent Pál apostol kérését: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5,17), tudva, hogy engesztelő imájuk folytán hozzájárulnak ahhoz, hogy ahol elhatalmasodik a bűn, ott túláradjon a kegyelem (Róm 5,20).
Kovács Zoltán idézte egykori kedves professzora, Stefano De Fiores atya gondolatát: Mária Szívén nem a világot megváltó, valamiféle „új erőforrást” kell érteni, hanem a világot ténylegesen megváltó isteni szeretet egyik jeles megnyilvánulását az emberiség irányában, Krisztus által, Édesanyja közvetítésével. Van tehát utunk a mennyország felé, melyet segít, támogat az Egyház Anyja. Jelenléte nem rideg, nem szimbolikus, hanem konkrét, hiszen egy anya nem jelképesen szeret. Szeplőtelen Szíve valóságos anyai szeretettel kísér, bátorít, vigasztal, hogy szentté váljuk, ahogy XVI. Benedek pápa mondta a testében-lelkében megdicsőült Máriáról: „A mennyországnak Szíve van.” A Szűzanya szándéka is ez, ezért szólított fel már száz évvel ezelőtt is megtérésre, imára, engesztelésre és áldozathozatalra.
Az előadást követőn Kovács Zoltán plébánoshelyettes vezetésével a hívek rózsafüzért imádkoztak a bazilika Mária-kápolnájában. A dicsőséges rózsafüzér titkai segítségével elmélkedtek a megváltás titkáról. Az egyes tizedek előimádkozását Kiss Géza Imre káplán és Kuzmányi István diakónus végezték.
A Fatima-est lezárásaként Kovács Zoltán mutatott be vasárnapi ünnepi szentmisét. Az evangélium Szent Márk könyvéből hangzott el, a gazdagságról és Jézus követéséről szóló szakasz (Mk 10,17–27). Homíliájában Zoltán atya kifejtette: a gazdag ifjú jó helyen keresi élete értelmét, de hamar szembesül azzal, hogy az örök élet nem nyerhető el lemondás, küzdelem, kereszthordozás nélkül; nem vásárolható meg; nem fogadható be akármilyen megosztott, bálványokkal teli szívbe. Az ifjút jó szándék vezethette, hiszen Jézus „ránézett, és megkedvelte”, ennek az ifjúnak is hivatást és küldetést adott volna, egyedül rajta múlt, hogy elfogadja-e. Ám az ifjú gyengének bizonyult: felmérte, hogy nehéz lesz igent mondani, megijedt a nehézségtől. Megosztott a szíve: jó szándéka ellenére nagy vagyona volt az istene, ezért nem maradt már hely szívében Isten számára. Néha magasnak tűnik az üdvösség mércéje – ezért kérdezik a tanítványok is döbbent csodálkozással: „Hát akkor ki üdvözülhet?”
Jézus válasza világos: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.” Ez akár az ikermondata lehetne annak, amit Gábriel angyal mond az angyali üdvözletben Máriának: „Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,26–37) Mária is Istenre hagyatkozva engedte kiteljesedni életében az ő hatalmas tervét – ő minket is segít, hogy osztatlan szívvel tudjuk követni Üdvözítőnket, ezáltal örök életet nyerjünk, s másokat is elvezethessünk Jézushoz, az üdvösség forrásához, életünk legnagyobb Kincséhez.
A szónok emlékeztetett rá: az első felszólítás Fatimában 1917. május 13-án pontosan így hangzott a pásztorgyermekek felé: „Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek!” Ha még valahol nem volna rózsafüzér társulat, vagy megerősítésre szorulna, új tagokat is bátran szólítsunk meg, hívjunk: legyünk minél többen, akik a békéért imádkoznak! Vannak engesztelések hazánkért, melyek során Nagyasszonyunk békét adó közelségét különösen is tapasztaljuk, kicsit „hazabeszélve”: itt, a Szent István-bazilikában, ahol első szent királyunk jobbját őrizzük; azt a Jobbot, mellyel ő bennünket Mária oltalmára bízott. Évtizedek óta minden csütörtök éjjel az Oltáriszentség előtt virrasztást tartunk hazánkért – mondta a bazilika plébánoshelyettese. Hozzátette: „Induljon el egyre inkább, most, 2024-ben egyre tudatosabban a neki ajánlott Regnumból a békéért való ima, különösen a rózsafüzér által, hadd mutathassa meg egységteremtő anyai szeretetének erejét mindenki számára a mi Nagyasszonyunk, és az ő közbenjárására hadd hozza el a békét minden fórumon az ő Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, a Béke Fejedelme! Ámen!”
A szentmise végén, még a záróáldás előtt az asszisztencia Kovács Zoltán vezetésével a Fatimai Szűzanya szobra előtt a hívekkel együtt elimádkozta Szent II. János Pál pápa imádságát a Szűzanyához, felajánlva azt a világ békéjéért.
A szentmise záróáldását követően Kuzmányi István köszöntötte az 1979. október 13-án született Kovács Zoltánt. A hívek elénekelték az ároni áldást.
Szent II. János Pál pápa imádsága a Szűzanyához
„Ó, emberek és népek Anyja, aki ismered minden szenvedésüket és reményüket, anyai szívvel érzed a világban folyó összes harcot a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között, halld meg a Szentlélekben közvetlenül Szívedhez intézett kiáltásunkat. Öleld át az Anya és az Úr Szolgálóleánya szeretetével azokat, akik leginkább várják ezt a szeretetteljes lehajlást, és azokat is, akiknek odaadására te különösen is vársz. Vedd anyai oltalmadba az egész emberiséget, melyet, ó, Anyánk, bizalommal fölajánlunk neked. Jöjjön el mindenki számára a béke és a szabadság ideje, az igazság, az igazságosság és a remény ideje.”
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria