Adventi gyertyagyújtás a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az esemény, melyen több mint kétszáz fő vett részt, az első adventi gyertya meggyújtásával kezdődött. A fényliturgiát Erdő Péter bíboros, prímás vezette, a szertartáson elmondott beszédét teljes terjedelmében közöljük:

Advent kezdődik. Az Úrjövet időszaka a mai katolikus liturgiában többféle várakozásra emlékeztet minket. Felidézzük, hogy az emberiség, különösen pedig a választott nép a történelem hosszú évszázadain át várakozott a Megváltó eljövetelére. Másrészt meggondoljuk, hogy mi is a Krisztusra való várakozás állapotában élünk, hiszen az idők végén újra eljön, hogy beteljesítse az emberiség történetét, ítéletet tartson a világ felett és elhozza az új eget és új földet. A harmadik várakozás, amire ez a szent idő emlékeztet, a saját életünk végére vonatkozik, amikor a külön ítéletben találkozunk az irgalmas és igazságos Istennel. De mindezek a találkozások Jézus Krisztus személyére utalnak.

Ám vele különleges módon találkozunk már itt, a földi életünkben is: a Szentírásban, az Egyház közösségében, legkiválóbb módon pedig az Eucharisztiában. Az Eucharisztia jelenti magát a szentmise ünneplését, jelenti a szentáldozást, ahol Krisztus valóságos teste táplál minket, de jelenti a megőrzött Oltáriszentséget is, amelyet tisztelettel, szeretettel és imádással veszünk körül.

Amikor most az eucharisztikus kongresszusra készülünk, különösen is érezzük át, hogy egy nagy közösségi találkozásra nyílik lehetőség a résztvevők és a szentségi Jézus között.

Jól tudjuk, hogy az Eucharisztia kezdete, alapítása maga az utolsó vacsora volt. Tehát tiszteletünk és ünneplésünk elsődlegesen magát a szentmisét veszi körül, a szent liturgiát, a legszentebb cselekményt, amit itt a földön végezhetünk. Mégis feltűnő, hogy korunkban milyen nagy a vágy és az érdeklődés a szentségimádás iránt. Ennek pedig nagyon mély okai vannak. Hisszük és valljuk, hogy Krisztus a szent színek alatt tartósan jelen van a szentmise végeztével is. Hisszük és valljuk, hogy Krisztust, magát a részünkről szeretet és imádás illeti. De mi magunk, mai emberek érezzük is, hogy ez a szentségimádás valódi, közvetlen találkozást jelent.

Manapság az egész kereszténység körében egyre nő az érdeklődés a történelmi Jézus, sőt ha tetszik, a történelmi Krisztus személye, környezete, tettei és egész műve iránt. Maga XVI. Benedek pápa is könyvet írt a Názáreti Jézusról. Ebben hangsúlyozza, hogy mindaz, amit a történettudomány eszközeivel Jézusról megállapíthatunk, alapot adott arra, hogy tanítványaiban kialakuljon a hit. A történelmi Jézust tehát nem lehet elválasztani a hit Krisztusától, sőt a legújabb kutatók már történelmi Krisztusról beszélnek, hiszen maga a történeti megismerés is elvezet Jézus alakjának messiási jellegéhez. De persze mindig szükséges marad a hit, az a hit, amely egyszerre tartalommal rendelkezik, bizalmat kíván, de egyben emberi döntés és Isten kegyelmi ajándéka is. Akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek, és kellő tanulmányokat folytatnak, együtt járhatják a történelmi megismerés útját, amely a kezdeti idők Egyházához és Krisztus személyéhez vezet. De emberek milliói és milliárdjai soha sem kerülnek abba a helyzetbe, hogy a kutatásoknak akár csak az eredményeit is tanulmányozhatnák, és így erősíthetnék újra és újra hitüket az Egyház közösségében. De Krisztus élményszerű közelségét a történelem során mindig megadja azoknak, akik hittel és bizalommal közelednek felé. Az Egyháztól kapott hit elfogadásának és a Krisztussal való személyes, szeretetteljes, szenvedélyes kapcsolatnak az imádásban van tehát egy rövid útja is. Aki átélte az ilyen találkozásokat, akinek Isten válaszolt különleges eseményekben, az adott embert lenyűgöző kis csodákban, az joggal érezheti, hogy már megtalálta az utat. Mert Krisztus közel van hozzánk minden nemzedékben. Amikor nagyon gyöngék vagyunk, amikor úgy érzi magát az Egyház, mint Szent Pál korában, hogy távol áll az evilági méltóságtól és a műveltség csúcsaitól, akkor mutat fel Krisztus feltűnő csodákat, akkor mutatkozik meg a gyengeségben Isten ereje és bölcsessége.

Ilyen történelmi erőtérben készülünk az eucharisztikus kongresszusra, ilyen komolysággal imádkozunk a szentségi Jézushoz magunkért, Egyházunkért és a világért. Ilyen lelkülettel kezdjük az adventi várakozás idejét!

***

Erdő Péter bíboros beszédét követően Kelemen Imre prímási irodaigazgató-helyettes tartott rövid elmélkedést. Kelemen Imre kifejtette, hogy az élő láng Krisztus, aki a fényt hozza el: Krisztus az, aki közelít felénk ezekben a napokban, ő kopogtat a szívünkön. „Isten közel van hozzánk, csak a szívünkbe kell nézni. Isten érkezése szeretetet, békét hoz. Ha adventben sikerül Istent keresve élnünk, akkor karácsonykor valóban azt ünnepelhetjük, aki legyőzi a sötétség hatalmát nemcsak életünkben, hanem az egész világon is” – buzdított a szónok.

A szertartás végeztével Erdő Péter bíboros megköszönte a hívek jelentős számban való részvételét a november 26-án, Krisztus Király ünnepének előestéjén tartott egyórás szentségimádáson.  Erdő Péter megemlítette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ferenc pápánál tett ad limina látogatását is, mely során Ferenc pápa megáldotta a NEK missziós keresztjét, ami nemsokára megkezdi országjáró körútját. 

A gyertyagyújtást követően Fábry Kornél, a NEK Általános Titkárságának főtitkára számolt be a szervezés jelenlegi fázisáról, valamint bemutatta azt a videót, amely a püspöki konferencia ad limina látogatása során készült a NEK missziós keresztjének megáldásáról. Szó esett a jövőbeni tervekről is: Fábry Kornél megemlítette, a november 26-i szentségimádás sikerén felbuzdulva 2018. június 2-án, úrnapja előestéjén újabb nagyszabású szentségimádást terveznek – a cél ezúttal, hogy világszerte, 2020 helyszínen lehessen leróni a tiszteletet a szentségi Jézus előtt. A tervek között szerepel, hogy a 2018. május 5-én megrendezendő hagyományos Mindszenty-zarándoklatnak eucharisztikus jelleget adnak, illetve 2018. szeptember 15-én ifjúsági eucharisztikus napra várják a fiatalokat. A főtitkár örömét fejezte ki, hogy az idén június 5-én, pünkösdhétfőn megbízólevelet kapott 320 missziós küldötthöz további önkéntesek csatlakoztak, akik vállalták, hogy közösségükben az eucharisztikus élet motorjai lesznek. A közel negyven új missziós küldöttnek  Erdő Péter bíboros adta át a megbízólevelet.

A főtitkáron kívül több missziós küldött is beszámolt tevékenyéségének jelenlegi állásáról: bemutatták módszereiket, miként tudták megismertetni és vonzóvá tenni közösségük tagjai számára a szentségimádást. A tanúságtévők között volt Osztie Zoltán, a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia plébánosa, aki örömmel számolt be arról, hogy 2018. január 1-jétől éjjel-nappal nyitva tartó szentségi kápolna nyílik a Nagyboldogasszony-templomban. 

A beszámolókat követően Fábry Kornél tartott motivációs előadást Egészséges közösség és plébánia címmel. Fábry Kornél kiemelte, fontos, hogy a templomi közösség barátságon alapuló közösség legyen, a barátságok létrejöttében pedig nagy szerepet játszanak a különféle korosztályokat, illetve különböző élethelyzetű híveket tömörítő kisközösségek. A NEK főtitkára külön hangsúlyozta a férfiakat megszólító közösség jelentőségét és evangelizációs erejét, illetve a kirándulások, bálok és hasonló, kötetlen alkalmak fontosságát. „Szükség van ezekre a látszólag profán programokra, hiszen ezekből születik az a közösség, amely a plébániát élteti” – tette hozzá. Fábry Kornél arra buzdított, hogy a plébániai közösség alapja a bizalom és a szubszidiaritás, illetve a személyes Krisztus-kapcsolat legyen. 

Erdő Péter bíboros kérdésünkre elmondta, személy szerint imádsággal, tematikus beszédekkel és elmélkedésekkel készül a kongresszusra. Hangsúlyozta, hogy a lelki előkészületek jól haladnak, ami nagyon fontos, hiszen az ilyen kongresszusok sajátossága, hogy központjukban a lelki tartalom áll.    

Fotó: Lambert Attila

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír