Ahol az imádságé a főszerep – Görögkatolikus zsolozsmástábor Irotán

Szüntelenül imádkoznak a zsolozsmástábor résztvevői. Többnyire órás váltásban a zsoltárokat olvassák fennhangon, mindemellett a liturgikus nap szertartásait – vecsernyék, utrenyék, imaórák – szertartásait is teljességgel megtartják. Mi adja az irotai zsolozsmás tábor varázsát? „A zsolozsmázás a mi lelkünk hasznára lett kitalálva. Biztos, hogy sokat nyerhetnek azok, akik Isten színe előtt őszintén mondják a zsoltárokat és kitartóan járnak templomba – jelentette ki Orosz Atanáz püspök a tábort lezáró Szent Liturgián.

Van, aki a környezet miatt választja a helyszínt: „Irota számomra a béke szigete. Gyönyörű környezet, csend és nyugalom. Szerpentin a domboldalon, és a cél a templom” – mondta az egyik résztvevő.

„Nekem ez az éves »lelki nagymosás«. Ezek a gyönyörű zsoltárszövegek, a tanítások, a szertartások átmossák a lelkemet, amire nagy szükségem van” – foglamazta meg más.

„Jó érzés elcsendesedni úgy, hogy

végig az imádságé a főszerep, nincs semmi lazsálás útközben”

– mondta egy fiatal résztvevő, míg mások is hasonlóan nyilatkoztak: „Ha hittel imádkozzuk, a sok zsoltárolvasás számomra megerősítést és csodálatos belső nyugalmat ad”. „Nehéz szavakba önteni azt, ami lényeges; együttlét Istennel, egymással, szeretetben. Ez örömmel tölt el és megerősít.” „A Jóisten és az imádság szeretete, a lelki szomjúság, vágyakozás, hogy bensőségesebb kapcsolatban legyek Istennel, és mert jó közösségben imádkozni, dicsőíteni az Urat.”

Szintén fiatalabb résztvevő fogalmazta meg: „A nemzedékeken át kialakult zsoltárok és szertartások útmutatást nyújtanak a mindennapi élethez. Főként a zsoltárok imádkozása alatt éreztem azt, hogy ugyanazok az érzések, nehézségek, örömök vannak bennem, mint elődeimben. Ez megerősítő.” Egy idősebb férfi arról vallott, hogy Jézus Krisztus kegyelmét keresi itt: „Megtaláltam és bízom benne, eddig is bíztam benne, de meg kell erősíteni istenszeretetemet.”

A tábor zárásán, július 11-én, a Szent Liturgián Lukács evangéliumának hetedig fejezetéből olvasták föl a 36–50. verseket.

Orosz Atanáz püspök különböző megközelítéssel ennek üzenetére hívta fel a figyelmet: a bűnös asszonynak sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. „Számomra ez azt jelenti, hogy sose legyünk irigyek azokra, akiket az Úr Jézus Krisztus a bűneiktől megszabadít, mert nem tudjuk, milyen érzések, milyen indíttatások állnak az ő megbékélésük mögött – mutatott rá a főpásztor, hozzátéve: Ha netalán mi az evangélium másik mondatához csatlakoznánk, az érezve, ránk az vonatkozik, hogy akinek csak kicsiket bocsátanak meg, azok kevésbé szeretnek, hát szégyelljük magunkat! Mert Isten bennünket is végtelenül szeretett.”

„Szeressük egymást, hogy egyetértőleg valljuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot” – imádkozzuk minden liturgián, mely után a pap háromszor csendesen mondja: Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam. (Zsolt 17,2).

„Mondjuk ki ezt ma mindannyian nyitott és jó szívvel! – bátorított a főpásztor. – Ne irigyeljük azt, aki esetleg a zsolozsmás táborból kimaradva, vagy még a vasárnapi liturgiáról is kimaradva nagy kegyelmet kap Istentől, mert nem tudjuk, hogy miért és hogyan, hanem szeressük még jobban Istent, és szeressük embertársunkat is. Szent János fogalmazta meg, hogyha nem szereted testvéredet, akit látsz, hogyan szerethetnéd Istent, akit nem látsz? (1Jn 4,8) Ez a mai Szent Liturgia ösztönözzön bennünket a nagyobb szeretetre, mert a bűnök megbocsátásának ez az aranyfedezete!”

Az egyik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a zsolozsmás táborban sok szeretettel töltődik fel, amiből hetekig is élni tud. Volt olyan is, akinek az Isten irgalmáról szóló zsoltár vésődött szívébe: „megújul ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt 103, 6) „Próbáltam elkergetni, de mindig visszajött” – tette hozzá viccesen.

Idén Orosz István, a propedeutikus szeminárium elöljárója tartott elmélkedéseket a zsolozsmázások között. A 2024-es esztendőre a Szentatya az imádság évét hirdette meg. Ehhez is igazodva Orosz István előadásainak az imádság volt a központi témája. „Örömmel tölt el a közös imádság” – vallotta meg az egyik táborozó, a zsolozsmázás. „Istenben való lét, erről szólnak a zsoltárok” – hallottuk mástól.

Szerző: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír