Akik segítenek belépni a remény kapuján – Kateketikai kongresszus Esztergomban

A háromnapos tanácskozás előadásainak, műhelyfoglalkozásainak, közösségi eseményeinek elsődleges célja a kateketika lényegének tisztázása, valamint módszereinek újragondolása napjaink társadalmi és egyházi közegének figyelembevételével.

A mottó – „Isten Fiának hitében élek” (Gal 2,20) – a katekétaidentitás megerősítésére, egyúttal a kérügma (igehirdetés, az örömhír átadása) legfontosabb szempontjaira utal.

Ennek fényében találkoztak egymással a magyarországi egyházmegyék, illetve a gyulafehérvári főegyházmegye, a nagyváradi és a temesvári egyházmegye delegáltjai, és gondolkodtak együtt a hitoktatók, lelkipásztorok személyes küldetéséről, az ősegyház igehirdetéséről, az örömhír átadásának mint kommunikációnak a forrásáról és céljáról.

Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Hitoktatási Bizottságának elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a „kongresszus elsősorban a hivatás közös ünneplése, az egymással való gyümölcsöző, erőt adó találkozás jegyében” zajlik. „Ne feledjük, hogy az Egyházban a katekéták, lelkipásztorok az evangélium továbbadása révén kiemelt szolgálatot végeznek.” Egyúttal „tanulni is jöttünk ide, tanulni egymástól, az Egyháztól” – mondta a főpásztor.

A kongresszus fontos részei az imaalkalmak – hangsúlyozta az érsek, majd a Direktóriumot idézve rámutatott egy fontos szempontra: mielőtt a katekéta tanítana, tud lenni, jelen lenni. „Ha ezt elfeledjük, akkor a puszta funkció emelkedik ki a szolgálatban, s ez akár végzetessé is válhat.”

A kongresszus célja illeszkedik az Egyház aktuális pasztorációs céljaihoz. Udvardy György érsek ezzel kapcsolatban Ferenc pápa három pasztorális útmutatását emelte ki.

Az Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) többek között azt hangsúlyozza, hogy az Egyház kezdeményező, kísérő, gyümölcsöt hozó, ünneplő közösség. A Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) a szolidaritást emeli ki, az együvé tartozást Krisztusban a szentségek által. A Laudato si’ (Áldott légy) pedig a közösségteremtő felelősséget fogalmazza meg a teremtett világ felé.

A veszprémi érsek elmondta: a kateketikai kongresszusokon újra meg újra megvizsgálják a jelen társadalmát, a kultúrát, az Egyház helyzetét, ezen keresztül pedig az egyes ember helyzetét, vágyait, reményét – világos kritériumok alapján.

„A mostani kongresszus középpontjában a kérügmáról szóló tanítás áll, erre utal a tanácskozás mottója is. Isten Fiának hitében élve az Egyház kérügmatikus gondolkodását szívjuk magunkba, ennek megfelelően adjuk tovább a hitet, szolgálunk, s mindez szoros kapcsolatban áll a húsvéttal, az Egyház teljes hitének összefüggésében” – szögezte le a főpásztor, majd egy különleges szempontra is felhívta a figyelmet: „A mostani tanácskozás során szeretnénk megragadni azt a pillanatot, amikor megszületik valakiben a hit utáni érdeklődés; tetten érni a Szentlélek ihlető jelenlétét.”

Udvardy György felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti kateketikai kongresszus éppen a szinódus, illetve a – Ferenc pápa által szándékoltan reményt adni hivatott – szentévre (2025) való előkészület idején zajlik. „Szépen kapcsolódik ez a mi szolgálatunkhoz, hiszen katekétaként, lelkipásztorként a remény emberei vagyunk, akik segítünk másoknak átlépni a remény kapuján, a szent kapun. Úgy hirdetjük Jézus Urunkat, mint a reményünket” – tette hozzá az érsek.

A kongresszus mai és múltbeli tanúságtevőket is példaként állít a résztvevők elé, többek között Bódi Mária Magdolnát, Mindszenty József bíborost, Márton Áron püspököt, Bálint Sándor néprajzkutatót.

Udvardy György érsek bevezetője után átadta a szót Horváth Ágnesnek, az MKPK Hitoktatási Bizottsága főmunkatársának, a kongresszust szervező csapat vezetőjének, a tanácskozás házigazdájának.

Horváth Ágnes elmondta: „Ez a három esztergomi nap, a testvéri együttlét segít identitásunk, küldetésünk, reménységünk megújulásában; az Úr előtt egyek vagyunk, a küldetésünk az ő küldetése, neki pedig terve van velünk.”

Erre utalt a bevezető után a Szent Adalbert Rendezvényközpontban megtartott liturgia is, amelyet Kulcsár Dávid veszprémi egyházmegyés pap, országos katolikus egyetemi lelkész vezetett.

Az egyházmegyei küldöttek a húsvéti gyertyáról átvették a lángot mécseseikre, amelyeket azután egymás mellé helyeztek, ezzel jelképezve, hogy a húsvét, a megváltás és a feltámadás fényénél végzik a szolgálatukat, hordozzák terheiket, élik meg örömeiket, így formálódnak és merítenek erőt az előttük álló feladatokhoz.

A kongresszus első napjának délutánja az egyházmegyék rövid bemutatkozásával kezdődött.

A delegáltak egy-egy szimbólum vagy kiadvány segítségével utaltak egyházmegyéjük jellegzetességére, küldetésére. A szimbólumokat azután a húsvéti gyertya elé helyezték.

Ezt követően Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke szólt a jelenlévőkhöz. Előadásában leszögezte: a katekéták, a lelkipásztorok egyik legfontosabb feladata – már az apostoli kortól fogva – az igehirdetés, amelynek része a hit elmélyítése.

„Az evangélium hirdetése a létjogosultságunk” – fogalmazott Serfőző Levente. Hozzátette: az igehirdetés a Szentlélek erejében, egyúttal az adott társadalmi-vallási-kulturális közegben, kontextusban történik, az adott személyhez szól. Figyelnünk kell arra, hogyan fogalmazzuk meg az örömhírt.

Az előadó Ferenc pápa gondolatai nyomán kifejtette: korszakváltás idejét éljük, az ember identitáskeresésének újabb szakaszába léptünk, amikor „a hit már nem evidencia, sőt nincsenek is evidenciák”. A boldogulás-boldogságkeresés útja immanens keretek közé szorult, individualista pogányság vesz körül minket. „Ebben a kontextusban kell felhangosítanunk, emberközelbe hoznunk Jézus Krisztus örömhírét” – mondta Serfőző Levente.

Majd Charles Taylor keresztény filozófusnak az elvallástalanodást elemző koncepciójából emelte ki azt a szempontot, amely szerint a szekularizációval megnyílik a lehetőség a hit új formában való megélésére. Hozzátette: napjaink kulturális exodusa felerősíti a missziós identitást.

Jézus küldetése nem tekinthető befejezettnek, a misszió új kezdetének kapujában állunk.

A lehetséges „kreatív misszió” pillérei a következők: evangéliumi bölcsesség, készség az újra, bátor kezdeményezőkészség, hűség Krisztushoz, imádságban megélt cselekvés (előbb az ima, utána a tevékenység).

A mai embernek nincs jövőképe, reménye, az Egyháznak azonban van reménye: Isten országának beteljesedése. Nap mint nap megéljük, hogy ezt a reményt nehéz továbbadni – folytatta az előadó –, de ahogy Anselm Grün OSB írja (Az emberélet útjának felén című könyvében):

minden krízis a fordulat lehetőségét is magában hordozza,

nem pusztán a lehúzó erőt.

Serfőző Levente ismét Ferenc pápa gondolatai nyomán rámutatott: „Az evangelizáció célja és forrása is a Jézus Krisztussal való személyes találkozás. Erre a találkozásra hívunk meg másokat. A kérügma (az első igehirdetés) az ősegyház tapasztalatában életteli dinamikát hordozott (lásd az 1Jn 1,1 igéit: hallottunk, szemünkkel láttunk, a kezünk tapintott, az élet megjelent, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek, megjelent nekünk, közösségben legyetek velünk.)

A kérügma középpontjában napjainkban is a legfontosabb Jézus Krisztus személye, az életteli-vonzó meghívás a szentháromságos kapcsolatba, a hit felajánlása, a személyesség stílusa, a belső tűz, a megszólítás (a megszólás helyett). Ahogy Ratzinger bíboros mondta:

»Az Egyház vonzással növekszik.«”

Az a kérdés, hogy tudunk-e úgy tanúságot tenni, hogy akihez szólunk, érezze, hogy fontos döntés előtt áll – mondta az előadó. – A katekézis „az életadó vallomások helye”, igehirdetésünknek ebben a szellemben kell történnie, ez a szíve-lelke. A tanításon át kell törnie a kérügmatikus mondanivalónak, amit Ferenc pápa így foglalt össze: Jézus szeret téged, életét adta érted, megváltott, él, és veled van, örök szabadságot ad.

A kérügmatikus igehirdetés a Krisztussal való találkozásból ered, önmagunkon túlra vezet, jövőképet ad, „vágykeltő lakomára hív” (Evangelii gaudium). Ezért nem mindegy, milyen a kommunikációnk, a katekézisünk, a homíliánk – hangsúlyozta az előadó.

Tény az is, hogy a szavaink szegényesek a Jézussal való találkozásunk megragadására, kifejezésére, de ahogy Pilinszky János írja: „A megélt igazságot a dadogás is képes közvetíteni.” Tehát meg kell engednünk, hogy megjelenjen az élmény, a tapasztalat, amikor szólunk az örömhírről, így válhatunk Isten eszközévé azok felé, akik körül vesznek minket – szögezte le Serfőző Levente.

Az előadást Sütőné Görgényi Mónika katekéta, mentálhigiénés szakember (Nyíregyházi Egyházmegye) tanúságtétele követte.

A hitoktató, aki csalódásokat, kríziseket, ugyanakkor csodákat is megélt a szolgálatában és személyes életében, küldetésének tekinti, hogy jelenlétével a „szeretve lenni” érzését adja át minden ember számára, ahogy ezt az Úr tette vele, amikor „odakucorgott” mellé a nehézségek idején.

A délután másik előadója, Csernai Balázs, a Veszprémi Főegyházmegye Pasztorális Irodájának vezetője, biblikus, főiskolai tanár az élő Ige erejéről, a kérügmatikus igehirdetés bibliai alapjairól beszélt.

Arra buzdította a jelenlévőket, hogy elevenítsék fel emlékezetükben azt a szót, azt a történést, amelyen keresztül Isten megszólította őket, és jegyezzék is fel maguk számára egy lapra. „Lehet, hogy ez nem egy bibliai ige, lehet, hogy inkább egy találkozás, amely által az Úristen kopogtatott a szíved ajtaján, mondván, »gyere, én téged választalak«” – fogalmazta meg az előadó.

Csernai Balázs arról is beszélt, hogy a görög kérügma szó az Újszövetségben ritkán (kilenc alkalommal) szerepel, igei alakja többször, de nem jelentős szöveghelyeken. A hit átadása szempontjából nem is ez a szó a fontos – folytatta. – Az igehirdetés dinamikája számít. Lukács evangélista az Apostolok cselekedetei első öt fejezetében leírja a kérügma működését. Megdöbbentő, hogy a keresztény igehirdetés milyen hatékony volt. Péter szavaira kétezren megtértek.

Az ősegyház igehirdetésének hatékonyságáról szólva Csernai Balázs négy sajátosságra hívta fel a figyelmet: egyrészt a tanítványok krízisben voltak (Péter és János például börtönbe került, majd bíróság elé állították őket); az első keresztények a krízis idején azért imádkoztak, hogy nyíltsággal, erővel tudják hirdetni az evangéliumot (nem azért, hogy szűnjön meg a krízis); amikor pedig a krízisben imádkoznak, megtapasztalják a Szentlélek erejét, majd ezt követi az igehirdetés.

Ez a „modell” figyelemre méltó: az apostolok kérügmájának ereje van, annak ellenére, hogy a hatóságok részéről növekvő ellenállás tapasztalható. Ne ijedjünk meg tehát a nehézségektől, a krízisektől, attól még kikelhet a földbe hullott mag – emelte ki az előadó. – Másrészt az is látható, hogy az ősegyházban az igehirdetésből közösség formálódik, megtapasztalható az egység. Az őskeresztények vagyonközössége, vagy napjainkban a küldetésnek való odaadottság alapja az a hívő tudás, hogy mindent ajándékba kaptunk.

Csernai Balázs arról is beszélt, hogy a katekézisben, a tanítás folyamatában óvakodnunk kell az üres szavaktól, amelyek mögött nincs hit, meggyőződés. „Hitelesen csak azt hirdethetem, amire rátettem az életemet” – mondta. A Szent Pál-i értelemben vett hit az új élet, a Szentlélek befogadását jelenti, és ez üdvözít.

A három napon át tartó XIV. Nemzeti Kateketikai Kongresszus a továbbiakban többek között Kató Csaba diakónus, katekéta és Kató-Bellavics Ágota katekéta, mentálhigiénés szakember tartotak előadást Hogyan merítek erőt a kérügmából, ami az Egyházhoz tartozik? címmel, majd életzarándoklatot vezettek az esztergomi bazilikában.

A kongresszus másik nagy témája a művészet és az igehirdetés kapcsolata volt.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír