Aurel Percă érsek Szent István ünnepén: A kereszténység legyen Európa és a nemzetek életének forrása

Augusztus 20. a Magyar Katolikus Egyház, Magyarország nemzeti ünnepe, az államalapításé és az állam alapítójáé. Szent Istvánra emlékezünk, Magyarország fővédőszentjére, újra és újra felidézzük életének tanúságát, útmutatását. Ünnepünk csúcspontja a Szent István-bazilikában bemutatott szentmise, melyen Erdő Péter bíboros megáldja a nemzet kenyerét.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás volt, szónoka Aurel Percă bukaresti érsek-metropolita, a Romániai Püspöki Konferencia elnöke. Koncelebrált Michael W. Banach érsek, apostoli nuncius; Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita; Mohos Gábor, Martos Levente Balázs és Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspökök; Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök; Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi bencés főapát; Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök; Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök; Varga Lajos váci segédpüspök valamint

külhonból Böcskei László nagyváradi, Schönberger Jenő szatmári, Pál József Csaba temesvári, Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök; illetve Tóth Tamás, az MKPK titkára. Együtt ünnepelt Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök és Simone Giusti livornói püspök, akit egyházmegyéjének zarándokai is elkísértek.

A szentmisén jelen volt Sulyok Tamás köztársasági elnök és felesége, Nagy Zsuzsanna; Semjén Zsolt miniszterelnök-helytettes; Varga Zs. András alkotmányjogász, a Kúria elnöke; Juhász Imre, az Alkotmánybíróság elnöke; Áder János korábbi köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete; Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége; valamint Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke; Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter.

Megjelentek a testvéregyházak képviselői is: Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli református egyházkerületének püspöke; Lackner Pál nyugalmazott evangélikus tábori püspök; Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára; számos egyházmegyés pap és szerzetes; valamint az állami, társadalmi és kulturális élet és a diplomáciai testület képviselői. A szentmisén részt vettek etióp vendégek is, köztük I. Hailé Szelasszié császár unokája, Ermias Sahle-Selassie.

Nagy tömeg töltötte be a bazilika előtti teret. Zarándokcsoportként érkeztek plébániai közösségek, köztük a bukaresti Baratia-plébánia magyar hívei is.

*

Az ünnepi szentmise résztvevőit Erdő Péter bíboros, prímás a következő szavakkal köszöntötte: Szent István király ünnepe alkalom a hálaadásra és a könyörgésre. Hálát adunk, hogy annyi évszázad után közösségként, nemzetként ma is létezik a magyar nép. Hálát adunk, mert a történelem útját nem egyedül járjuk, hanem az isteni gondviselés és a Boldogságos Szűz Mária pártfogása kísér minket.

A gondviselés jelének érezzük templomaink megújulását, de tudjuk, hogy a falak csak a külső környezetet jelentik.

A lelkünknek kell végre megújulnia!

Örömmel jelenthetem, hogy nemzetünk első temploma, az esztergomi bazilika felújítás utáni megáldását most, augusztus 31-én Pietro Parolin bíboros államtitkár úr vállalta. Látogatása kifejezi szoros egységünket a világegyház közösségével és előkészületet jelent a jövőre sorra kerülő jubileumi szentév megünneplésére.

Szent István király ünnepe összeköti múltunkat és közös jövőnket. A jövő pedig azon is múlik, hogy elfogadjuk és megértjük egyéni és közösségi hivatásunkat. Aki hisz abban, hogy az élet szép, hogy az emberi közösség és a kultúra Isten ajándéka, hogy halálunk után Isten az örök üdvösségre hív bennünket, az felismeri, hogy

az új élet elfogadása, a gyermek vállalása nem csak a család, a közösség, a nemzet jövőjének biztosítéka, hanem a születendő gyermekek számára is egy mérhetetlen ajándék: az örök élet és az örök boldogság lehetősége.

De ha ilyen nagyszerű hivatásunk van, akkor már most is tisztelettel, megbecsüléssel kell tekintenünk egymásra, közösségünk tagjaira, a munkavállalókra, az idősekre, azokra, akik segítségünkre szorulnak. És nagyra kell értékelnünk a többi népek kultúráját és közösségi történetét is, különösen a szomszéd népekét, akikkel közös a sorsunk és gyakran közösek a gondjaink és a lehetőségeink is. Ezért olyan nagy öröm számomra, hogy a mai szentbeszéd elmondását a Romániai Püspöki Konferencia elnöke, Aurel Percă bukaresti érsek úr vállalta. Ugyancsak különös öröm, hogy a bukaresti Baratia-plébánia magyar híveinek zarándok csoportja ma itt együtt ünnepel velünk.

Legyen a mai ünneplés a remény és a keresztény öröm jele mindannyiunk számára, fakadjon belőle bizalom a gondviselő Istenben, Szent István király és a Magyarok Nagyasszonya közbenjáró szeretetében. Ezzel a bizalommal áldjuk meg most az új kenyeret, kérünk reményt és békességet népünk és az egész emberiség számára.

A nemzet kenyerének megáldásával folytatódott az ünnep, melyet népviseletbe öltözött fiatalok hoztak a bíboros elé.

*

A szentbeszédet Aurel Percă bukaresti érsek mondta. Homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Szent István, Magyarország királya – A bölcs, aki a hit sziklájára építette a „magyar nemzet házát”

Megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehetek Szent István király ünnepén, aki a magyar nemzet apostola és igehirdetője volt. Külön köszönetet mondok Erdő Péter bíboros úrnak, Magyarország prímásának, hogy meghívására itt lehetek ezen a minden magyar számára kedves ünnepen.

Valószínűleg nincs más olyan ünnep, amely annyira mélyen gyökerezne az Önök nemzetének lelkében, mint Szent István király ünnepe, és olyan sokféle értéket hordozna, mely őrzi a múltat és meghatározza a jövőt.

A romániai katolikus egyház nevében köszöntöm a jelenlévőket – püspököket, papokat, felszentelt személyeket, állami és kormányzati hatóságokat, híveket és vendégeket a világ minden tájáról –, akik Szent István tiszteletére jöttek el ide Budapestre.

Krisztusban kedves testvérek!
A kereszténnyé válás fontos esemény minden nép történetében. Ehhez szükség van a misszionáriusok munkájára, de döntő szerep hárul a keresztény uralkodóra is, akinek támogatása nélkül ez nem valósulhat meg. Ilyen uralkodó volt Szent István király, akit ma ünneplünk.

Magyarország kereszténnyé válásának évét könnyű megjegyezni: ez az 1000. év, az az esztendő, amikor sokan a világvégét várták. Ennek ellenére egy új kezdet éve lett, amelyben a keresztény civilizáció példátlan virágzásnak indult.

Magyarország számára az 1000. esztendő minden bizonnyal az újrakezdés éve volt.

Istvánt Magyarország királyává koronázták, II. Szilveszter pápától keresztet és koronát kapott. Koronája és királysága a magyar nemzet kedvelt szimbólumává vált, Istvánt pedig ideális keresztény királyként tisztelték. Uralkodásának nagy részét a keresztény hit terjesztésére szentelte. Támogatta az Egyházat, templomokat építtetett, és a Szentszék jogainak támogatója volt.

Szűz Mária iránti mélységes odaadásában rejlett bámulatos sikerének titka, hogy népét keresztény hitre vezette. Királyságát az ő oltalma alá helyezte, és csodálatos templomot építtetett tiszteletére.

1038-ban, Szűz Mária mennybevételének ünnepén István utolsó szavait az egyházi és állami vezetőkhöz intézte, utasítva őket, hogy védjék és terjesszék a katolikus hitet.

István 42 évig volt Magyarország uralkodója, és 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérváron.

Szent István példája arra emlékeztet bennünket, hogy mennyire fontos keresztény hitünk a polgári életben, illetve, hogy

dolgoznunk kell a hit terjesztésén ott, ahol feladták vagy nem vert gyökeret, városainkban és falvainkban, de a szívünkben is.

István király ezer évvel ezelőtt építette ezt a házat őseiteknek és rajtuk keresztül a magyarok minden nemzedékének. Krisztus evangéliumának igazsága, a keresztény hit az a szikla, amelyre országát alapozta. Ebben rejlik az embereknek ajándékozott isteni erő. A nemzedékek élnek és építik tovább ugyanazt a házat, amelynek alapjait Szent István fektette le.

Ezer év után adjunk hálát a Mindenható Istennek ezért az alapozásért,

mert ennek a nemzetnek, a magyar történelemnek a háza nem homokra, hanem sziklára épült.

Minden évben, az ő ünnepén újraolvassuk az intelmeket, amelyeket fiához, Imréhez intézett. A mai olvasmány szavai feltűnő hasonlóságot mutatnak ezzel a szöveggel: „Hallgasd meg, fiam, fogadd el szavaimat. ... Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen vezetlek” (Péld 4,10–11).

István szellemi végrendeletet hagyott utódaira, alapvető és megingathatatlan értékeket.

De vajon Szent István csak a fiához szólt? Mit mond nekünk ma a szent király? Milyen jelentése lehet életének korunk számára? Hatása ma is jelen van. Ezért gyűltünk össze itt Budapesten, hogy az ő Jobb Keze ma is vezessen minket a sokat dicsért és régóta várt úton egy új és virágzó Európa felé.

Vezessen minket az Istenbe vetett hitünkben, a keresztény értékek és hagyományok ápolásában az erkölcsi hanyatlás, a szekularizáció és egy újfajta pogányság veszélyével szemben, amely Európa keresztény országait fenyegeti.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A magyar nép történelmének kezdetén Isten, a népek és nemzetek Atyja e szent király által megmutatta nekünk, hogy az erkölcsi rend, Isten törvényének és minden egyén törvényes jogainak tiszteletben tartása valamennyi társadalom létezésének és fejlődésének alapvető feltétele. Ez követendő példa. Ez az a kihívás, amelyet Szent István ma is intéz minden hívőhöz:

a hit sziklájára építsük saját életünk házát, fáradságot nem kímélve, hogy az Istenhez és az Ő parancsolataihoz való hűségen alapuljon.

Ma, Szent Istvánt tisztelve és közbenjárását kérve sziklára és nem homokra kell építenünk életünket és létünket, hogy bölcsként, a fontosat felismerve, „az új emberbe öltözve” éljünk.

Nem könnyű ma kereszténynek lenni egy olyan világban, amely nyilvánvalóan elutasítja a keresztény értékeket; amely egyre inkább bezárkózik önzésébe és a relativizmusba; amely az eutanáziát és az abortuszt támogatja; amely semmissé teszi a nemzeti kultúrák értékeit és gazdagságát.

Nem könnyű egy olyan világban élni, ahol a házasság és a család alapvető értékei veszélyben vannak. Az egyik alapvető veszély ezen a területen a gender ideológiából ered, amely tagadja a férfi és a nő közötti különbséget és a természetes kölcsönös kiegészítést, amely egy nemi különbségek nélküli társadalmat állít elénk, és elbagatellizálja a család antropológiai szerepét.

Nem könnyű kereszténynek lenni egy olyan világban, amely szolgai hódolattal adózik az ősi aranyborjúnak, a pénz kultuszának új és kegyetlen változatában,

illetve az arctalan gazdaság diktatúrájában, amelynek nincs igazán emberi célja, ahogy Ferenc pápa hangsúlyozza az Evangelii gaudium kezdetű (Az evangélium öröme, 55. sz.) enciklikájában.

Nem könnyű követni Krisztus igazságát egy olyan világban, amely oly bőségesen és kíméletlenül használja a hazugságokat és az álhíreket a tömegtájékoztatásban és a közösségi médiában; amely szemet huny a legalapvetőbb emberi jogok megsértése felett a különböző ideológiák nevében; amely egy ideológiailag áthatott szabadságfogalom nevében igyekszik lerombolni azt az erkölcsi és etikai rendet, amely Krisztus üzenetéből született, és amely az első évezred végén és a második évezred elején a Szent István királyságban is gyökeret vert.

Kontinensünk múltja és történelme két fő pillérre épül: a görög-római humanizmusra és a kereszténységre.

A kereszténység ma is az a tengely, amely körül Európának és minden nemzetnek mozognia kell! 

Ez alatt nemcsak egy vallási közösséget kell értenünk, hanem az ősi bölcsességet, a kultúrát, az államot és a jogot, az emberiességet, a tudományt és a művészetet is.

Ma olyan nagy csaták tanúi vagyunk, amelyeket az Egyház és Isten ellen vívnak, mintha Európa keresztény nyomait akarnák eltörölni. És amíg Isten és keresztény értékek nélküli Európát akarnak, addig Európa veszélyben van. Európa sok részén félnek Istentől, mert a szabadság, az élet és a boldogság ellenségét látják benne.

Mindenhol azzal szembesülünk, hogy az alapvető keresztény értékeinket hogyan kérdőjelezik meg, és hogyan rendítik meg a normalitás evidenciáit.

A nagy keresztény kultúra, amely fejlődést és jólétet hozott az emberiségnek, amely mind az egyén, mind a társadalom számára a kiteljesedést biztosította, most meginog.

A kereszténység ma is forrása az emberek közötti egyenlőség és szolidaritás eszméjének, amely nélkül nincs egészségügy, nem létezhet szociális jólét és oktatás.

Ebben gyökerezik az a fejlődés- és családmodell is, amely a jövő nemzedékek legsikeresebb nevelését biztosítja. Nem véletlen, hogy éppen ezt az európai közös nevezőt érik a legnagyobb támadások. A családok felbomlása személyes kudarcok és fájdalmas sebek révén, végső soron a társadalom széteséséhez vezet.

Az egyéni érdekek a közösségi érdekek elé kerülnek, a társadalom kohéziója elvész, és a nemzetek kiszolgáltatottá válnak a külső erők manipulációjának.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a hit és a hitre épülő állam öröksége, amelyet Szent István ránk bízott, hűségesen megmaradjon korunk különböző ellenséges áramlatai ellenére?

A történelem ismerete segíthet abban, hogy tanuljunk a hibáinkból, és a jó példák megőrzése mellett kiálljunk elveink mellett. Erre Szent István példát mutat számunkra.

Minden kornak megvannak a maga kihívásai, de Szent István szavai – hogy ismét a fiához, Szent Imre herceghez intézett Intelmeiből idézzek – ma is érvényesek:

„[...] Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen.”

A Szent Királytól nemcsak a királyi koronát örököltük, hanem ránk hagyta lelki, szellemi végrendeletét is, olyan örökséget, amely elpusztíthatatlan alapvető értékeket hordoz: az igazi sziklára épített házat. Ez a sziklára épült ház nem pusztán hitbeli tanítások, törvények és tanácsok gyűjteménye vagy emberi alkotás, hanem mindenekelőtt a keresztény élet szilárd tanúságtétele.

Krisztus igazságára alapozta országát Szent István, Krisztusra épül az Egyház, Krisztusra kell építeni az életét minden kereszténynek. Krisztusra, a sarokkőre, aki „ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké” (Zsid 13,8), aki velünk van az idők végezetéig.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent István király vezesse és támogassa a jövőben is a Magyar Nemzetet!

Könyörögjünk a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmáért, akinek tisztelete oly nagy szerepet játszott Szent István király örökségében. István felajánlotta Máriának koronáját, égi oltalmába helyezve a magyar népet.

A szent Király példáját követve, helyezzék Önök is az Egyház és az Országuk jövőjét annak palástja alá, akire Isten az ő egyszülött Fiát bízta!

Ma ünnepélyes körmenetben visszük végig a főváros utcáin a Szent Jobbot, azt a kezet, amellyel Szent István koronáját felajánlotta Szűz Máriának. Első királyotok szent keze kísérjen titeket, és mindig védelmezzen benneteket!

Ámen.

Homíliája végén a bukaresti érsek magyarul kérte Isten áldását: Isten, áldd meg a magyart!

*

A különleges körülmények miatt a hagyományos Szent Jobb-körmenetet nem tartották meg, hanem a Szent István-bazilikában hangzott fel az ima első szent királyunk pártfogását kérve Magyarország számára: Első szent királyunk élete alkonyán, amikor nem maradt leszármazottja, aki átvehette volna az ország vezetését, emberileg reménytelen helyzetben fordult a Szűzanyához. Ma, bár van okunk derűlátásra és reménykedésre is, sokszor mégis azt érezzük, hogy nem vagyunk urai a saját sorsunknak. Isten kezében vagyunk, benne bizakodjunk. Engedjük, hogy az ő szeretete irányítson minket.

Az oltárra helyezett Szent Jobb előtt Szent István király közbenjárásáért imádkozott a bazilikát megtöltő sokaság a papság és a hívek közötti egyetértés erősödéséért, hűségünk megújulásért, országunk békéjéért.

A litániát követően felolvasták Szent István fiához, Imréhez intézett intelmeit, majd Erdő Péter bíboros felemelte a Szent Jobb ereklyét és megáldotta mind a bazilikában, mind a társszékesegyház kapujából a téren összegyűlt sokaságot.

 

A bíboros végül köszönetet mondott Aurel Percă érseknek, aki megosztotta velünk azt a meggyőződését, hogy az alapvető keresztény értékekben teljes közösségben és testvéri egységben vagyunk.

Ennek a közösségnek és testvéri egységnek tudatosítsuk, váltsuk tettekre az erejét, mert a világnak Krisztus kell és a világnak mi is kellünk, ha és mert Krisztushoz tartozunk.

A szentmisén közreműködött a Szent István-bazilika Énekkara. Farkasházi Dávid karnagy vezényelt és koordinálta a zenei részeket. Szólót énekelt Szotyori Nagy Gábor. Közreműködtek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rézfúvós hallgatói. Orgonán kísért Virágh András Gábor orgonaművész. A felajánlásnál Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz című kórusművét adták elő.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír