Az életemet magam adom oda – Brenner János vértanúra emlékeztek Budapesten az Egyetemi templomban

Az ünnepélyes bevonulás során a rektor hozta be monstranciában a Brenner János kisujjcsontjából vett ereklyét: abból a kézből származik, mely a brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság közben is védte, szorította az Oltáriszentséget. Az 1957-ben, 26 évesen 32 késszúrással meggyilkolt áldozópap az utolsó pillanatban is Jézusba kapaszkodott.

Egy papnövendék a szentmise elején felolvasta Kerekes Károly egykori zirci apát, Brenner János tanára Miről mesél a zsidai kisharang? című versét, melyet a ciszterci szerzetes a rábakethelyi plébániához tartozó zsidai emlékkápolna harangjának szentelésére írt. „János nevem »Kegyelem«, / az Anasztáz »Feltámadó«, / ez lesz örök, szent nevem! (…) Szent Márton földjén születtem, / tőle tudom s hirdetem: Fél köpennyel lehet élni, de fél szívvel sohasem!”

A szeminárium rektora bevezető beszédében kiemelte, Brenner János olyan fiatalemberként adta oda az életét, mint egy az ott jelen lévők közül. Egy éven át (pont 70 éve, az 1950/51-es tanévben) abban az intézményben tanult, ahol a papnövendékek naponta megfordulnak. Martos Levente Balázs megköszönte a papnevelő intézetnek ajándékozott ereklyét, amely „olyan életre hív, amely a bátor odaadás útján jár”.

Székely János bevezetőjében felidézte a Pogányok idején című filmet, amelyet valamikor húsz évvel ezelőtt készítettek Brenner János vértanúságáról. 1957. december 14-ről 15-re virradó éjjel, mikor a fiatal papot előre kitervelten meggyilkolták, a sötétség hatalma tombolt, látszólag győzött. Minden diktatúrának – mondta a püspök – halálos ellensége az Isten, a vallás, a család, a nemzet: azaz minden olyan szál, amely az embert a Teremtőhöz és annak törvényeihez köti, mert ezek fölött a diktátornak nincs igazi hatalma, kisiklanak a kezéből. Boldog Brenner János vértanúsága azonban nemcsak ezt példázza, hanem főleg azt, amit az ereklye üzen. Az áldozópap mindhalálig odaadta magát annak a Krisztusnak, aki azt mondta: „(Az életemet) nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” A mi életünk sem a sötétségről és a nehézségekről szól, hanem Krisztus iránti szeretetünkről – fogalmazott a megyéspüspök.

A rómaiaknak írt Szent Pál-levélből az a rész hangzott el, mely Brenner János papi jelmondatával kezdődik: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” Az evangéliumból pedig a nyolc boldogságot hallottuk, mely a vértanú kedvenc evangéliumi szakasza volt.

Székely János homíliája elején egy kínai császár történetét idézte fel, aki nem tudta a boldogságot megtalálni. Egy bölcs tanácsára szolgáival kerestetni kezdett egy igazán boldog embert, hogy annak ingét magára vegye, mert így – a bölcs szerint – majd boldog lesz. Ám a szolgák csak olyan embereket találtak, akik rettegtek a haláltól, irigykedtek, ellenségeskedtek, életük nem teljesült vágyai miatt éreztek csalódást, vagy családjukban kevés volt az őszinte, igaz szeretet. Amikor a császár szolgái végre az egyszerű, szívből éneklő, ragyogó szemű parasztra rátaláltak, megtudták örömének titkát: mindig ámulattal nézi a gyönyörű világot, és igyekszik szeretni azt, akit az Isten elé küld. Az igazi boldogság tehát nem a tárgyak halmozásából, sikerekből, hatalomból vagy az élvezetekből fakad – folytatta a gondolatot Székely János. – Azt az az ember kapja meg, aki a szívét az ég felé nyitja ki, és Isten harmóniájával telik be.

Brenner János felismerte, hogy arra kaptuk életünket, hogy odaadjuk, ajándékká tegyük. „De honnan van az a lelkesedés, tűz, szárnyalás, mely minden fényképén látható? Mi volt ezeknek a forrása, hogyan tudta kitárni a lelkét?” – tette fel a kérdést a püspök.

Olyan gyermekkort élt át két, később szintén papi hivatást elfogadó fivérével, amelyben a szüleiket nem látták veszekedni: békés, szelíd természetű, derűs volt édesanyjuk és édesapjuk is. A mai papok küldetése, hogy segítsék a családokat, az örömük munkatársai legyenek, mint ahogy XVI. Benedek pápa is tanácsolta – buzdított a püspök. – Akármilyen lelki terhekkel, sérülésekkel, hiányokkal is jönnek a családot alapító szülők, fontos, hogy képesek legyenek élvezni egymás szeretetét, tegyék bele kapcsolatukba, családjukba azt, amijük csak van.

Brenner János látta édesapját mindennap misére menni, rózsafüzért imádkozni, az apa „a családi otthon tetejét megnyitotta az ég felé”. A fiatal pap ugyanezt tette, a lelke lélegzetvételévé vált az ima. A járvány hetei, hónapjai most minket is arra hívnak, lépjünk a Teremtőnkhöz és Krisztushoz, engedjük be Isten békéjét!

János az édesanyjától leshette el, hogy hogyan segít a szegényeknek titokban. Bár nem volt gazdag a Brenner család, főleg a világháború után nem, mégis képesek voltak egy tízgyermekes szombathelyi családot támogatni. Brenner János felnőttként foltos ruhákban járt, nem élt élvezeti cikkekkel, mert felismerte, milyen erőforrás az, ha adni tudunk. Mindenét odaadta a szegényeknek titokban, ahogy anyjától látta. A püspök egy depressziós ember példájával érzékeltette, hogy a mélységből hogyan emel ki az, ha elkezdünk adni. Ennek az említett, depresszióban szenvedő embernek feltette a pszichiátere a következő kérdéseket: „Miért nem tesz az életében valami jót is? Miért nem mozdul meg, hogy valakinek segítsen?” A páciens, miután egy szegény családnak segített napokig, végre békésen, boldogan tudott elaludni, mert megtanult másoknak adni, így boldognak lenni.

Brenner János nem félt. „Bármilyen sorsot adsz nekem, megköszönöm. Megcsókolom a gondviselő kezet, akkor is, ha ostort tart.” Tudjuk-e így viselni az élet nehézségeit panaszkodás nélkül, derűs szívvel, a világ legtermészetesebb módján? A fiatal pap tudta, hogy boldog, aki képes áldozatot hozni, és boldog, aki mások érte hozott áldozatát észreveszi, és meg tudja köszönni. „A kézcsontereklye emlékeztessen arra a szeretetre, amellyel ő Krisztust szorította egészen a haláláig. Segítsen minket az ő példája és közbenjárása, hogy rátaláljunk a boldogság hiteles útjára!” – zárta prédikációját a megyéspüspök.

A szentmise végén így imádkoztak a mártír pap szentté avatásáért:

Végül a Brenner Jánoshoz fohászkodó litániával elmélkedtek a vértanú életéről: „Boldog János, Jézus barátja, aki mágnesként vonzottad a híveket Isten közelébe, aki hittel vallottad, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, az isteni derű visszatükröződése, könyörögj érettünk!”

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír