Az Eucharisztia megoldás a világ gondjaira – KATx a Kattárson

Az esemény moderátora Szép Attila római katolikus pap, pécsi püspöki irodaigazgató volt.

Elsőként a tizenhat éves, pécsi születésű és ma is itt élő, kivételes tehetségű Boros Misi zongorista beszélt önmagáról, hivatásáról. Elmondta: a pécsi művészeti gimnázium magántanulója. A Kattárs ifjúsági védnöke arról is beszélt, hogy napi öt-hat órát gyakorol, de ezt nem teherként éli meg. Örömmel teszi, hiszen azt csinálja, amit szeret. Tehetségét isteni adománynak tekinti, hivatását pedig küldetésnek.

A zene nagyszerű lehetőség, hogy a saját és az általa játszott zeneszerzők – többek között Mozart, Liszt Ferenc, Chopin – hitét közvetítse az emberek felé. Boros Misi hozzátette: alapvető, hogy játékával a szerzők szándékait tolmácsolja a közönség felé, ugyanakkor belevigye a művekbe a saját egyéniségét, elgondolásait, érzéseit is.

Lankó József, a Pécsi Egyházmegye cigánypasztorációs referense felidézte: 1980-ban szentelték pappá, jelmondata: „Hogy örömhírt vigyek a szegényeknek”. Vallja, hogy az Úristen elrendezte az életét, mert pappá szentelését követően néhány héttel egy csak cigányok által lakott Baranya megyei faluba, Alsószentmártonra került. Mivel teljesen tapasztalatlan volt, levélben kért tanácsot a görögkatolikus Sója Miklóstól, aki Hodászon negyven évig foglalkozott romákkal. Válasza ennyi volt csupán: „Ha van irgalmas szíved, majd megmutatja, mit kell tenned.” Lankó József azóta is Alsószentmártonon szolgál.

Nem elég az örömhírről beszélni, közel kell kerülni az emberekhez, és akkor kiderül a sebzettségük. Különösen igaz ez a cigányokra. Nem ítélkezni kell fölöttük, hanem megérteni sebzettségük okait, és meggyőzni őket, hogy szerethetők, Isten korlátlan szeretete mindenkire, rájuk is kiterjed. Ez egészen bizonyos – hangsúlyozta József atya. Felidézte, hogy egyszer prédikáció közben egy egész életében becsületesen élő, több gyereket tisztességben felnevelt cigány asszony bekiabált neki, hogy nem való őnekik az áldozás, mert gonoszok, hiába a megbocsátás, utána úgyis újra és újra vétkeznek. Ez a szemlélet a keresztény emberekkel való találkozásai során rögzült benne, akik gyakran furcsán néznek a templomba lépő cigányokra. „Ám az Egyház napi tevékenységében rengeteg lehetőség van arra, hogy gyógyítsuk a cigány testvérek sebeit, így a karitatív szolgálatban” – mutatott rá Lankó József.

Ezt követően megemlítette, hogy egy egész életében cigányokkal foglalkozó paptestvére, Somos László húsz évvel ezelőtt azt mondta neki: rádöbbent arra, hogy a cigány gyerek már a fogantatása pillanatától kezdve hátrányos helyzetű. A településen, ahol szolgált, a roma gyerekek közül szinte mindenki kisegítő iskolába járt. Azóta kiemelt figyelemmel fordulnak feléjük, és ma már egyikük sem szorul kisegítő oktatásra, rendesen elkezdik az általános iskolát.

A lényeg, hogy jelen legyünk a cigányok életében, János prológusának – „Az Ige testté lett” – szellemében: vagyis vigyük el a szeretet örömhírét közéjük, váljon ez mindennapi tapasztalattá az életükben – mondta József atya.

Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora Párbeszédben Istennel – Beszélő Isten, válaszoló ember című előadásában leszögezte: Isten beszél, nem néma.

Az ember nemcsak élni akar, hanem azt is tudni szeretné, hogy miért él. Van jövőképünk. Az Egyház társadalmi tanítása nem önmegvalósításra buzdít, hanem mások szolgálatára, arra, hogy jót tehessünk; bevon bennünket a „gyártási folyamatba”, hogy megvalósíthassuk azt, amit Isten megálmodott rólunk. Érdekes, hogy miközben nagy energiát fordítunk testünk és szellemünk fejlesztésére, lelkünk finomítását elhanyagoljuk – mondta Norbert atya. – Pedig ha nem törődünk lelkünk folyamatos feltöltésével, szellemi és testi lendületünk is elfogy. A keresztény hit lényege a találkozás Istennel, elevenen tartani a Krisztusba vetett hitet úgy, hogy a kor kérdéseire is válaszoljunk. Ez az Egyház küldetése. Ne magunkra figyeljünk, mert akkor süketté válunk a másik emberre, hanem Jézus Krisztusra, a szeretet-Istenre tekintsünk.

Mi az, amit ő akar velünk? Hiánylények vagyunk, és Isten a hiányunkra ad kész válaszokat. Isten minden egyes teremtményét arra hívja, hogy hagyja el saját ketrecét, lépjen, és tekintsen a komfortzónán túli világra is. Önmegvalósítás helyett önátadásra törekedjünk, a másik ember mint ajándék lépjen be az életünkbe. Keresnünk kell mindazt, ami az ég felé emel bennünket, és tisztelnünk kell minden embert mint Isten képmását. Életünk záróvizsgáján elhangzik majd a kérdés, hogy elajándékoztuk-e az életünket. A legkisebb jócselekedet is hatalmas ajándék a másik ember számára, ha szeretetből tesszük – mutatott rá Németh Norbert.

Kitanics Máté történész tagja volt annak a régészcsoportnak, amelyik megtalálta a szigetvár-turbéki szőlőhegyen az 1566-ban, Szigetvár ostroma közben meghalt I. (Nagy) Szulejmán szultán türbéjét. Előadásából kiderült, hogy Turbéknak fontos szerepe volt a szigetvári katolikus élet fenntartásában, terjesztésében. A sáncon belül a törökök éltek, azon kívül a keresztények. 1705-ben csodás gyógyulás történt itt; emlékére a helyiek felépítették a turbéki Segítő Boldogasszony-templomot, mely azt szimbolizálta, hogy a kereszténység győzedelmeskedett az iszlám fölött. Kitanics Máté ismerette: kutatócsoportjuk most azon dolgozik, hogy látogatóközpont jöjjön létre a szigetvár-turbéki szőlőhegyen, és így talán lesz pénz arra is, hogy a jelenleg elhanyagolt állapotú kegytemplom ismét régi fényében ragyogjon.

Tóth Zsolt régész és kutatócsoportja 2005 óta végez feltárásokat Pécs belvárosában; idén a székesegyház altemplomában kutattak. Ennek során is megerősítést nyert, hogy a kereszténység már a római időkben megjelent a városban.

Nobilis Márió, a Székesfehérvári Egyházmegye papja, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa a teremtésvédelemről beszélt. Kifejtette: nem az számít, valósak-e a klímavédelemmel kapcsolatban felmerülő félelmek, de az biztos, hogy ami ennyire erősen foglalkoztatja az embereket, azzal az Egyháznak is foglalkoznia kell.

A fő kérdés az, hogy mekkora az ablakom, amin keresztül a világot nézem; lehet-e tágítani az ablakomat, illetve össze lehet-e kapcsolni a saját ablakomat mások ablakaival. Az ablakokat lehet tágítani, össze is lehet kapcsolni őket, de ez már bizalom kérdése, és ebben az Egyháznak feladata van. Az tény, hogy itt, a földön senkinek sincs olyan ablaka, amin keresztül minden gond megoldható, de nekünk, keresztényeknek létezik valaki, akinek keretek nélküli ablaka van, és végtelen szeretet él benne. Így az Egyháznak kiemelkedő szerepe van a teremtésvédelemben is – hangsúlyozta Nobilis Márió.

Csókay András idegsebész bemutatta vendégét, a nigériai Onitsha városában található Borromeo Szent Károly Kórház igazgatóját, Izunna Okonkwo atyát, valamint az afrikai lelkipásztor Az Eucharisztia és a világ vágya című könyvét. Csókay András az elképesztő jelzővel illette az élet forrása, az Eucharisztia és a közbenjáró imádság erejét. Egy kármelita nővér megfogalmazását idézte: az ima felszáll, mint a vízpára, a Szentlélek pedig odafújja a sivatagban szomjazó fölé, s ott kicsapódik eső formájában. Ennek erőt adó hatását tapasztalta meg Csókay András a hároméves bangladesi sziámi ikrek harminchat órás műtétjének vége felé is: amikor úgy érezte, elfogy az ereje, az elmélyült közbenjáró imától új lendületet kapott.

Izunna Okonkwo leszögezte: az Eucharisztia megoldás a világ problémáira; a mi dolgunk csak annyi, hogy hagyjuk szabadon működni. Az Eucharisztiában a szeretet-Isten van jelen, aki arra hív, hogy ahogyan ő megosztotta és megszaporította a kenyeret, ugyanúgy osszuk meg mi is másokkal a szeretetet. A világ gondjai abból fakadnak, hogy a javak egyenlőtlenül vannak elosztva. Ha nem így lenne, megszűnne az éhezés, a nyomor. A keresztények küldetése, hogy hirdessék, terjesszék a szeretetet; mindennap tegyenek tanúságot Krisztus szeretetéről. Az Eucharisztia a legfontosabb segítség ahhoz, hogy az emberek szolidárisak, irgalmasak legyenek egymással.

Fábry Kornél, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) főtitkára ismertette a NEK történetét és a jövő szeptemberi budapesti kongresszus programját. Felidézte, hogy egy ötgyermekes, mélyen hívő, katolikus családban nőtt fel, de valódi megtérése huszonkét éves korában történt, egy, a korábbi rendszerben üldözött, agyembóliából felépült pap által bemutatott szentmise – melyen rajta kívül öt idős néni volt jelen – lélekformáló hatására. Azóta létszükséglet számára az Eucharisztia.

Sümegi József diakónus a Pécsi Egyházmegye püspökeit mutatta be, azt illusztrálva, hogy a kereszténység csaknem kétezer éve jelen van Pécsett. Hangsúlyozta, Krisztus híveit többször üldözték, de az Egyháznak mindig volt ereje újrakezdeni. Szent XXIII. János pápát idézte: „Az Egyháznak egyszerre kell szentnek és tisztának lenni, megújulni és réginek maradni.”

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír