Az Egyház kincsei vagytok! – Az időspasztoráció volt a 29. családkongresszus kiemelt témája

„A kongresszus azt igyekezett közvetíteni, hogy az időskor, az érett bölcsesség életszakasza kincs az Egyház számára, ezért kiemelt hangsúlyt kap az odafordulás a pasztorációban az idősek felé, tudatosítva bennük és környezetükben, hogy fontos részei az Egyháznak és az egész társadalomnak, és hogy számítunk tapasztalataikra” – indokolta a témaválasztást Marton Zsolt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense, házigazda püspök.

A kongresszuson közel 100 résztvevő gondolkodott közösen. Szinte valamennyi egyházmegyét képviselték, valamint családmozgalmak tagjai is jelen voltak a hagyományos találkozón.

Marton Zsolt családreferens püspök köszöntőjében a családkongresszus témájába tartott bevezetőt: Ferenc pápa négy éve bevezette a nagyszülők és idősek világnapját (július utolsó vasárnapja), prófétai módon felismerve, hogy Európa elöregedő társadalmában mennyire veszélyeztetett az idős korosztály. Ehhez csatlakozva az MKPK Családügyi Bizottsága elindította a „Melléjük szegődöm” programot. „Az emmauszi történetből vett képzéscím jelöli a célt: Ahogyan Jézus a tanítványok mellé szegődik és lelkesedést ad nekik, a mi hivatásunk is erőt és reményt adni az idős testvéreknek. Feladatunk továbbá a generációk összetartása, hogy élő rendszerként tekintsünk a lelkipásztorkodásra, melynek szerves részei az idős testvérek is. Itt, a családkongresszuson együtt vagyunk, építjük a kapcsolatot egymással mi, akik különböző egyházmegyék, lelkiségi mozgalmak képviselőiként együtt gondolkodunk” – mondta Marton Zsolt.

A főelőadás idén egy kerekasztal-beszélgetés volt, melyen a „Melléjük szegődöm” programot mutatta be Benkő Ágota projektfelelős, Tóth András görögkatolikus pap, mentálhigiénés szakember, a Váci Egyházmegye spirituálisa, Kiss Mónika SSS, az MKPK Családügyi Bizottságának munkatársa és a „Melléjük szegődöm” tréning koordinátora, valamint Megulesz Gabriella és Söjtöry Ágota SSS, akik elvégezték a tréninget. Őket Nagyné Páll Melinda, a Váci Egyházmegye családirodájának vezetője kérdezte, aki maga is elvégezte a képzést,

Tóth András szerint szemléletváltásra van szükség abban, ahogyan az idősekre tekintünk, de abban is, ahogyan az idősek tekintenek önmagukra.

Az idős embernek az élet végén küldetése van

– szögezte le Tóth András, aki e tételt szentírási példákkal igazolta: a fiát megáldó Izsák, a gyermek Jézust karjában tartó Zakariás egyaránt megmutatja, hogy az időskor a Biblia szerint kitüntetett időszak, áldás, kiváltság. Az időskor az üdvösség felé vivő szakasz befutója, míg a világ problémaként tekint rá. „Az aktív, fejlődést jelentő életszakasz után az ember mehet a süllyesztőbe – így gondolkodik a világ. Egyházként nem szabad így látnunk az embert. De az idősnek is át kell mennie egy szemléletváltáson. Azt közvetítjük, hogy nyissanak kaput, ne ragadjanak bele sebeikbe, ne csak elvárjanak, hanem maguk is induljanak el a megbocsátás útján” – mondta Tóth András.

Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egykori elnöke szerint nagyon fontos, hogy az idős ember mellett legyenek társak, hogy az élet ezen egyik legfontosabb szakaszában együtt „bogozgassák” a kérdéseiket. Ágota a képzésről elmondta, olyanok végezték el az időscsoportmentor-tréninget, akik érzékenyek a korosztályra, és megvan a remény, hogy katalizátoremberek lesznek saját közegükben. A tréning elvégzése után kíséréssel, utánkövetéssel segítik őket. Félévenként konzultációs lehetőséget adnak, a tréner online elérhető, levelezőlistán folyamatos a kapcsolattartás. Mindez fontos, segít fenntartani a motivációt, és azt, hogy az idősügy hálózattá fejlődjön – mondta Ágota.

Kiss Mónika elmondta, 19 résztvevővel indult a tréning, akik az élet egészen különböző területeiről érkeztek, erős belső motivációval, hogy szeretnének adni az időseknek. A program felépítését Leleszi-Tróbert Anett Mária, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi adjunktusa dolgozta ki. Témái sokoldalúan épültek fel és számos kérdést érintettek, mint az önkéntesség értéke, motivációi, keretei; valóságunk: idősödő társadalmunk; az időskor értékei Egyházunk tanításában; spiritualitás; a generációk közötti kapcsolatok; az aktív idősödés és mellette a segítő attitűdje, saját lelkiéletének gondozása. Foglalkoztak tabunak számító témákkal is, mint a halál, gyász, eutanázia.

Kiemelt terület volt a spiritualitás, az Istennel, emberekkel, önmagunkkal való kapcsolat. Ágota rámutatott:

Az életvégi kérdésekre kell segíteni válaszokat adni, hiszen az időskor feladata ezeket rendezni. Ám az ember általában meg is kapja az időt ehhez.

Ugyancsak fontos terület volt önismeretben segíteni a mentort, aki a saját személyiségével vesz részt a szolgálatban. A tréning mentálhigiénés eszközöket adott a résztvevők kezébe a csoportvezetésre, hogyan tudnak jól működtetni csoportot, hogyan tudják mederben tartani egy-egy beszélgetés témáját. A mentort arra készítették fel, hogy időscsoport létrehozásában tudjon plébánosának segíteni.  A tréning szervezői szeretnének a jövőben még egy kurzust, hogy valóban minden egyházmegyében legyen képzett mentor.

Megulesz Gabriellát Dunaújvárosból küldte plébánosa tréningre. Csapatával, a karitász tagjaival 10 éve önkénteskedik az idősotthonban. A tréning nyomán „módosult a jelenlétünk az otthonban”, új feladatokat is felvállaltak, többek között csatlakoztak a „Magány nélküli nap” országos kezdeményezéshez.

Söjtöry Ágota szociális testvér Tiszafüredről vett részt a tréningen. „Hazavitte” azt a prjojektet, amit a tréningen a hat fős csoporttal kidolgoztak.

*

A Jóisten számít még rád! – Kihívások, feladatok az időspasztorációban címmel Marx Gyuláné tartott gazdag tapasztalatából merítve előadást. Erzsébet 20 éve egy zalaegerszegi idősotthon vezetője, a Szombathelyi Egyházmegye idősügyi referense, és férjével együtt aktívak az időspasztorációban.

„Mit látunk most a templomainkban? Imádkozó időseket. De mégsem érezzük vonzónak ezt a képet, mert

keserűség van az arcukon, rosszkedvűen tekintenek a fiatalra, szigorúak. Imádkoznak, de tudnak-e imádkozni?

Erzsébet szerint a rózsafüzér alatt sokan megfőznek, a szomszéddal vitatkoznak... – nincsenek az imádságban élő hittel jelen. Tudatosítani kell bennük, hogy ők az Egyház kincsei, hogy értékesek, és segítenünk kell őket imádkozni. Éppen azért kell velük foglalkozni, mert ők ott vannak.

Ha ők hitelesen élik meg a hitüket, az tud vonzó lenni”

– mutatott rá Erzsébet.

Az egyházmegyében sokféle kezdeményezéssel élnek. Azért, hogy felmérjék, hogyan vannak jelen az idősek a plébánián, összehívták a plébániai képviselőtestületek elnökeit. 36 résztvevő fogadta el a meghívást, nekik tudták bemutatni szemléletváltó kezdeményezéseiket, így például az időseknek tartott szinodális találkozót, egyházmegyei zarándoklatot. „Ezek jók, de a mindennapokban kevesek.  Az idősügy folyamatos kapcsolatot követel, hogy valóban elérjük az embereket” – húzta alá Erzsébet.

Elindították az „imaösvény” kezdeményezést is. Olyan tematikus utak ezek, melyben a szövegeket, imákat hang és képhatások kísérik, aktiválva az érzékszerveket. A cél, hogy kizökkentsenek a megszokásból. Több állomáson áthaladva arra vezetnek, hogy az imádkozó kapcsolatot teremtsen a Jóistennel. Olyan témák kerülnek elő, mint a megbocsátás – mi van a hátizsákomban? mi segít, mi akadályoz? Hálaadás: látja a korlátaimat Isten, és nem aggódik; vár a szőlőjébe – utolsó pillanatig számít rám.

Van örömtanulós imaösvény is, mely arra vezeti rá a rajta járót, hogy élje életét hálaadással, nézze meg, milyen kapcsolatába vihet örömet. Az imaösvényeket elviszik plébániákra. Egy teadálután keretében adják át, amikor időt szánnak a beszélgetésre, közös szentmisére.

Bíró László püspök A boldogabb családokért című körlevélről tartott előadást. „Örülök, hogy előkerült ez a 25 éves dokumentum. Megadja az eszmei hátteret, hogy ne fáradjunk el és bele a munkába, akik régóta végezzük ezt a szolgálatot. Olvassuk ezeket a sorokat, karakteres szöveg, együtt van benne a tanítás lényege” – fogalmazott a püspök, kedvcsináló gyanánt sok részletet fel is olvasva a könyvből. Felidézte: ezt a körlevelet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemzeti körlevélnek szánta, azzal a céllal, hogy a család ügyét közelebb hozza a társadalomhoz. Ezt alcíme is kifejezi, a megszólítottak a „hívek és minden jóakaratú ember”. A püspöki kar azért emel szót a házasság mellett, mert meggyőződése, hogy

a család a teljes ember boldogulásának legfőbb színtere.

Bíró László értékelte megjelenése körülményeit is: erősödő családellenes légkörben született, amikor az nem volt populáris téma, így a médiavisszhang sem volt olyan jelentős. Kritikusai kiemelik az emberi személyről szóló részt. A bibliai emberkép egyezik perszonalista emberképpel, így összekötő kapocs a nem vallásos emberekkel. Vallja, hogy azáltal válunk önmagunkká, hogy másokkal kapcsolatot létesítünk. Az emberben ösztönös az autonómia-törekvés, ugyanakkor nem tud csak magába zártan létezni. Valója csak a többi emberre nyitottan tud igazán kibontakozni. Tragédia, hogy az ember akkor ismeri fel az individualista életmód csődjét, amikor önellátásra képtelenné válik, amikor rádöbben, mennyire rászorul másokra. Mennyi minden szól az életben az ember kudarcáról? Kegyetlen történeteket hallunk arról, hogyan tárgyiasítják el egymást az emberek – mutatott rá a válságos helyzetre Bíró László. Hangsúlyozta:

Tudatosítani kell, hogy a házasság, a család nem elavult intézmény, vissza kell térni a kezdetekhez; tudatosítani, mit akar a házasságpasztoráció, és meg kell újítani hitvallásunkat, hogy tegyünk a családért.

Ebben ma is segíthet ez a 25 éves körlevél.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír