Ut Unum Sint nemzetközi konferencia az ökumenizmus kezdeteiről és a vatikáni–magyar kapcsolatokról

Az Ut Unum Sint Ökumenikus Kutatócsoportot Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora alapította két évvel ezelőtt. A Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont keretében működik, vezetője Kránitz Mihály, a PPKE Hittudományi Karának tanszékvezető professzora, aki az október 24-i konferencia elején elmondta: a kutatócsoport immár második alkalommal rendez nemzetközi tanácskozást, az elsőről angol nyelvű könyv is készült.

A mostani konferenciára két előadó érkezett Rómából, akiket október 23-án Erdő Péter bíboros, prímás is fogadott. James Puglisi engesztelő ferences szerzetes (a Franciscan Friars of the Atonement tagja), az ökumenikus párbeszéd előmozdítását szolgáló római Centro Pro Unione emeritus igazgatója (Yves Congar – a II. Vatikáni Zsinat kiemelkedően jelentős teológusa – tanítványa – a szerk.) a PPKE Hittudományi Karán megtartott konferencián az ökumenizmus kezdeteiről beszélt. Davide Bracale történész, jogász pedig a 20. század elejének vatikáni–magyar diplomáciai kapcsolatairól tartott előadást, különös tekintettel nagybátyja, Nazareno Patrizi egyházjogásznak az Apostoli Szentszék fellebbviteli bírósága (Rota Romana) tagjaként végzett küldetésére.

Az Ut Unum Sint Ökumenikus Kutatócsoport konferenciáját levélben üdvözölte Michael Wallace Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa.

A konferencia első előadása, amelyet James Puglisi tartott, Paul Wattson életéről és küldetéséről, valamint az ökumenikus imahét kezdeteiről szólt.

Paul Wattson anglikán lelkész, az amerikai episzkopális egyház tagja 1898. december 15-én Mary Lurana White anyával, egy anglikán szerzetesnővel együtt személyes hitbeli inspirációik által vezetve megalapították a New Yorkhoz közeli Graymoorban az „Engesztelés Társaságát” (Az Engesztelés Ferences Testvéreinek és Ferences Nővéreinek Társasága). Wattson tízévesen egy belső hangot hallott, amely azt mondta neki: „Egyszer majd (…) alapítasz egy olyan prédikáló rendet, mint a pálosok.”

Az Engesztelés Társasága, amelyet az episzkopális egyházban alapítottak, a keresztények egységének szolgálatára kötelezte el magát 1893-ban, egy olyan időszakban, amikor az ökumenikus gondolkodás távolról sem volt létfontosságú a legtöbb keresztény egyház életében és tanúságtételében. Paul Wattson és Lurana anya elindította A Lámpás című folyóiratot a keresztény egységről szóló üzenet hirdetésére.

A társaság alapítói számára Krisztus egyháza a Római Katolikus Egyházból, az anglikán közösségből és az ortodox egyházból áll. Mindegyikük valódi egyház, és bár mindegyik ág Kriszus egyetlen egyházának megnyilvánulása, Watson atya és Lurana anya számára az Apostoli Szentszék (Péter széke) jelentette az egyházi egység Istentől rendelt központját.

Számos támadás kereszttüzében és meg nem értés mellett végül Merry del Val bíboros befolyásának köszönhetően – aki A Lámpás hűséges olvasója volt – a Szentszék befogadta a társaságot, különálló vallási közösségként. Megengedték, hogy megtartsák a nevüket, és arra bátorították őket, hogy továbbra is az imádság és a keresztény egységért és misszióért végzett szolgálat legyen a céljuk.

Az évente ismétlődő ökumenikus imahét eredete is Paul Wattsonhoz kötődik. Az imanyolcadot első alkalommal 1908-ban Graymoorban még az episzkopális egyházban aktív anglikán pap szervezte meg, úgy választva meg a kezdő és záró dátumot – január 18. és 25. –, hogy azok egybeessenek Szent Péter székfoglalása és Szent Pál megtérése ünnepével. A keresztény egység imahetét napjainkban a legnagyobb keresztény egyházak szinte mindenhol – így hazánkban is – megtartják.

James Puglisi előadásában elmondta, az Engesztelő Társaság idén ünnepli alapításának 125. évfordulóját, és „látható jele Isten Szolgája, Paul Wattson atya és Lurana White anya álmának”. Mint mondta, „a Szentlélek mindig gyümölcsöző jelenlétének köszönhetően a kezdetektől tudta, hogyan vezesse a két alapítót a siker felé, amely út nem mentes az akadályoktól és nehézségektől, mégis termékeny választ ad az episzkopális vallási közösség és a római egyház közötti megbékélés kihívásaira. Az Engesztelés Társaságának mély jelentése túlmutat az alapítókon, és az evangélium megélésének ferences örömét terjeszti a széttöredezett világban” – mondta az előadó.

Az Ut Unum Sint Kutatócsoport nemzetközi konferenciáján Davide Bracale történész, jogász Nazareno Patrizi római prelátusnak a Szentszék nevében a Magyar Királysággal kapcsolatban végzett szolgálatáról beszélt, konkrétan az 1901. évi áprilisi budapesti pápai küldöttség tevékenységéről, illetve Andrássy Natália házassági semmisségi peréről, amelyben Monsignore Patrizi a grófnét védte.

Az első témával kapcsolatban az előadó megjegyezte: XIII. Leó pápa a Habsburgokkal való kapcsolattatás keretében két szentszéki küldöttség vezetőjeként (elnök) is magyar, nem pedig osztrák származású egyházi embert – Vay Pétert, illetve Zichy Gyulát – választotta a bíborosi birétum átadására, ami jele volt a Magyar Királyság kitüntetett szerepének az akkori diplomáciai viszonyok között. 

Az előadás másik témája Andrássy Natália grófnő semmisségi pere volt. Andrássy Natália Andrássy Manó lánya és Andrássy Gyula unokája volt, akit a magyar függetlenség hősének tartottak. Natáliát apja arra kényszerítette, hogy feleségül menjen Széchényi Aladárhoz, Széchenyi István testvérének unokájához. Ennek a házasságnak tisztán gazdasági okai voltak, nevezetesen az, hogy az apostoli királyság két legjelentősebb családján belül hatalmas vagyon maradjon.

A kényszer alatt kötött házasság semmisségét az Andrássy Natália által kezdeményezett perben több fellebbezés után végül kimondták; a per sokadszori újraindítása után a siker nagyrészt Nazareno Patrizinak is volt köszönhető, aki Andrássy grófnőt védte.

Davide Bracale történész előadásában a továbbiakban a Szentszék és a Habsburgok, valamint a magyar arisztokrácia szövevényes, ellentmondásoktól sem mentes kapcsolatát mutatta be.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír