Beszélgetés Telenkó Miklós görögkatolikus pappal

„Amikor 23 évvel ezelőtt leestem a meggyfáról, tisztában voltam azzal, hogy mi történt.” Miklós atya a baleset következtében nyaktól lefelé megbénult, csak a bal kezét tudja felemelni, de vállmagasságnál azt sem tovább. Már kisebb megerőltetés is kiválthat nála komolyabb rosszullétet, fulladást, kórházat. „Ha végigvenném a testemet, nem sok egészséges részt találnék. A szenvedés rányomja bélyegét az egész testre. Sok türelembe kerül az állapotom elviselése. Nincs számomra harmónia a testtel, és amikor ez felborul, a léleknek kell legyőznie” – mondja Telenkó Miklós. Vallja: a megpróbáltatásra, ami 23 évvel ezelőtt meglátogatta, a küzdelem lehet az egyedüli válasz. A küzdelem azért, hogy végig tudja járni az utat.

A baleset után a 11 hónapig tartó kórházi kezelések során világossá vált, hogy állapotán nem lehet javítani, így kell leélnie az életét. Azóta járja az elfogadás és türelmetlenség közepette a szenvedés útját: „Este fáradtan, kimerülten alszom el. De másnapra elfeledkezem róla, hogy béna vagyok. Minden reggel újra és újra szembesülnöm kell állapotommal. Mindennap fel kell dolgoznom, mi történt.” Naponta meg kell küzdeni a miértekkel: „Oda szeretnék eljutni, hogy amikor szemtől szembe találkozom Istennel, már ne legyenek miértek bennem.”
Mégis haladni kell az úton. A megpróbáltatás és küzdelem mellé erőt is kell kapnunk – fogalmazza meg a szenvedés misztériumát. Szent Miklós ünnepére készülve azokat az örömöket sorolja, melyek a megajándékozottság érzésével töltik el. Életútját szerető család, barátok, lelki gyermekek, hívek kísérik. Irén felesége és élete társa, jelenlétével az öröm forrása. Nagy ajándéka az őt minden reggel puszival köszöntő 11 éves kisfiú, Tódor. Nevét Romzsa Tódorról, a vértanú munkácsi görögkatolikus püspökről kapta, a korábbi kisbaba halála után ugyanis a házaspár hozzá imádkozott gyermekáldásért. A 23 év alatt a lelkészlak mellé építettek templomot, zarándokházat, melyek működtetésében Telenkó Miklós meghatározó szerepet játszik. Megtalálta életfeladatát lelkipásztori hivatásában: „Ma a lelkipásztor annyi feladatot vesz a nyakába, hogy állandó rohanás az élete, így nem jut elég ideje egy-egy emberre. Én viszont nem tudok elszaladni, így nagyobb odafigyeléssel fordulhatok a segítséget kérők felé.”

Magyar Kurír
(té)