Bosák Nándor püspök gyémántmiséjét és az egyházmegye 30. születésnapját ünnepelték Debrecenben

A többszörös évfordulóért hálát adó szentmisén részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek; Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa; Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; püspökök és érsekek; az egyházmegye papjai; a testvérfelekezetek képviseletében Püski Lajos református lelkészi főjegyző.

Jelen volt továbbá Papp László, Debrecen polgármestere; Mészáros Márta, Taksonyfalva (Bosák Nándor szülőfaluja) polgármestere; a település küldöttsége; az ünnepelt püspök rokonai, barátai és az egyházmegye intézményeinek vezetői.

A hálaadó jubileumi szentmisét megelőző hetekben az egyházmegye számos programot szervezett alapításának 30. évfordulója alkalmából; három könyvet is kiadott, köztük Bosák Nándor Kenyérosztó antológia című kötetét, amely a püspök visszaemlékezéseiből, homíliáiból, előadásaiból, egyházmegyei körleveleiből, a vele készített interjúkból és a sajtóban közölt írásaiból összeállított gyűjtemény.

Június 10-én az asszisztencia a püspöki székházból indult a székesegyházba.

A szentmise elején Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye második főpásztora köszöntőjében felidézte: 30 évvel ezelőtt Bosák Nándor püspök azt a feladatot kapta Szent II. János Pál pápától, hogy rakja le az egyházmegye alapjait. Ám ő nemcsak alapokat rakott, hanem a felépítményen és a lelkek építésén is fáradoznia kellett.

Papságának, püspökségének története sikertörténet, mindannyiunk számára példa az az egyszerűség, tisztaság, odaadottság, lelki nagyság és a rendelkezésre állás, amely jellemzi őt – emelte ki Palánki Ferenc. Hozzátette, hogy Bosák Nándor püspök az ő első tanácsadója; megköszönte segítségét, szolgálatát és azt, hogy olyan alapokat rakott le, amelyeket érdemes és kell is továbbépíteni.

Michael Wallace Banach apostoli nuncius arra emlékeztetett, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mai formájának megalapításán túl sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. 1693-ban I. Lipót császár azzal a feltétellel adta meg a szabad királyi városi címet Debrecennek, ha megengedi a katolikusoknak, hogy visszatérjenek a városba. Debrecenben már jelentős egyházi jelenlét volt a középkorban különböző templomokkal, amelyek közül a legnagyobb a gótikus Szent András-templom volt.

Az egyházmegye történelme ugyanakkor még ennél is régebbi – mondta a pápa követe. Így fogalmazott: „Ti ahhoz az Egyházhoz tartoztok, amelyet Jézus Krisztus, Isten Fia alapított. Az apostolok, Szent Péter és Pál szilárd alapjára épültök. Szent Pálhoz hasonlóan ti is büszkélkedhettek azzal, hogy »A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam« (2Tim 4,7), és Szent Péterhez hasonlóan ti is világosan és következetesen megvallottátok a Jézus Krisztusba, az élő Isten Fiába vetett hiteteket. Amit ma ünnepeltek, az nem csupán az évek mennyisége, hanem inkább a hitetek minősége. Kezdettől fogva erős és hűséges egyház voltatok, és teljesítettétek küldetéseteket. Ez lesz a ti küldetésetek a következő 30 évben és azon túl is. Ezért ahogy ma ezt az évfordulót ünneplitek, emlékezzetek hálával a múltra, éljétek lelkesedéssel a jelent, és nézzetek bizalommal a jövőbe.”

Bosák Nándor püspököt köszöntve Michael Wallace Banach nuncius kiemelte: a jubileumok a szerzetesi és a papi életben jelentős életszakaszokat jeleznek. Gondolkodjunk el arról a feladatról, melyet Bosák Nándor püspök vállalt, és amelyben 60 évig kitartott. Amikor kinevezték püspökké, a következő jelmondatot választotta: „Törd meg az éhezőknek kenyeredet.” (Iz 58,7) Ez a szentírási vers szép összefoglalója a papi életnek. Egy pap, aki Isten igéjének, az Eucharisztiának és Jézus személyének kenyerét kínálja, az egyetlen kenyeret, mely csillapíthatja az ember legmélyebb éhségét – fogalmazott Magyarország apostoli nunciusa. – Köszönjük Bosák Nándor püspöknek „a hivatását, testvéreinek szolgálatát az Egyházban. Imádkozzunk érte és minden püspökért, papért, a kitartás kegyelméért, hogy az ő szolgálatuk által adja meg nekünk az Isten azt az örömet, melyet mindannyiunknak adni akar”.

A hálaadó szentmisét Bosák Nándor püspök mutatta be, amelyen az egyházmegye papszentelés előtt álló diakónusai, Csapó Márton és Mike Ervin is szolgáltak.

Az evangéliumi történet a csodálatos kenyérszaporításról (Jn 6,1–13) szólt, utalva a gyémántmisés püspöki jelmondatára, mely Izajás könyvéből való: „Törd meg az éhezőknek kenyeredet.”

„Ma ebben a templomban, (...) ebben a közösségben régen történt eseményekre emlékezünk – kezdte homíliáját a jubiláns püspök. – 60 évvel ezelőtt szenteltek pappá, és 30 évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa megalapította a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Ezek azonban nemcsak egyszer megtörtént események. Úgy tekintünk rájuk, mint üdvtörténeti eseményekre, mert ma is velünk vannak, irányt és tartalmat adnak életünknek; akár a személyes életemre gondolok, hogy pappá vagy püspökké szenteltek, akár az újonnan született egyházmegyei közösségre. (...)

60 évvel ezelőtt, 1963-ban szenteltek pappá az egri bazilikában. Ismerős mindenki előtt, hogy a magyar egyház azokban az években üldözésnek volt kitéve. Hogy csak egy példára utaljak: akkor Egerben nem volt püspök; két-három püspök volt börtönben vagy házi őrizetben. Bennünket is Szabó Imre esztergomi segédpüspök szentelt föl. Családunknak egy tekintélyes barátja – amikor megtudta, hogy érettségi után a szemináriumba jelentkeztem – jóakarattal figyelmeztetett: gondoljam újra a dolgot, mert látnom kell, hogy itt, nálunk, ebben az országban nem nagy jövője van az Egyháznak és a papi pályának. A szemináriumi évek alatt aztán saját bőrömön is tapasztaltam, hogy milyen az a környezet, ahol a hivatásunkat teljesíteni akarjuk. Mindez azonban nem térített el, sem engem, sem kortársaimat. Inkább megerősített, és hivatásunk mélyebb átgondolásában segített.

A papszenteléskor szokásos primíciás emlékképre ezt a jelmondatot írtam: »Krisztus szeretete sürget minket« (2Kor 5,14). Ez a mondat (…) jelentette a határozottabb odafigyelést a hivatás tápláló forrására, és jelentette a védelmet, hogy

miközben a világban teljesítjük hivatásunkat, le ne vegyük tekintetünket Krisztusról, a forrásról, és el ne sodorjon bennünket a világiasság áradata.

Amikor most, 60 év elteltével hálát adok hivatásomért, megköszönöm azt a felülről jövő sürgetést, amely megőrzött és vezet ma is.

30 évvel ezelőtt, amikor püspökké szenteltek, már más időket éltünk. A rendszerváltás időszaka volt ez. A külső nyomás valóban megszűnt. Szabadabb lett a mozgástér, új lehetőségek nyíltak az egyházi szolgálat számára, de föltárultak a sebek is, amelyek gyógyításra vártak. Ekkor kifejező és kézenfekvő volt az Izaiás próféta könyvéből vett püspöki jelmondat: »Törd meg az éhezőknek kenyeredet« (Iz 58,7). Szép feladat ez, komoly vállalás, (…) de bennem élt a nyugtalanító kérdés és a kétely is, van-e mit osztanom, képes vagyok-e erre? A Szentírásban találtam bátorítást. A kenyérszaporítás csodájának leírásában – ahogyan most is hallottuk az evangéliumban – Jézus fölszólítja az apostolokat, hogy szerezzenek kenyeret a népnek, ők azonban szabadkoznak. Nekik nincs, és vásárolni sem tudnak. Egyikük azonban, András megjegyzi: »Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi ez ennyinek.« (Jn 6,9) Jézus a kezébe veszi ezeket, osztani kezdi: táplálja az éhezőket. Ennek a gyereknek a képe korábban is ott élt a lelkemben, amikor papi lehetőségemről, feladataimról gondolkodtam. És különösen felerősödött, amikor a püspöki feladatokkal szembesültem.

Mert amim van, az bizony csak öt árpakenyérnyi…, vagy még annyi sem… De ha azt Jézus kezébe helyezem, mégis csak lehet belőle valami, ha nem is csoda, de Jézus kenyerévé válhat az emberek javára.

Így kerültek püspöki címerembe a Krisztusra és a Szentlélekre utaló szimbólumok, és alá az öt árpakenyeret tartalmazó kosárka. Az évek számának gyarapodásával egyre fogy ennek a kosárnak a tartalma. De szolgálatunk lényege nem változik. A méltó és igazságos hálaadás éppen abban erősít meg, hogy a múltunkat is és a jövőnket is, üdvösségünk egész folyamatát Isten kezébe helyezzük. Folytassuk hát az imádkozást!” – buzdított szentbeszédében Bosák Nándor püspök.

A homília után az egyetemes könyörgések következtek, amelyben Ferenc pápáért, a jubiláns püspökért, a püspökök testületéért, papokért, szerzetesekért fohászkodtak, hogy szolgálatuk betöltésével az Egyház legyen minden ember üdvösségének meghívó jele és hatékony eszköz korunk szellemi zűrzavarában.

Az Úr kegyelmét kérték a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyére, minden itteni plébániai közösségére, hogy lángoló szívvel tanúskodjanak arról, hogy Isten a sötétségből csodálatos világosságára vezette őket; majd imádkoztak újabb papi hivatásokért, hogy az evangélium világosságát az apostolok lelkesedésével terjesszék az egész világon. Szent Lászlónak, az egyházmegye védőszentjének közbenjárását kérték a betegekért, hogy testi-lelki gyógyulást nyerjenek; könyörögtek az elhunytakért, hogy adja meg nekik az örök élet világosságát és gyászolóinak a boldog feltámadás vigasztalását.

A szentmise végén további köszöntések hangzottak el.

Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke elmondta: néhány évvel ezelőtt, Bosák Nándor püspök nyugdíjba vonulásakor már megköszönte szolgálatát, amelyet a püspöki konferencia javára végzett. „De »mindennek megvan a maga ideje« (Préd 3,1). Püspök atya nyugdíjas éveiben is mutat olyan példát, amelyet érdemes megemlíteni” – tette hozzá Veres András, majd egy verssort idézett: „Azért szánom a mai embert, mert a szíve nem tud megöregedni.” Bosák Nándor püspök szíve meg tud öregedni, mert megérti, felismeri a kor hívását és lehetőségeit, és azt teszi, amit tennie kell ebben a korban: imádságos lelkülettel kíséri az egyházmegye életét és segíti az aktuális főpásztort is a szolgálatában – tette hozzá a győri megyéspüspök.

További jókívánságát Veres András püspök egy bibliai példával szemléltette: Mózes kitárt karral imádkozott a népéért, amikor megtámadták őket (2Móz 17,8–13), de amikor elfáradt a keze, vesztésre álltak. Ezért kénytelenek voltak valakiket odaállítani, akik Mózes karját fölemelve tartották, hogy mások támogató segítségével ezt az imádságot rendületlenül, kitartóan tudja folytatni. „Kedves püspök atya! Ehhez kívánunk egyrészt kéz-, kartartókat, akik segítik időskorában, de leginkább köszönjük azt az imádságot, amit reményeink szerint nemcsak az egyházmegye püspökéért, hanem a püspöki konferenciáért végez nap mint nap. Isten segítse és áldja ebben a szolgálatában is!”

Püski Lajos református lelkészi főjegyző a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és gyülekezetei nevében köszöntötte a jubiláns püspököt és az egyházmegyét. Jókívánságát szentírási szakasszal fejezte ki: „Ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is” (Róm 12,4–6).

„Legyen valósággá az ige, hogy sokan egy test vagyunk Krisztusban, és legyen valósággá az is, hogy egyenként egymásnak tagjai vagyunk. Szolgáljuk együtt a mi Urunkat, Jézus Krisztust!” – fogalmazott a református lelkészi főjegyző, majd az Úr áldását kérte Bosák Nándor és Palánki Ferenc püspökök életére.

Papp László, Debrecen polgármestere a Prédikátor könyvéből idézett: „Mindennek rendelt ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1) Bosák Nándor püspök papi életpályájára utalva hozzátette: „A történelmi idő kegyelmi idővé nemesül, ha látjuk káplánként, plébánosként vagy a papnevelésben, ahol úgy látta el feladatait, hogy tehetségét, tudását és szorgalmát személyiségének hitelességével pecsételte meg, és azt ezzel a hitelesítő pecséttel adta át az őt követő generációknak.” Debrecen évszázadokkal ezelőtt vallási szempontból rendkívül zárt város volt, ma már nyitott és befogadó – mondta a városvezető.

A szentmise Bosák Nándor nyugalmazott püspök gyémántmisés áldásával ért véget: „Áldjon meg titeket Isten minden mennyei áldásával, tegyen mindig szentté és tisztává színe előtt, árasszon el bőkezűen mennyei ajándékaival, oktasson az igazság szavával, neveljen az üdvösség evangéliumával és töltsön el mindig titeket testvéri szeretettel Krisztus, a mi Urunk által!”

Az ünneplés a Szent József Gimnáziumban ünnepi ebéddel, kötetlen beszélgetéssel folytatódott.

Erdő Péter bíboros köszöntőjében elmondta: Bosák Nándor püspöki jelmondata – „Törd meg az éhezőknek kenyeredet” – a püspökké szentelés előtt fennakadt az Állami Egyházügyi Hivatal szűrőjén. Arra hivatkoztak, hogy a szocializmusban nincsenek éhezők. Emberi módon gondolkodtak erről a mondatról, de talán a próféta is így gondolta annak idején, amikor a jótékonykodókról beszélt. Jézus azonban mélyebb értelmet adott a mindennapi kenyérnek – fogalmazott a bíboros.

Majd megköszönte a jubiláns püspöknek, hogy annyi éven át megtörte a kenyeret, az Ige, a szentségek, az Eucharisztia és az emberi szeretet kenyerét.

Erdő Péter azt is elmondta, öröm számára, hogy egy megerősödött, valóban szépen működő egyházmegye első megyéspüspökét köszöntheti, és elismerését fejezte ki a kifejlődött, strukturálisan kiépült egyházmegyéért. Hangsúlyozta, látszik, hogy itt egy olyan ész és szív dolgozik, amelyik kerüli a fölösleges munkát, egyszerű és célszerű dolgokat teremt, ahol az igazi cél az emberek üdvössége.

A köszöntők sorát Mészáros Márta, Taksonyfalva polgármestere zárta, aki a település nevében egy olajfát ajándékozott a gyémántmisés püspöknek, településük szülöttének.

A szentmisét élőben közvetítette a Debrecen Televízió, a Szent István Rádió; a közvetítés újranézhető az egyházmegye YouTube-csatornáján.

Szöveg: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír