Búcsút ünnepeltek Pécs 12. században épült Mindenszentek-templomában

A tettyei kicsiny templom szinte észrevétlenül simul bele környezetébe – sokan még a helybéliek közül sem ismerik, pedig a mindenszentek tiszteletére 1157 tájékán felszentelt templom a székesegyház után Pécs második legrégibb temploma, mely a várost korábban körbevevő kőfalakon kívül állt.

Talán ennek köszönhető, hogy ma is szép állapotban van. 

A török megszállás idején (1543–1686) ugyanis a törökök minden katolikus templomot leromboltak vagy dzsámivá alakítottak át a városban.

A falakon túli Mindenszentek-templomot ugyanakkor meghagyták a keresztények használatában, így lett a kicsiny katolikus templom a protestáns felekezetek istentiszteleteinek helyszíne is.

A katolikusok 1664-ben kapták vissza, és egy időre a jezsuiták temploma lett. Amikor 1704-ben a kuruc, majd rác pusztítások következtében leszakadt a székesegyház főhajójának teljes boltozata, az újjáépítés idejére Radanay Mátyás pécsi püspök a Mindenszentek-templomot tette meg székesegyháznak.

Északi oldalához 1935-ben karmelita kolostor épült, majd később a papi szeminárium temploma lett.

Az idén november 1-jén bemutatott szentmisén Máger Róbert püspöki irodaigazgató szentbeszédében azon keresztény elődöket méltatta, akik a történelmi nehézségek és szorongattatások idején is gondját viselték a Mindenszentek-templomnak. Akik ide betértek, a mindenszentek közösségéhez tartozónak vallották magukat. Úgy vélték, hogy

nem a külső szenvedések és kudarcok a lényegesek, hanem az, amit mindezek mélyén Isten nekik, nekünk ajándékoz

– mondta a plébános.

Mindenszentekkor azok győzelmét ünnepeljük, akik befogadták Isten irgalmasságát és kitartottak az evangéliumi úton. Ők a szentek közössége, akik már a mennyei dicsőségbe jutottak és a megdicsőült egyházhoz tartoznak.

Ugyanakkor a megdicsőült egyház közösségben van a küzdő vagy zarándok egyházzal, melynek tagjai a földön élnek, és mi mindannyian egy közösségben vagyunk a szenvedő egyházzal is, melynek tagjai azok a lelkek, akik már eltávoztak a földi életből, akik igent mondtak Istenre, az ő szeretetére, de még a tisztulás állapotában vannak.

Érdemeket az üdvösséghez már nem szerezhetnek, ezért mi, vagyis a küzdő Egyház és a már megdicsőült Egyház, a szentek közbenjárására szorulnak.

Isten minden embert meghívott az üdvösségre és az életszentségre. Kérdés, hogy elfogadjuk-e, igent mondunk-e rá az életünkben – hangsúlyozta a szentmise szónoka. – Mindenszentek ünnepe segít megérteni, hogy

a szentség nem a halál után veszi kezdetét, hanem itt a földön is közösségben vagyunk Istennel, amikor elutasítva a bűnt Isten családjához tartozunk.

Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy cselekvő és áldozatos szeretettel éljük meg a földi életet, hiszen itt fogadjuk be a kegyelmeket, itt ad erőt és reményt az Isten, itt szerezhetünk érdemeket.

Itt kapunk lehetőséget arra, hogy befogadva az isteni irgalmasságot, mi is irgalmasságot cselekedjünk.

Tetteink jutalma ugyanis az Istennel való közösség.

Isten maga a szentek jutalma

– zárta homíliáját Máger Róbert püspöki irodaigazgató.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír