Együtt a menekültekért – A jezsuiták és az evangélikusok közös projektje

Senki nem gondolta 2022 február végén, hogy az akkor kirobbant orosz–ukrán háború évekig tarthat – az Ukrajnából Magyarországra menekülő családok jelentős része az otthonába való mihamarabbi visszatérést fontolgatta.

A nemzetközi Jezsuita Menekültszolgálat, a JRS (Jesuit Refugee Service) legfrissebb, 2025-ös felmérése szerint az országunkban tartózkodó, de hazatérni szándékozó ukrán menekültek aránya, akikkel a jezsuita szolgálat dolgozik, jelenleg már csak 8 százalék körüli – tájékoztatott Kővágó Emese, a magyarországi Jezsuita Menekültszolgálat (JMSZ) vezetője a Párbeszéd Házában.

Köztudott, hogy már a háború kirobbanásának napjától kezdve összefogott az ország a menekült szülők, gyerekek megsegítésére, hosszú távú támogatásukat pedig többek között egyházi szervezetek koordinálják, minden tőlük telhetőt megtéve a bajbajutottakért.

A múlt év december elsejétől az Evangélikus Diakónia és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya immár közösen teszi ezt „a hátrányos helyzetű ukrajnai menedékkérők integrációjának segítése” céljából indult, tizenhat hónapos futamidejű, „Együtt a menekültekért” elnevezésű pályázat keretében.

A pályázati projektben konzorciumként működő két egyházi szervezet a magyar kormány és az Európai Unió támogatásával 487,75 millió forint vissza nem térítendő pénzösszeget használhat fel. Mint Kővágó Emese elmondta, a Belügyminisztérium által kiírt pályázat kiválóan megfelel a menekültek szükségleteinek.

A Párbeszéd Házában tartott sajtótájékoztatón Oláh Róbert, az Együtt a menekültekért program koordinátora elmondta, hogy a projektelemeket is e szükségletek alapján határozták meg: a lakhatás megoldása, a munkaerőpiaci beilleszkedés támogatása, az állampolgári és interkulturális kompetenciák fejlesztése, a gyerekek iskolai beilleszkedésének és felzárkóztatásának segítése kiegészül a mentális, pszichoszociális segítségnyújtással.

Oláh Róbert hozzátette,

mindez szociális esetmunka keretében valósul meg, ami elsősorban a menekültek személyes kísérését, megismerését, a bizalom kiépítését jelenti.

A tervek szerint az említett projektben négyszáz menekült társadalomba való beilleszkedését segítik.

A sajtótájékoztatón Mészáros Attila, az Evangélikus Diakónia menekültügyi referense és Kővágó Emese, a Jezsuita Menekültszolgálat vezetője mutatta be a projektben együttműködő egyházi intézmények munkáját.

Mindkét szervezet 2015 óta segíti a menekülteket, 2022. február 24. óta különösen is az Ukrajnából hazánkba érkezőket.

Mészáros Attila kifejtette, hogy az evangélikus menekültszolgálat munkatársai „Sztehlo Gábor követőiként” szintén a bajbajutottak szükségleteire reagálnak, alacsony küszöbű szolgáltatást nyújtva (a legrászorultabb emberek is hozzájuk fordulhatnak), de természetesen az illegális migránsokkal nem foglalkoznak. 

Az evangélikus intézmény a  Jezsuita Menekültszolgálathoz hasonlóan „a közös össztársadalmi cél, a béke jegyében” működik, „ami

a többségnek is érdeke, hiszen a menekültek beilleszkedése a társadalomba gazdasági és biztonságpolitikai érdek is egyben” .

Kővágó Emese arról beszélt, hogy a befogadói oldallal is foglalkozni kell, a JMSZ például a menekültekkel kapcsolatos kérdésekről, a társadalmi előítéletekről párbeszédet folytat fiatalokkal, akik „nagyon nyitottak erre”. Tavaly pedig lelkigyakorlatot tartottak a helyben, Ukrajnában segítő munkatársaknak.

A sajtótájékoztatón jelen volt Sajgó Szabolcs SJ, a Jezsuita Menekültszolgálat igazgatóságának tagja is, aki beszédében méltatta a 34 évvel ezelőtt elhunyt Pedro Arrupe jezsuita szerzetest, a JRS (Jesuit Refugee Service) alapítóját, és az egykori jezsuita generális gondolatait is idézve kiemelte: fontosak, kellenek az anyagiak, de a leglényegesebb a szeretettel végzett szolgálat.

A projektbemutató után két további előadás következett. Az orosz származású, másfél évtizede hazánkban élő Natasa Pavlovszki bemutatta a budapesti Piarista Gimnáziumban évek óta zajló, ukrán menekült gyerekek és szülők számára megszervezett oktatási projektet, amelyet ő koordinál, és amelynek keretében mintegy kétszáz fő számára tanítanak magyar nyelvet, tantárgyi korrepetálást biztosítanak (orosz nyelven) és az iskoláskorúak számára felvételire való felkészítés is zajlik a számos sport és más közösségi program – többek közt nyári táboroztatás – mellett. A Piarista Gimnázium e projektje révén részt vesz az Együtt a menekültekért programban.

Natasa Pavlovszki a sajtótájékoztatón a nyilvánosság lehetőségével élve kérést intézett más intézményekhez, szervezetekhez, önkéntesekhez: a hozzájuk járó 130 ukrán felnőtt tanításához, továbbtanulásuk segítéséhez partnereket keresnek.

A másik előadásban a Zaporizzsjából családjával együtt elmenekült Vitalina Novoselova történetével ismerkedhettek meg a jelenlévők.

A háború kitörése előtt Vitalina a helyi bíróságon dolgozott gyakornokként, bírónak készült, a fia iskolába járt. Az orosz invázió megindulását követően hamarosan bombázni kezdték a város közelében lévő stratégiai célpontot, férjével együtt döntöttek, a család menekülni kényszerült.

Autójukkal Magyarország felé indultak. Vitalina már járt Budapesten és Debrecenben is egy-egy jogi konferencián, valamennyire ismerte az országot. Négy nap elteltével Csapnál lépték át a határt.

Mint sok más sorstársuk, rövidtávra rendezkedtek be, csupán egy nagy táskát vittek magukkal, és várták, mikor térhetnek vissza.

Aggódtunk, féltünk, és csak azt akartam, hogy a fiam biztonságban legyen”

– emlékezett azokra az időkre Vitalina. Két héten át egy befogadó családnál éltek, máig megmaradt velük a kapcsolatuk.

Az asszony nagy hálával emlékezik ezekre a napokra, az őket befogadó emberekre, s az azóta eltelt évek során őt és családját segítő magyarokra. Már a története elmesélése előtt megfogalmazta:

Köszönöm az egész magyar népnek, hogy bennünket, ukránokat befogadott, köszönöm, hogy itt lehetek!”

Vitalina a továbbiakban elmondta, hogy Viktor fia magyar iskolában kezdett tanulni, sikerrel vette a kezdeti akadályokat. Ő maga pedig hamar munkát vállalt: eleinte egy irodában dolgozott, később autodidakta módon átképezte magát és az IT szektorban helyezkedett el, jelenleg pedig honfitársait segíti személyes jogi tanácsadással.

Vitalina így összegezte a történetét, egyúttal a jelen helyzetét: „Az élet küzdelmes, de száz elutasítás után is következhet egy új lehetőség. Él még a remény az ukránok szívében, hogy egyszer megnyílik az út számukra is a normális élet felé.”

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír