Elhunyt Rózsa Huba

Rózsa Huba Budapesten született 1939. május 30-án. Pappá Székesfehérváron szentelték 1964. június 19-én. Káplán Törökbálinton 1964–1967 között. Püspöki szertartó 1967-1968 között. Kisegítő lelkész Albertfalván 1968-1969 között. Teológiai tanár Esztergomban 1969–1972 és 1975–1977 között. Tanulmányi szabadságon 1972–1975. Kisegítő lelkész Csepel–Belvárosban 1977-től.

1977-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (akkor: Hittudományi Akadémia) tanára. Dékán 1986-1988, 1998-2000, között, prodékán 1988-1990 között.

1991-ben pápai prelátusi címet kapott. A Szent István Társulat alelnöke 1992-től. 2000-től a Szent István Tudományos Akadémia tagja. A Magyar Hebraisztikai Társulat alelnöke 2002-től. 2009-ben apostoli protonotáriusi címet kapott. 2015-ben Széchenyi-díjat kapott.

Temetéséről később rendelkeznek.

*

Élet, halál, túlvilág a bibliai hagyományban címmel 2018-ban tartott előadásában a biblikus professzor így vall: 

Az ember és az emberiség nem a semmiből jön, és nem a semmibe megy. Élete Istentől indult el és Istenhez tart. Az Istennél beteljesedő életünkre az Úr a föltámadt Krisztusban adott biztosítékot és megerősítést, aki feltámadt életében részesíteni fog minket. Ezért az emberiség helyzete nem reménytelen, mert mindig arra a végső befejezésre tekinthet, amelyről a Jelenések könyve azt mondja: „Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.

Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé,

mert az elsők elmúltak.« A trónon ülő így szólt: »Íme, megújítok mindent!« És azt mondta nekem: »Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.” (21,1.3–5).

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír