Elhunyt Szilárdfy Zoltán művészettörténész, címzetes esperes

„...Jöjjetek mindnyájan az egy Jézus Krisztushoz,
akinél nagyobb senki sincs, mint Isten egyetlen templomához,
mint egyetlen Oltárhoz, jöjjetek mindnyájan Jézus Krisztushoz.”
(Antiochiai Szent Ignác)

Szilárdfy Zoltán 1937. november 6-án született Budapesten. Édesapja Szilárdfy Ernő, gyógypedagógus, édesanyja Szalai Margit iparművész volt. Teológiai tanulmányait 1956 és 1961 között a szegedi hittudományi főiskolán végezte. Ekkor került kapcsolatba a boldoggá avatására váró Bálint Sándor néprajztudóssal, aki nagy hatással volt művészetszemléletére és későbbi kutatásaira.

1961. június 21-én szentelték pappá Székesfehérváron. 1961 és 1965 között Csepelen, 1965-től 1967-ig Nagytétényben, 1967-1969-ben Székesfehérvár–Felsővárosban, 1969-től 1973-ig pedig Székesfehérvár–Belvárosban szolgált káplánként. Adminisztrátor volt Kálozon 1973 és 1976 között, majd plébános ugyanott 1976-tól 1993-ig. 1993 és 2000 között betegszabadságon volt; 2000-től nyugállományba vonult. 1986-ban címzetes esperes lett.

Művészettörténeti tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem végezte, ahol 1981-ben végzett, és 1985-ben doktorátust szerzett. 1989-től a Képzőművészeti Főiskolán/Egyetemen a keresztény ikonográfia óraadó tanára volt, de tanított az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is.

A barokk művészet legkiválóbb ismerői közé tartozott. Különös figyelemmel kutatta a magyar szentek tiszteletének művészeti emlékeit. A keresztény ikonográfia területéről számos könyv és tanulmány nemzetközileg is ismert és elismert szerzője, számos konferencia előadója volt. Gazdag műgyűjteménye Székesfehérvárra került.

Végakarata szerint a pomázi Szent István király-templomban 2018. január 13-án, szombaton 11 órakor kezdődő gyászszertartás után kísérik végső nyughelyére, s helyezik örök nyugalomba a pomázi „új temetőben” (Ravatalozó utca 16.) lévő családi sírba.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír