Erdő Péter: Az emberiségnek sürgető, elemi szüksége van Krisztusra

Erdő Péter bíboros szentbeszédének teljes szövegét közreadjuk.

1. „Kelj fel, tündökölj mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsőssége megjelenik fölötted” (Iz 60, 1-2). Így jövendöl Izajás próféta a Messiás eljöveteléről. Amikor az Evangéliumban azt halljuk, hogy az agg Simeon kezébe veszi a kis Jézust és róla mondja, hogy „világosságul jött a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére Izrael népének” (Lk 2,32), megértjük, hogy benne érkezett el a Megváltó nem csak a választott nép, hanem az egész világ számára.

2. Ez az a világosság, amelyet Simeon a kezében tartott a jeruzsálemi templomban. Amikor Gyertyaszentelő Boldogasszony napján égő gyertyákkal tartunk körmenetet, mi is a világosságot hordozzuk. Azt a világosságot, amelyet keresztelésünk alkalmából égő gyertya jelképezett. Akkor gyulladt fel lelkünkben a hit és a kegyelem fénye.

A mostani körmenet és a mai ünnep arra emlékeztet, hogy ezt a fényt, vagyis magát Krisztust kell hordozni a világban.

3. Az éjszaka és a sötétség a semminek, az űrnek, a pusztulásnak, a hiánynak, de a gonoszságnak is a jelképe. Amikor János evangéliuma szerint Júdás elhagyja az utolsó vacsora termét, akkor megjegyzi a szerző: éjszaka volt. Jézus egész küldetéséről pedig ugyanennek az evangéliumnak a kezdetén olvassuk: „a világosság a világban jött, de a sötétség nem fogadta be”.

4. A II. vatikáni zsinat az Egyházról szóló hittani rendelkezését ugyancsak ezzel a nagyszerű képpel kezdi (Lumen gentium – a népek világossága – Krisztus). Az ő küldetését kell folytatnia az Egyháznak, amely jele és hatékony eszköze az Istennel való találkozásnak, a világ üdvösségének, az emberiség egységének. Ha ennek a szegény betlehemi gyermeknek ilyen történelmi és kozmikus küldetése van, akkor szinte természetesnek tűnik a prófécia fenyegető megjegyzése: jel lesz, amelynek ellentmondanak. Szent II. János Pál pápa, a megválasztása előtti évben, felejthetetlen lelkigyakorlatot tartott erről az igazságról. Mint mindig a történelemben, ma is érezzük a megmagyarázhatatlan, az érthetetlenül heves ellentmondást, amely az Egyház, a hit, sőt Krisztus személye ellen újra meg újra felszínre kerül.

Bár kísérhetik Egyházunk történetét, akárcsak bármely más nép útját a történelemben, emberi bűnök, mulasztások és hibák, a vad és heves, a közösség egésze és a hit lényege ellen irányuló gyűlölet ezekből teljesen nem magyarázható.

Tegyük fel hát magunknak a kérdést: mi megláttuk-e Jézusban a világosságot? Számunkra ő-e az irányadó életünk minden helyzetében? Mert ha nem, akkor bennünk is nagy még az ellenállás, bennünk is sok még az akadálya annak, hogy tovább sugározzuk Krisztus fényét az egész világnak. Pedig

az emberiségnek sürgető, elemi szüksége van Krisztusra.

5. Krisztusról és a hitről feltűnő tanúságot kell tenniük a szerzeteseknek. Ez a hivatásuk. Hiszen ők fogadalommal vállaljak a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsának megtartását. Közösségi életet élnek, a világtól egy bizonyos elkülönülést is vállalnak, de nem azért, mert megvetik a hétköznapi élet ügyes bajos dolgaival foglalkozó embereket, hanem azért, hogy városi közösségben vagy lakott helyektől távol, bizonyos értelemben a pusztában, jobban hallják Isten szavát. Ez

a szó pedig, tudjuk Illés próféta történetéből, nem a viharban, nem a tűzben hallatszik, hanem az enyhe szellőben. Az igazság, a szeretet és az irgalom szava.

Kérjük a mai ünnepen, hogy gyűlölködéstől és zűrzavartól szabdalt világunkban mindig meghalljuk ezt a szót és tanúságot tegyünk róla. Ámen.

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír