Erdő Péter bíboros a hitoktatók Te Deumán: Sóként kell jelen lennünk a világban

A főegyházmegye hitoktatóinak közössége hálaadó szentmisével búcsúztatta június 11-én este a 2023/24-es tanévet. A Te Deum végén Kelemen László hitoktatási felügyelő köszönetet mondott a világi katekétáknak a szolgálatukért, hiszen olyan fontos feladatot látnak el, mint a hitünk átadása.

Az alábbiakban Erdő Péter bíboros homíliáját teljes egészében közöljük.

Kedves Katekéta Testvéreim!

Krisztusban kedves Testvérek!

1. A sóról és a világosságról hallottunk a mai evangéliumban. Mit jelentett Jézus hallgatói számára ez a só? Elsősorban a bölcsességet jelentette, annak volt a jelképe. Ismerjük a „bölcsesség sója” elnevezést még a szent énekeinkből is. Igen, a só mint a bölcsesség jelképe, arra utal, hogy Jézus a saját tanítványainak megadta a tanítást és ez a legnagyobb bölcsesség. Ez igazítja el az embert az életben.

Tehát sóként kell jelen lennünk a világban, segíteni kell, hogy Jézusnak a mindenkit eligazító bölcsessége eljusson az emberekhez, ízt, értelmet adjon mindenki életének.

2. De van a sónak még egy, nagyon erőteljes jelentése is. Ez pedig az a szerepe, hogy megóv a romlástól. Annak idején, Jézus korában, hogyan tudták az élelmiszereket konzerválni? Elsősorban úgy, hogy lesózták azokat. Az elrothadástól, az elpusztulástól óvta meg az ételt a só. A „ti vagytok a föld sója” mondás ezek szerint beilleszkedik abba a gondolatkörbe, amit másutt is sokszor látunk a kinyilatkoztatás történetében. Mert Lót történetében is azt látjuk, hogy Ábrahám alkudozik az Úrral: „ha tíz igazat találok, megkímélem a várost” – mondja az Úr. Ez a végső alku. És később is, egészen a XX. századig elő-előbukkan a hagyományban az a motívum, hogy néhány igaz ember tartja erkölcsileg a vállán a földet. De talán tapasztaljuk is ezt egy kicsit. Tapasztaljuk akkor, amikor egy munkahelyen azt látjuk, hogy nem a fele, hanem talán az egytized része, ha igazán ért a munkájához és komolyan dolgozik is, és az ő fáradságukon, gyakran az ő tönkremenésükön épül, annak alapján működik az egész tevékenység. És a többiek, akarva akaratlanul, felelőtlenségből vagy képtelenségből sokszor csak teherként vagy szemlélőként kísérik azt, ami történik.

„Ti vagytok a föld sója” – Krisztus tanítványainak kell lenniük a föld sójának. Nekik kell lenniük azoknak, akiknek a kedvéért – Krisztus érdemeire tekintettel – Isten megkegyelmez a világnak. Akik megóvják a világot attól, hogy Isten szemében haszontalannak tűnjék. „Ti vagytok a föld sója” – borzalmas felelősséget jelentő szó és mondat ez.

Olyan életet kell élnünk, hogy rajtunk ismerje meg az Isten a világban jelenlévő Krisztust, és ezért szeretettel nézzen a világra, megkegyelmezzen a világnak.

Ez azt is jelenti, hogy nekünk magunknak nem szabad kritikátlanul a világhoz hasonulnunk. Ez jelentené azt, hogy „a só ízét veszti". Hanem Krisztushoz kell egyre jobban, újra meg újra minden gyöngeségünk ellenére hasonlítanunk, hogy mi adhassuk meg – az ő erejéből – azt, ami a világból hiányzik. Azt, ami a világot megőrzi a pusztulástól, és megtartja az üdvösség felé vezető úton.

3. Hazánkban szerencsés helyzetben vagyunk, mert a hitoktatók valóban azért dolgozhatnak, hogy hitünket tovább adják a fiataloknak. Nem puszta vallási ismeretterjesztés a feladatuk, hanem igazi hitébresztés. Ehhez pedig hozzátartozik a hit tartalmának pontos és kellően részletes átadása. Ha a szentgyónásról és a szentáldozásról beszélek másképp cseng a szavam, másként kapom az ihletet is, ha magam is rendszeres gyónó és áldozó vagyok. Ha – Uram, bocsá’ – a betegek kenetének szentségéről beszélek, akkor tudom meggyőzni a hallgatóimat, akkor tudom az érdeklődésüket felkelteni, ha magam is kész vagyok arra, hogy papot hívjak súlyosan beteg szüleimhez, és ne mondjam azt, hogy nem szabad ezzel ijesztgetni őket. Ha arról beszélünk tárgyilag mit kell tudnia mondjuk a bérmálás felvételéhez a fiataloknak, akkor az Óegyház idejére visszamenő lényeges tartalmakat helyezzük előtérbe.

Tanítsuk meg az Apostoli hitvallást, a Tízparancsolatot, a Miatyánkot és a szentségek felsorolását. Mindezeknek a részletes kifejtése,

lehet akár később a misztagógia tárgya, de ezeket az alapokat feltétlenül tudnunk kell, nem bízhatjuk a számítógép memóriájára. Mert akkor tudjuk egymással is összekapcsolni ezeket az igazságokat, és akkor jut eszükbe, hogy mikor kell alkalmazni őket, ha emlékezetünkben élnek. Ehhez járul a segítő keresztény szeretet gyakorlása, ehhez járul a közösségi vallásos élet sok örömteli megnyilvánulása, de az alapokról soha ne feledkezzünk meg!

Köszönetet mondok az idén végzett fáradságos szolgálatukért és kérem mindannyiuk életére Isten bőséges áldását! Ámen.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Zuggó Zsolt/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír