Erőt adott a Máltai Szeretetszolgálat konferenciája az elfeledett gyerekekért

Hét év, hét szakmai kiadvány és mesekönyv, hetvenhét napnyi tréning, kétszer hét „Apa, anya, pia” csoport, hét internetes felület a függő szülők elfeledett gyermekeiért, róluk, nekik – és immár hét egész napos komferencia. Frankó András és Kormos Piroska, az MMSZ Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetői ezekkel a „hetesekkel” mutatták be a szervezet munkásságát annak a 450 embernek, akik eljöttek a VII. konferenciára az elfeledett gyermekekért – hogy többé ne legyenek elfeledettek.

A szervezők köszönetet mondtak annak a magánadományozónak, akinek felajánlása révén a hetedik konferencia megvalósulhatott.

A nap első előadásában Frankó András családterapeuta, a Máltai Fogadó vezetője a szenvedélybeteg szülők szülői szereppel kapcsolatos küzdelmeire, a gyermekükhöz való kapcsolódás nehézségeire irányította a figyelmet.

„Mit látunk bennük: a függőt, a szülőt vagy a függő szülőt?” – vetette fel a felépülést és a jó szülői működést egyaránt gátló stigma kérdését. Nem mindegy, hogy önmaguk elítélésében erősítjük meg vagy a változásban segítjük az érintetteket. A szerhasználó szülők többsége maga is diszfunkcionális családból érkezik, a függőség mellett kell megküzdeniük a szégyennel, a bűntudattal, a kudarcaikkal. „Amikor elmentünk a boltba, a kisfiam azt mondta: »vegyünk nekem egy játékautót, neked pedig egy üveget, jó?«” – idézett egy szíven ütő mondatot az előadó. Az erős szülői identitás mégis erőforrás lehet, mert gyakran motiválja a függőket a kezelés megkezdésére.

A folyamatos kétely (Megtörhető a családi lánc? Képes leszek felnevelni? Vajon olyan leszek, mint az anyám/apám?), valamint – különösen az anyák esetében – a fokozott stressz és a megküzdési módok hiánya további terheket jelentenek. „Ha problémás családból jössz, jó eséllyel azt tanultad meg, amit nem akarsz magadnak és a családodnak. De az, hogy tudod, mit nem akarsz, még nem mondja meg, hogy mit akarsz, és azt hogyan érheted el” – összegezte Frankó András, aki szerint a függő szülők törekvéseinek komolyan vétele, az ő szülői szerepben való támogatásuk a gyerekek érdeke is: hogyan juthatnának több pozitív gyerekkori élményhez a gyerekek, ha a szüleik alulbecsülik saját szülői kompetenciáik lehetőségeit?

Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns Hogyan készül a függő? című előadásának kiindulópontja az volt, hogy a függőség kialakulásában a szer, a személyiség és a környezet játszik szerepet, és a környezet esetében nemcsak a családi közeg, hanem az össztársadalmi környezet, vagyis a korszellem is meghatározó.

A jelenlegi korszellem, a posztmodern jellemzője a relativizmus, a folyamatos irónia, a nihil, és ez a gondolkodás kiirtotta a kulturális és erkölcsi igazodási pontokat, a spirituális vonatkozást; lemondott az igaz, a szép és a jó kereséséről...

Matuszka Balázs, az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért (EGyELV) munkatársa a gyermekkori élmények és a felnőttkori alkoholizmus összefüggéseiről szóló friss kutatási eredményeket ismertetett.

A három leggyakoribb ártalmas élmény a szülők válása/halála, a szülők közötti erőszak és a szenvedélybeteg családtag volt; a három leggyakoribb pozitív élmény a belefeledkezést nyújtó tevékenység, egy törődő gondviselő jelenléte és a szórakozási lehetőség elérhetősége volt.

A válaszadóknak mindössze 54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szerette önmagát.

Békési Tímea addiktológiai konzultáns, gyászkísérő a függő szülők „elgyászolásának” mintázatairól beszélt egy friss kutatás nyomán. 78 kitöltött kérdőív és 20 mélyinterjú alapján vont le következtetéseket a veszteségfeldolgozás függő szülőkre vontakozó jellegzetességeiről.

Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, az MMSZ gondozásában megjelent Láthatatlan árvák című könyv és a Megsebzett gyermekkor című könyv szerzője bemutatta a Láthatatlanul című kampányt, amelyhez Lovasi András írt dalt, és amelyhez Bodó Viktor rendezésében készült videóklip.

A konferenciára Lovasi András személyesen is eljött, hogy élőben adja elő a Láthatatlanul című dalt.

A kampánnyal, amelyhez a Máltai Fogadó is csatlakozott, a mentálisan sérülékeny családokban élő gyerekekre hívják fel a figyelmet.

A Láthatatlanul című dal klipje: 

Nyíri Noémi addiktológiai konzultáns, coach-szupervizor a CRAFT módszer (Community Reinforcement and Family Training – support and prevention) hazai alkalmazásáról beszélt.

Ez a módszer Robert J. Meyers munkásságán alapszik, és a szenvedélybetegek támogatását családterápiás szemlélettel és eszközökkel egészíti ki. Alapfelismerése, hogy a függők sokszor nem kérnek segítséget, míg a hozzátartozók gyakran sokkal motiváltabbak.

Gyászolok, de mit, hol és mikor? – Szenvedélybeteg szülő elgyászolása kamaszoknál címmel tartott előadást Szabó Márta gyászcsoportvezető, gyászkísérő, a Napfogyatkozás Egyesület elnökségi tagja.

Kulcskérdésnek tartja, hogy észrevesszük-e, meglátjuk-e a kamaszok családi helyzetét, elérhetőek vagyunk-e, hogy a bizalmukba avassanak, és (jól) élünk-e a lehetőséggel, ha bizalmat adtak nekünk?

Szécsi Judit addiktológiai konzultáns arról számolt be, hogy az MMSZ Fogadó Pszichoszociális Szolgálata milyen képzéseket, tréningeket valósított meg a mentálisan sérülékeny családokban élő vagy abban nevelkedett gyerekekkel foglalkozó szakembereknek.

Az elmúlt két évben a szervezet 22 képzést tartott 650 órában, 55 – zömében hátrányos helyzetű – településen, 260 szociális szakembernek – például szociális munkásoknak, védőnőknek, pszichológusoknak, egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak, családmentoroknak.

Barát Katalin pszichiáter, kiképző családterapeuta a függőségben érintettek pár- és családterápiája kapcsán arról beszélt, hogy a rendszerszemléletű családterápia felfogása szerint a rendszeres szerhasználat szorosan összefügg annak a családnak a működésével, amelyben kialakul és amelyben fennmarad: a család minden megnyilvánulásával vagy az addikció fennmaradását, vagy az absztinencia kialakulását támogatja. Ezért a gyógyulásban a családnak jelentős szerepe van.

A szakember kitért arra is, hogy a nők alkoholizmusa speciális kategória. Az ivás kerülőúton fejezi ki a tiltakozást a fennálló hatalmi viszonyok ellen, de még nagyobb alávetettséghez vezet. A párterápia fő feladata ilyen esetekben a merev hatalmi viszonyok megváltoztatása, az autonóm törekvések bátorítása, új egyensúlyi helyzet kialakítása.

A konferencia délutáni részében kerekasztal-beszélgetést tartottak a szenvedélybeteg családok terápiája kapcsán.

A moderátor Kovács András Péter volt, a résztvevők Barát Katalin pszichiáter, kiképző családterapeuta, Widder Szilvia pszichiáter, pár- és családterapeuta, Hoffmann Katalin klinikai szakpszichológus, Berényi András klinikai és addiktológiai szakpszichológus, családterapeuta és Frankó András családterapeuta.

A beszélgetés egyik visszatérő kérdése, szempontja volt a hozzátartozók bevonása a terápiás folyamatba.

A konferencia záró előadását az amerikai Jerry Moe klinikai szaktanácsadó, tréner, többek között a Gyerekszemmel a függőségről és a felépülésről című könyv szerzője tartotta; az online prezentációt Klaniczay Anna szinkrontolmácsolta a közönségnek.

Jerry Moe 1978 óta függő családokkal és felépülésükkel, illetve a Hazelden Betty Ford központban 7–12 éves kor közötti, szenvedélybeteg családokban nevelkedő gyerekekkel foglalkozik. Előadásában a saját maga által kidolgozott programot mutatta be, amellyel a gyerekeket és hozzátartozóikat támogatják.

Ezek a láthatatlan gyerekek az elsők, akik áldozatokká válnak, mégis ők az utolsók, akik segítséget kapnak. De ennek nem kell így lennie”

– idézte fel Jerry Moe azt a tapasztalatát, ami miatt a programját létrehozta.

A családok ebben a programban közös nyelvet kapnak, hogy tudjanak beszélni a függőségről és az érzéseikről, új kommunikációs készségekre tesznek szert, és egy közösséget, ahová a négynapos tréning után is eljárhatnak, és ahol támogatást kaphatnak sorstársaktól.

A teljes írás az egyes előadások és a kerekasztal-beszélgetés részletes ismertetésével ITT olvasható.

Szerző: Király Eszter

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír