Eszményeink szerint kell döntenünk – Szent László királyra emlékeztek Búcsúszentlászlón

A főpásztor homíliájában így tanított: „A kérdés az, hogyan kell élni, hogyan kell jól élni, hogyan kell méltó módon élni, s hogyan kell élni mindennapjainkat. A szeretet kettős parancsa ezt adja elénk.” Ebben látunk kimagasló példaképet a szentekben, kiemelt módon is Szent László királyunkban. Az ő egész egyéni életében a békességteremtés, az egységteremtés volt a feladata, ezt vállalta, miként az uralkodásnak a szolgálatát is. Eközben pontosan tudta, hogy szent királyunk, István a krisztusi törvényeket megfogalmazta, azokat felkínálta, a krisztusi törvények alapján akarta népét kormányozni. Ez sok esetben meg is valósult, de

hogy a hétköznapi életben, a közösségi, társadalmi életben megvalósulhasson a krisztusi tanítás, ahhoz szükség volt Szent László királynak a nagyon szisztematikus, fegyelmezett, céltudatos és rendszert építő tevékenységére is.

Népének a megszentelését szolgálta ezek által. Nemcsak úgy törvénykezett, hanem azzal a meggyőződéssel tette, hogy ez a nép megszentelését eredményezi, úgy, ahogyan ezt Szent István király akarta, aki a népét a keresztséghez elvezette. Ám mi magunk is pontosan így vagyunk egyéni életünkben: „pontosan tudom, hogy keresztény vagyok, szeretnék is Krisztus módjára élni, de hányszor és hányszor fedezem fel, hogy a mindennapi döntéseimben, szokásaimban, életvezetésemben nem a krisztusi törvények uralkodnak, elfogadok nem keresztény magatartást is”.

A veszprémi érsek kiemelte: egy nép akkor válik kereszténnyé, ha eszményeit is megkeresztelik. Szent László ezt tette, a múltat is és a múlthoz való ragaszkodást, azt az értékrendet, amelyet a nép magával hozott és amit odavitt Krisztushoz, azt eszménnyé, krisztusi eszménnyé formálta.

„Amikor a mindennapi élet cselekvésében vagyunk, és döntéseket hozunk állapotbeli kötelességeinkben, kapcsolatainkban, családunk körében, közösségünkben, vagy éppen a társadalom különböző területein is, akkor mennyire világosan kell látnunk, hogy mi az az eszmény, ami miatt valamit teszek!” – mutatott rá Udvardy György. Mert lehet a jólétet eszményíteni, lehet valamiféle szabadságot eszményíteni, akár valamiféle hamis egyenlőséget is, de akkor ennek megfelelő törvényeket fogok hozni az életemben, azt fogom szolgálni. S mennyire hiányzik egyéni életünkből is sok esetben, de a társadalmi életből is az eszmény szerinti döntés, az aszerinti gondolkodás, a törvényeknek a kialakítása – fűzte hozzá.

Tanításában a veszprémi érsek hangsúlyozta:

„Nagy hálával tartozunk egyházunknak, hogy készülhetünk Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására. Egy közülünk, rokonai még élnek, emléke eleven.

Abban erősít bennünket, hogy a mai körülmények között, háborús körülmények között, lehet szentnek lenni, krisztusi módon.” Arról is szólt, mennyire hálásnak kell lennünk azért Szent László királyunknak, hogy az általa megvalósított átfogó és bátor intézkedéssorozatot meg merte tenni, mert a nép java ezt kívánta.

Udvardy György beszélt arról, hogy Szent László életét nagyon sok csoda kísérte. A legendák ezt mind szépen kiemelik, sőt, a magyar nép Mózeseként ábrázolják, aki vezeti a népét az igazság útján, az ígéret földjére. S valóban, Szent László törvényei, az ő működése mind-mind a nép javát szolgálta.

A főpásztor arra biztatott a búcsúünnepen, hogy mindenki gondolja át mindennapi életének a törvényeit, szokásait szavaiban, életvitelében, akár az időbeosztásban, a másokkal való kapcsolattartásban.

Szükséges azzal is szembenézni, hogyan viszonyulok a küzdelmeimhez,

– fogalmazott. – Bátran vállalom, kerülni akarom, másra bízom, vagy éppen félelem tölt el, és akkor a félelemből fogok cselekedni? „A küzdelmeink krisztusi küzdelmek önmagunkkal, testvéreinkkel, a társadalommal, a kultúrával kapcsolatban. S hogyha úgy tűnne, mintha a keresztény lét valamilyen harcias, militáns testület lenne, nyilván ilyen vonulata is lehetne, de nem ez a legfőbb, hanem az, hogy Krisztushoz tartozunk és ez az életünk, s azért küzdünk a krisztusi életért, mert az életünkért küzdünk, mégpedig a boldog örökéletért.”

Adjunk hálát Szent László királyunkért. Sok-sok évszázaddal ezelőtt meghozott döntései mai napig is példaként állnak előttünk – fejezte be szentbeszédét az érsek.

A szentmise végén Tódor Szabolcs helyettes esperes, plébános köszönetét fejezte ki a főpásztornak azért a sok gondolatért, „amely a mai nap a tarisznyánkba került, ha egyet megfogadunk belőle és próbálunk ehhez méltó módon élni, akkor már megérte itt lennünk”.

A szentmise zenei szolgálatát a Zala Brass fúvósegyüttes és a kegytemplom kórusa végezte.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír