Füzesdi Mihályt pappá szentelésének 65. évfordulóján köszöntötték a görögkatolikus főpásztorok

A köszöntéskor a főpásztorok átnyújtották az 1959-ben szerzett diplomája jubileumi oklevelét, a vasdiplomát is. Füzesdi Mihály jelenleg a Buda és Budaörs határán lévő Felsőhatár utcai lakótelepen él immár özvegyen, Tamás fiával.

Papi jelmondata: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket” (vö. 1Kor 1,27).

Az alábbiakban részletet olvashatnak a vasmisés Füzesdi Mihály személyes írásából, ami a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Athanasiana című folyóiratának 14. számában, 2002-ben jelent meg.

„Az Isten gondviseléséből és szüleim szeretetéből hatodik gyermekként láttam meg a napvilágot Viszlón 1936. július 22-én. Beteges, gyenge gyermek voltam. Szüleim rengeteg ápolással védték, óvták életemet.

Születésem helye kicsiny, pici falu. Népe vallásos, összetartó, buzgó. Iskoláimat Viszlón és Debrétén végeztem. Az általános iskola elvégzése után Miskolcon folytattam tanulmányaimat a Lévai József Református Gimnáziumban és a Földes Ferenc Gimnáziumban. Sokat kellett nélkülözni, mivel szüleimet a beszolgáltatások tönkretették. Lelki fejlődésemet segítették Kozma Lajos és Kún László atyák. A gimnázium elvégzése után a hittudományi főiskolára jelentkeztem. Érettségi előtt pár nappal meghalt édesapám. Az érettségi és majd a felvételi vizsgára ilyen lelki megrázkódtatás közepette került sor. Sikeres felvételi után 1954 szeptemberében kezdtem el teológiai tanulmányaimat. A szemináriumi évek gyorsan teltek. Nagyon jól éreztem magam. Vidám, összetartó kurzustársaim voltak. Szerettük, segítettük egymást. Két éven át asszisztenciamagiszter voltam. Nagyon szerettünk asszisztálni. Sokat segített a mozgások és a szertartások végzésének elsajátításában.

Hitvestársamat, Ágnes tisztelendő asszonyt az ötödik év elvégzése után ismertem meg, aki Homrogdon született, és tanulmányait Sárospatakon fejezte be. Mivel Dudás Miklós püspök úr betegsége és gyógykezelése miatt a szentelés december 8-án volt (1959-ben), a házasságkötésre 1959. november 30-án került sor a homrogdi görögkatolikus templomban. Az eskető pap dr. Bubnó Andor főesperes, a szónok dr. Bubnó László esperes volt. Első Szent Liturgiámat december 13-án mutattam be a viszlói görög katolikus templomunkban. A szónok dr. Bacsóka Pál volt. A nagyon rossz idő ellenére (eső, sár) sokan voltak jelen a papok, illetve hívek közül. Fedor János paróchusom kedves és meleg szavakkal köszöntött és fogadott (aki egykor keresztelő papom is volt) a templom ikonosztázionja előtt. Kinevezésemre, illetve szolgálati helyemre hét hónapig kellett várni, mivel az Exarchátus papja voltam, és itt nem volt hely, ahol szolgálni lehetett volna. A hét hónapot Homrogdon töltöttük el hitvestársam szüleinél, s közben szolgálatra jelentkeztem a homrogdi paróchusnál, aki próbált segíteni helyzetünkön. Anyagi segítséget a Főhatóságtól nem kaptunk, csak 500 Ft állami kongruát (dr. Bubnó László közbenjárására). Így éltük papi életünk első hónapjait. Egy kicsit töprengve sorsunk alakulása miatt. (...)”

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír