Görögkatolikus szertartást tartottak a betegek világnapja alkalmából a miskolci megyei kórházban

A görögkatolikus kórházlelkész, Tótszegi István szervezte az imaalkalmat. Az Isteni Irgalmasság kápolnában hétfő délelőtt görögkatolikus szertartás keretében nagyböjti imaórán imádkoztak együtt a kórházlelkészek, kórházi dolgozók Orosz Atanáz püspök vezetésével.

Büdi László, a megyei kórház megbízott főigazgatója köszöntőjében azt mondta, hogy az egészségügyi dolgozók szemszögéből a betegek világnapja nem az ünneplésről szól elsősorban, hanem sokkal inkább felhívás, hogy az egészséges társadalom figyelmét ráirányítsák a betegekkel, elesettekkel való szolidaritásra.

Ennek a napnak a jelentősége túlmutat az Egyházon, meg kell hogy érintse azokat is, akik nem vallásosak. Az individualizmus vagy az ember mindenhatóságának bizonygatása miatt hajlamosak vagyunk szinte közömbösen nézni azt, ami nem velünk történik. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet természetéből adódóan mindenki megbetegszik vagy megöregszik, és előbb-utóbb találkozik a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a szenvedés érzésével. „Igazán akkor várhatunk el együttérzést, megértést, szolidaritást mások részéről, ha ezt magunk is megtesszük” – mondta a főigazgató.

Orosz Atanáz püspök szentbeszéde elején arra mutatott rá, hogy „az Egyház első évszázadaiban sokáig tartotta magát az a felfogás, hogy

Jézus Krisztus nemcsak szolidaritást vállalt minden beteg emberrel, nemcsak sebei által nyújtott gyógyulást, hanem egyúttal ő a főorvos, akihez a lélek és test gondjaiban leginkább fohászkodunk.

Az egyházatyák úgy emlegették őt, mint akinek beosztott orvosai az apostolok, de ő a főorvos, aki a teremtő Istentől, az Atyától hozza az orvosságot mindnyájunk számára.”

A megyéspüspök beszédét azzal a gondolatmenettel folytatta, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferenca betegek világnapjára küldött körlevele is megfogalmazott: „Jelen világunkban megváltozott az élet tisztelete: sokak szemében nem a földi élet maga, hanem csak a fizikai minősége számít. Az ember legyen, és ha lehet, maradjon is mindig egészséges, fiatal, sikeres, ha pedig az élet nem ilyen, akkor úgy gondolják, hogy már nem is értékes, és le lehet mondani róla.”

Mint halandó emberek természetes módon félünk az ismeretlentől, félünk a szenvedéstől. A keresztény ember sem keresi a szenvedést, a halált, viszont elfogadja azzal a tudattal, hogy a földi élet Isten kezében van. „Keresztény hitünk azt tanítja, hogy miként születésünkről, úgy halálunkról sem dönthetünk mi magunk, autonóm módon: tehát elutasítjuk az eutanázia minden formáját” – idézte a püspök a körlevelet, végül az kérte: imádkozzunk a szenvedőkért, a betegekért, és kérjük Istent, hogy adjon mindenki szívébe részvétet és szeretetet azok iránt, akik rászorulnak a testi, lelki támogatásra. Orvosainknak és az ápolóknak pedig adjon mindig elegendő erőt, kitartást hivatásuk folytatásához.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír