Bíró László püspökkel ünnepeltek görögkatolikus templombúcsút Pécsett

Az ünnep szónoka Bíró László püspök volt, aki idén ünnepelte pappá szentelésének 50. és püspökké szentelésének 30. jubileumát. A püspök tanításában kiemelte, hogy Xavéri Szent Ferenc jól ismerte és gyakorolta az irgalmat, a jóságot, az alázatosságot, a szerénységet. Neki is meg kellett tanulnia és nekünk is el kell sajátítanunk, amit Szent Pál így kér: „Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, öltsétek magatokra a szeretetet kötelékét…” (vö. Kol 3,13–14).

Az evangélium is egy fiatalemberre irányítja a figyelmünket, aki megtorpant, amikor Krisztus azt mondta neki: menj, és add el mindenedet. Xavéri Szent Ferenc tudta, mi a hiányossága, ő nem torpant meg, mint a gazdag ifjú, hanem ment az Isten útján.

Bíró László kiemelte Xavéri Szent Ferenc életéből azokat a mozzanatokat, amelyek a szórványban élő görögkatolikusok számára megerősítőek lehetnek. Ez a három aspektus:

1. Xavéri Szent Ferencnek volt identitása

Fontos, hogy a diaszpóra helyzetben őrizzük meg az identitásunkat. Bíró László szívet melengető vallomását követően – „Jólesett ma hallgatni, magamban is dudorászni a liturgikus énekeket” – felhívta a figyelmünket arra, hogy mekkora a felelőssége az idősebbeknek az identitásuk továbbadásában. Ferenc pápa erről rengeteget beszélt egész szolgálata alatt. A görögkatolikus kisebbségben nem könnyű megőrizni a saját hagyományainkat, mégis büszkeséggel és tudatosan őrizni kell az identitást, és tovább adni a gyökereinket ebben a kis templomban, közösségben.

2. Xavéri Szent Ferenc evangelizál

Megkapja a missziós küldetést. Az evangelizációt, ami nem más, mint az, hogy hordozzuk Istent a szívünkben. Nem messze keleten kell kezdenünk, mint Xavéri Szent Ferencnek, hanem önmagunkban. Benedek pápa is arra buzdít minket tanításaiban, hogy magunkon kell kezdeni az evangelizálást.

3. Legyen pédaként előttünk Xavéri Szent Ferenc mint a remény embere, aki Istent hordozta a szívében. Egy hónap kellett, míg a Tízparancsolatot megtanulta japánul.

A remény zarándokai vagyunk mi, keresztények. Mi a reménynek az alapja? Az egyik: Krisztus értünk való áldozata, az, hogy emberré lett. A másik a Szentlélek. „Szívünkben forgatjuk püspök atya szavait – olvasható a beszámolóban. – Őrizzük hagyományainkat, identitásunkat és mindent megteszünk, hogy mind teljesebben átadjuk gyermekeinknek. Istent hordozzuk a szívünkben. Különösen figyelünk arra, hogy a remény emberei legyünk.”

Az ünnep a Xavéri Szent Ferenc Közösségi Házban folytatódott közös agapéval, beszélgetéssel. 

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Zajácz Gábor

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír