Hogyan kapcsolható össze az eszme a valósággal? – Családpasztorációról Máriabesnyőn

A 28. családkongresszus gazdag tematikával várta az egyházmegyék családreferenseit és a családpasztoráció papi felelőseit. 120 résztvevő egyházmegyéinkből és külhonból gondolkodott a házasságra való felkészülés katekumenális útjáról.

A megnyitón a Weöres szimfóniák címmel a KOMP Kollektíva adott műsort.

„Rengeteg sebesültséget látunk, kihívások sokaságával nézünk szembe. Összetett, kényelmes, sok jóra törekvő globalizált kultúránk azáltal, hogy mindent meg akar adni az embernek, fontos dolgoktól megfosztja. A kényelembe nem fér bele a kapcsolatért való megküzdés. Az Egyháznak ebben a világban Krisztus irgalmát és Krisztus igazságát egyszerre kell közvetíteni. A Szentatya ezt akarja sok nyilatkozatában világossá tenni, ez a valóságunk, ezzel kell szembenézni, és ebben bemutatni az Egyház tanítását érthetően, világosan, örömtelien és vonzóan” – írta le a tematika összeállításában követett célt Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK családreferens püspöke.

A nyitóestén a családreferensek, paptestvérek és házaspárok Fábry Kornél püspök vezetésével néztek rá egyházmegyéjük helyzetére, a jó gyakorlatokból tartottak ötletbörzét.

Török Csaba teológus Katekumenális felkészítés a házasságra – Először az Úr tanítványaivá kell válnunk címmel azt hangsúlyozta, Ferenc pápa lelkipásztori útkeresésre, együttgondolkodásra hívott meg a Katekumenális felkészítés a házasságra címmel kiadott dokumentummal. Nem „forgatókönyvet” ad, írása megszólítás, meghívás irányjelző táblákkal – fogalmazott. A saját utunkat nekünk kell közös gondolkodással megtalálnunk. A Szentatya valódi elkötelezősére hív, szembesít, valóban észre vesszük-e az idők jeleit.

Török Csaba szerint törekedni kell a kontinuitásra, a folyamatos elköteleződésre, melynek szerinte nincs meg a kultúrája a „projektszemlélettel élő” magyar egyházi gyakorlatban. Megszülethet-e élő elköteleződés, ha nincs hit? Addig, amíg nem jön létre személyes találkozás Jézussal, addig a párkapcsolat emberi szeretetkapcsolat – mutatott rá a teológus.

A felkészülés a házasságra hosszú távú folyamatot jelent, melynek első fázisa a gyerekkortól az eljegyzésig tart, a második szakasz a házasságkötésig, a harmadik az abban való kísérés feladata. Egyrészt „evolutívan” kell kísérnünk, azokat eljuttatni a házasság szentségére, akik „nálunk” vannak, másrészt észrevenni azok helyzetét, akik esetében házasságrendezésről beszélhetünk, nekik is adnunk kell valamit, kaput nyitni a hitre, a Jézussal való találkozásra.

A pápa által képviselt pasztorális megújulás az Egyház egészében gondolkodik, a hitoktatón át a lelkivezetőtől a papig. Ferenc pápa nyomán Török Csaba a „szinodális módszertan” útját ajánlja: látás, megkülönböztetés, cselekvés, ebben a sorrendben követve egymást. A valóság „látása” a komplex világ megértését jelenti, melyben a teológus szerint szakemberekre, például szociológusokra kell hagyatkozni. Az „idők jelei” azt mutatják, mindenütt sok a probléma, a házasság intézménye mindenütt törékennyé vált más-más módon. Megváltozott életstílus, személet, gondok a szexualitás értelmezésében – szükség van nagyfokú érzékenységre a pasztorációban. Látva a valóságot, tehető fel a kérdés, hogyan tudom összekapcsolni az eszmét a valósággal? A megkülönböztetés spirituális vetületű utazásra hív, a cselekvésben a Szentlélek vezetését kérve kell elindulni. Vállalnunk kell a hibázás lehetőségét, tudva, hogy a jó olyan, mint az emberi valóságunk: törékeny. Ne féljünk – erre biztatott a teológus –, merjünk, felmérve, hogy kik vagyunk, hol állunk, milyen döntéseket kompeteciánk hozni és mi a mi felelősségünk.

Bíró László püspök hosszan sorolta, milyen az a valóság, ami ma a fiatalokat körülveszi, mik azok a hiányok, melyekkel együttélve kell felépíteniük jövőjüket. „Nincsenek tájékozódást nyújtó táblák, értékeket felmutató példák, biztonság a munkában, a megélhetésben, hiányzik a döntés, a megkülönböztetés képessége. Már előadása címével – Úgy örülünk nektek! – kifejezte azt a szemléletet, mellyel a párkapcsolatokat fogadni, kísérni kellene. Aki kíséri a párt a jegyespasztorációban, sugározza az „olyan szépek vagytok”, az „Egyház közel van hozzátok” szemléletet, így kiemelve a párkapcsolat értékét, tudja átadni az üzenetet: A párkapcsolat kegyelmi idő, szüntelenül növekvő, mélyülő valóság kell hogy legyen, ezért dolgozni kell a szerelmünkön. Arra kell elvezetni a párt, hogy a kapcsolat „szent” dolog, ez tud elvezetni a szeretet szentségéig. Így lesz a házasság szentségének jelentése a pár számára. Bíró László szerint nagy szükség van összefogásra mindazok részéről, akik körülveszik a párkapcsolatot építő fiatalokat, szükség van a tanítás, tanúságtétel, liturgia és közösség együttes jelenlétére.

A két előadás pusztán betekintést adott egy tartalomban rendkívül gazdag, az együttgondolkodást szolgáló együttlétbe. A konferencia folytatódott, elhangzottak az „idők jeleit” diagnosztizáló előadások, jó gyakorlatok mutatkoztak be. 

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír