Hűségben és reménységben – Elindult a 22+ zarándoklat

Idén újra Tiszaújvárosból indul Máriapócsra a fiatal felnőttek, azaz az útonlevők zarándoklata. Július 18-án késő délután a görögkatolikus templom udvarán volt a gyülekező, ahol Jeviczki Ferenc parókus fogadta a zarándokokat. A lelki ráhangolódás most alkonyati zsolozsmával kezdődött, Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével.

Az embernek a lényegéhez tartozik, hogy „úton van”, hogy bejárja az élet útját. A zarándoklatra indulva érdemes elgondolkodni azon, vajon ez az út mit is jelent – tanácsolta Fülöp atya az egybegyűlteknek.

Milyen egyszerű is lenne, ha a zarándokok az előttük álló távolságot csak úgy megkaphatnák, mint üveggolyót,

ahogy József Attila jól ismert versében szereplő kis Balázs – vetette fel a metropolita. Azonban mindannyian jól tudjuk, a távolság nem kézbe vehető, és olyan távolság is van, amely nemcsak méterekben vagy utcahosszban mérhető. Bármilyen legyen is, „a távolság mindig nehezen leküzdhető, a távolság legyőzéséért meg kell küzdenünk, dolgoznunk kell rajta lépésről lépésre, és ha jól indul neki az ember, akkor már nem annyira jut eszébe, hogy mint üveggolyót megkapja – mondta Kocsis Fülöp, majd arra is rámutatott, hogy nem csak az a célunk, hogy legyőzzük a távolságot, hanem magára a folyamatra is szükségünk van; nem csak a megérkezés öröme csodálatos, hanem az addig vezető út is.

„Jó dolog zarándokolni, mert egyre közelebb jutunk nemcsak Máriapócshoz, hanem az Istenhez és önmagunkhoz, közelebb jutunk az életünk céljához. Minden egyes zarándoklat közelebb visz saját magamhoz. És ez az, ami jó, ez az, amit érzékelek.

Nem a lépéseket, a meleget, a szomjúságot nézem, hanem a lelkem formálódását érzékelem.

Ez lesz az az üveggolyó, amit a végén megkapok, ha jól zarándokolok. Amikor valami nehézség ér, annak is kell örüljek, mert tudom, hogy enélkül nem tudnék megérlelődni.

Az egész életutam érlelődését összesűrítve a zarándoklaton megkapom.

Erre kértük Isten áldását, ezzel a lendülettel, ezzel az örömmel, ezzel a lelkesedéssel induljunk el Máriapócsra – biztatta az út előtt állókat a főpásztor.

Az úton levőket Salai Szabolcs atya, a zarándoklat főszervezője látta el a következő napokra szóló hasznos információkkal, majd ténylegesen is elindult a csapat Fedor Péter atya vezetésével. Igaz, a vecsernye után még csak egy rövid távot kellett gyalogosan megtenni, a város túlsó végéig. A Tiszaújvárosi Gyógy- és Strandfürdőben Fülöp György, a város polgármestere és Madzin János támogatásával megszervezett vacsora várta a csapatot. A szállás elfoglalása után Varga Csaba atya vezetésével jó hangulatú csapatépítő feladatokkal folytatódott az este.

Pénteken reggel az utrenye után indultak el Kálmánháza felé, ahol Lőrincz Bálint, volt NB1-es vízilabdázó várta a csapatot,majd a késő esti órákban értek Máriapócsra.

A teljes képgaléria IDE KATTINTVA megtekinthető.

Szöveg és fotó: Varga-Juhász Bernadett

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír