Huszonharmadik alkalommal rendezték meg a Kárpát-medencei Háló-tábort

Mint minden évben, a tábor korosztályok szerint, felnőtt, ifi és tini, gyerek, ovis és baba-mama-papa altáborokra oszlott. A hét folyamán minden napnak egy-egy régió volt a házigazdája. A napok témái a közösségben való létünk szintjei voltak keresztény életünkben, azaz: közösségben a társadalomban, közösségben a családban, közösségben Istennel, közösségben az egyházközségben és közösségben a Hálóban.

A délvidéki csapat a tábor első napján vállalta a házigazda szerepét. A 14 órás buszúton begyakorolt énekkel ébresztették a táborlakókat, majd a napi zsolozsmát választották reggeli imaként. A délelőtt folyamán közös tábornyitó ünnepségre került sor, amelyen a Kárpát-medencei Háló egyik alapítója, Szeibert András köszöntötte és buzdította a jelenlévőket, akik ezután megismerték a tábor szervezőit, az altáborok vezetőit és a kiscsoportvezetőket.

Ezután a nyitó szentmise következett, amelyet Tóth Tamás atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára celebrált jelen lévő paptársaival együtt. Délután Tamás atya gondolatéberesztő előadását hallhatták a résztvevők, amelynek témája „közösségben a társadalomban” volt, alapgondolata pedig az, hogy Isten egy nagy egésznek teremtette az emberiséget.

Az oltáriszentségben jelen lévő Krisztus asztalközössége által mi a világ összes keresztényeivel együtt egymás testvéreivé válunk.

A kiscsoportos beszélgetéseken az ismerkedés után mély megosztásokra került sor az előadás kapcsán.

A nap hátralévő részében minden Háló-tábor közkedvelt programjára, a gasztroestre került sor, amelynek keretében a régiók otthonról hozott étel- és italkülönlegességeikkel kínálták meg egymást.

A tábor második napján Magyarország volt a házigazda. A koránkelők Szeibert András irányításával a tábor minden reggelén íjászkodhattak. Az ötletes ébresztő után imával kezdték a napot.

A délelőtti előadást a Marosvásárhelyről érkezett Szénégető István atya tartotta, Közösségben a családban címmel. „A családot, a legkisebb közösséget ugyanúgy, mint a többi közösségeinket is, három alapvető tulajdonság kell hogy jellemezze. Az Isten ajándékaként kapott sokszínűségünk, amely képességeink, adottságaink révén mutatkozik meg, a példaként követendő ősegyház jellemzője a közösségi anyagi és szellemi tulajdon kell hogy legyen, valamint a hit a Szentháromságban mint a közösségek támogatójában” – mondta István atya.

A közösségek, így a család is csak akkor működik, ha a tagjai szeretetből kezdeményeznek, kapcsolódnak egymáshoz és adni akarnak egymásnak az Isten által kapott készségeikből, képességeikből.

Ezt követően kiscsoportokban beszélgettek a témáról. A táborozók a megszokott időpontban a napi szentmisén vettek részt, amelyet István atya celebrált a jelen levő lelkipásztorokkal együtt.

A délután két kirándulós program közül lehetett választani: vagy gyalogtúrát a füzéri várhoz, vagy buszos kirándulást a füzérradványi Károlyi-kastélyhoz. Az esti program Navratil Andrea Dúdolójával, amelyet egyformán élveztek kicsik és nagyok, tetézte a második nap élményeit.

Szerdán a kárpátaljaiak ébresztették a tábort és szervezték meg a reggeli imát. A nap témája „közösségben az Istennel” volt. A délelőtti előadást egy Erdélyből jött táborozó, Acél Cecília tartotta. Jól felépített, mély gondolatokkal és személyes megosztással gazdagított előadásában rámutatott arra, hogy milyen

fontos az Istennel való kapcsolatunk, mert ha az nincs rendben, más közösségben sem tudunk helyt állni. Ugyanez érvényes fordítva is: ha nem tudunk a mellettünk élőkkel közösségben lenni, megbántódásainkat letenni, akkor Istennel való kapcsolatunk is fellazul.

A kiscsoportos beszélgetéseinkben személyes példáinkkal gazdagítottuk és erősítettük egymást. Az ezt követő szentmisét a nagykállói kerület esperese, Lengyel József atya mutatta be a jelen levő papokkal együtt.

A délutáni választható programok közül a falusi olimpia nyerte el a többség érdeklődését, amelyen gyerekekből, tinikből, ifikből és felnőttekből álló csapatok vetélkedtek ügyességi számokban, mint például zsákban ugrálás, csizmadobálás, kukoricamorzsolás, talicskatolás bekötött szemmel, gólyalábon járás. A szerda este az elcsendesedés jegyében zajlott, taizéi imaórával, szentségimádással egybekötve, ami alatt gyónási lehetőség nyílt, majd zsoltárok olvasása következett éjszakába nyúlóan.

Csütörtökön, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a felvidékiek kerültek sorra a tábor házigazdáiként. A nap támája „közösségben az egyházközségben” volt. Csordás Gábor nyíregyházi plébános az egyházközségekben tapasztalható pozitív és negatív jelenségekre hívta fel a figyelmet.

A falusi egyházközség nagyon könnyen ellaposodik, a városi egyházközségek esetében viszont nagy a választási lehetőség, ha több plébánia is van a helységben. Ott az emberek sokszor nem köteleződnek el egy egyházközség mellett. Fontos, hogy az egyházközségek tagjai missziós lelkületűek, befogadóak és tettre készek legyenek, így közösen segítve a helybéli plébános és a képviselő-testület tevékenységét, saját lehetőségeik és képességeik szerint. A táborozók a kiscsoportos beszélgetés után hangulatos ünnepi szentmisén vehettek részt, amelyet Csordás Gábor atya és paptestvérei celebráltak. A szentmise zenei szolgálatát ez alkalommal a Nyíregyházáról érkezett kántor gyönyörű orgonajátéka és éneke tette még ünnepélyesebbé. A délutáni szabadidős programok keretében néhányan kirándultak a határ felvidéki oldalán fekvő Izra tóhoz, mások kötetlen beszélgetést folytattak, ismerkedtek egymással. Este a Képmás együttes megzenésített versekkel szórakoztatta a tábor résztvevőit.

Pénteken, a tábor utolsó napján az Erdélyből és Partiumból érkező résztvevők közösen ébresztették a tábort és szervezték meg a reggeli elmélkedést. A délelőtti előadást Thuróczy György, a Háló mozgalom egyik alapítója tartotta Közösségben a Hálóban címmel. Többek között beszélt a Háló lelkiségéről, amely befogadó, nyitottságáról, Kárpát-medenceiségéről, keresztény mivoltáról és nem utolsósorban a magyarságtudatot erősítő feladatáról, különösen az elszakított területeken. A Kárpát-medencei Háló felebaráti közösség, amely az otthon egyházát építi, ahol minden kisközösségbe tartozó vagy közösséget kereső ember szeretve érzi magát.

Előadása után Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke szólt a táborlakókhoz. Méltatta a Háló tevékenységének jelentőségét, amely civil kezdeményezésű, alulról építkező, kapcsolatokat építő mozgalom. A magyar társadalomban nagyon fontosak a keresztény értékrendet valló civil kezdeményezések – emelte ki Németh Zsolt. A tábor utolsó kiscsoportos beszélgetésén a hét folyamán összeszokott baráti közösségek elbúcsúztak és egy-egy személyes jókívánsággal vagy fohásszal ajándékozták meg egymást.

A táborzáró program szentmisével kezdődött, amelyet a Debrecenben szolgáló Mike Ervin atya, a táborszervező csapat tagja celebrált a jelen levő papokkal együtt. A mise után az ovis, a gyerek, tini és ifi altáborok résztvevői énekkel, mesével, tánccal kedveskedtek a tábor résztvevőinek. Ezzel betekintést nyújtottak egész heti tevékenységükbe, amely idő alatt lehetővé tették a szüleiknek, nagyszüleiknek a felnőtt altábor programjain való részvételt.

Végül ajándékot is kapott minden táborlakó, egy cserépbe ültetett virághagymát, amelyet a résztvevők hoztak magukkal a Kárpát-medence régióiból. Ezzel jelképezték, hogy szebbé, virágosabbá varázsolják a teremtett világot. Az estet és egyben a XXIII. Kárpát-medencei Háló-tábort is fergeteges csűrfesztivállal, táncházzal zárták.

Szerző: Halmai Ágnes

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye

Magyar Kurír