Íme, hitünk szent titka – Úrnapja egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az Oltáriszentség ünnepén, június 2-án Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban ünnepelt az egyházközség lelkipásztoraival, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektorával, Dobos Andrással, a papnövendékekkel, az elsőáldozókkal és a hívekkel együtt. A szentmisén és a szokásos útvonalon megtartott belvárosi körmeneten közel ezer ember vett részt. Ezen a hagyománynak megfelelően már az idén elsőáldozó gyermekek is részt vettek, akik az úrnapi körmeneten virágszirmot szórtak az Eucharisztia elé.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában Isten Mózessel kötött szövetségéről (Kiv 24,3–8) beszélt, majd Jézus saját vére árán kötött új és örök szövetségéről az emberrel:

Új és örök szövetséget ünneplünk. Az ószövetségi olvasmányban Mózes szövetségéről hallottunk. Isten keresi a bűnbe esett embert, és szövetséget akar kötni vele. Azt akarja, hogy közösségben legyünk vele, válaszoljunk szeretetére. A magyar nyelv a szövet szóból származtatja a szövetséget. Ami egy szövet, azt csak tépni lehet, az magától nem válik szét. Isten ilyen kapcsolatban akar lenni velünk, ezért fölajánlja Mózesnek és népének, hogy ha megtartják a parancsokat, akkor ilyen szövetségben lesznek vele. Ennek a jele volt az állatok a bakok vére, de a megállapodást megszegte az ember. Aztán jött Jézus, aki már nem a bakok, a borjak vére árán, hanem saját vére árán kötött új és örök szövetséget az emberrel.

Ezt a szövetséget ünnepeljük a mai napon, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus drága Szent Vére árán lettünk megváltva, és megnyílt számunkra az Istennel való szeretetkapcsolat lehetősége, teljessége.

Az Oltáriszentséget ünnepeljük. A mai ember – talán mi magunk is – elveszítette az érzékét a szent iránt. Már ritkán mondjuk, hogy szentostya, szentáldozás, szentmise, szentgyónás, helyette csak az ostya, áldozás, mise, gyónás szavakat használjuk. Elhagyjuk azt, hogy: szent, pedig azon van a hangsúly,

mert mindaz, ami Istenhez tartozik, az a szent.

Van, akinek nagyon magas a mentális, értelmi intelligenciája, de az érzelmekkel, az emberi kapcsolatokkal nem tud bánni, ezért kitalálták az érzelmi intelligencia szót is – folytatta homíliáját a megyéspüspök. – De ez még mindig kevés volt, ezért megalkották a társadalmi intelligencia kifejezést, amely az emberi kapcsolatokban való helytállást mutatja. De senki nem beszél a spirituális, a lelki intelligenciáról, a transzcendens intelligenciáról, vagyis arról, hogy az ember mennyire tud kapcsolatban lenni Istennel, a természetfölötti dolgokkal, hogy milyen érzékünk van Istenhez, a szenthez.

Ettől leszünk mi igazán emberek, hogy életünk és létünk túlmutat saját magunkon, földi kereteinken. Ezért nagyon fontos, hogy legyen érzékünk arra, hogy szentnek nevezzük azt, ami szent, és hogy az Oltáriszentség Jézus Krisztus valóságos jelenléte számunkra.

Ezért ünnepeljük, hódolunk előtte, szemléljük annak valóságát, hogy velünk az Isten, aki új és örök szövetséget akar velünk kötni, hogy az isteni életet táplálja bennünk. Ezért maradt itt, és úgy ment föl a mennybe, hogy rábízta a tanítványokra ezt a nagy titkot.

A teljes homília ITT olvasható.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kardos György

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilikában mutatta be az ünnepi szentmisét Krisztus Szent Teste és Vére főünnepén, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök koncelebrálásával.

Az úrnapi körmeneten a szentségi Jézussal tanúságot akarunk tenni a világ előtt – emelte ki szentbeszédében a főpásztor. – Isten zarándoknépe vagyunk. Zarándokok, és nem csellengők. Zarándokok, és nem kóborlók. Mert nem céltalanul sodródunk a világban, hanem egyénileg és közösségileg is egy nagy cél felé tartunk. Tudjuk, honnan jöttünk és hová megyünk.

Krisztus Testét és Vérét ünnepeljük, amely a szentmisében, az átváltoztatásban jelenvalóvá lesz a kenyér és a bor színe alatt, és valóságosan itt marad közöttünk. Nem csupán emlékezetként, nem csupán kegyelmi hatásában, hanem

valóságos jelenléttel.

Hitte és vallotta ezt az ősegyház; tanúsítják az evangéliumok és az Újszövetség többi könyvei. Kész liturgikus formula gyanánt és ünnepélyesen átadott hagyományként beszéli el Szent Pál az Oltáriszentség alapításának történetét, mégpedig nem sok évtizeddel később, hanem mintegy huszonhárom esztendővel a történtek után (vö. 1Kor 11,23–26). Az apostolok elbeszéléséből, tehát a hagyományból kapta a történetet. Már az ő szavaiból is kicsendül, hogy a valódi, reális jelenlétet vallja: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét” (1Kor 11,27) – mondja. Ez pedig a valóságos átváltozást fejezi ki. Ezért is voltak olyan fontosak ezek a szavak, ezért volt olyan fontos és szent ez a cselekmény, ezért kellett a keresztényeknek felidézniük az utolsó vacsorát immár nemcsak emlékként, hanem éltető, jelenlévő valóságként.

Jézus kijelentette, hogy ez a kenyér és ez a bor az ő Teste és Vére, s hogy ez valóban áldozat. Testét odaadják, vérét kiontják, ez lesz az az áldozat, amelyből új szövetség fakad. De a nép, akivel Isten a szövetséget most megújítja vagy megköti, már nemcsak a tizenkét törzs népe, hanem az egész emberiség. És

mindenki részes lehet ebben a szövetségben, mindenki odaülhet ennek a vacsorának az asztalához, aki csak hisz Jézusban, aki megkeresztelkedik és a követője lesz.

Ennek a nagy közösségnek vagyunk mi is tagjai, ehhez a vacsorához kapunk mi is újra meg újra meghívást.

A teljes homília ITT olvasható.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Zsuffa Tünde

Fotó: Lambert Attila

*

Kaposvári Egyházmegye

Varga László kaposvári megyéspüspök Tabon, az Utolsó vacsora titulusú katolikus templomban mutatott be úrnapi szentmisét. A szertartás egyben a harmincéves Szent Gellért Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda jubileumi programsorozatának is a zárása volt.

A főpásztor prédikációjában az utolsó vacsora történéseit felidézve Jézusnak az emberrel való közösségvállalásáról beszélt. „Elárultatásának éjszakáján, az utolsó vacsorán, amikor minden veszni látszott, szeretetének legnagyobb jelét tette Jézus az övéivel. Először megmosta tanítványai lábát. Kendőt kötött maga elé, letérdelt eléjük, és

mindegyikőjüknek megmosta a lábát, mely Jézus részéről a szeretetben való közösségvállalás jele volt. Elgondolkodtató és megdöbbentő, hogy Júdás lábát is megmosta. Az utolsó pillanatig közösséget vállalt azzal, aki elárulta őt.

S megmosta Péter lábát is. Elment a végsőkig azzal szemben is, aki esküvel háromszor megtagadta a mesterét azon az éjszakán.

Szeretetének legnagyobb jelét adta tanítványainak, amikor megvalósította azt, amiről álmodni sem mertek, amit megígért nekik, s ami lehetővé tette azt, hogy korunkban, kétezer évvel később is részesei lehetünk Jézus szeretetajándékának.

Nem védte meg őket, nem mentette ki őket és önmagát sem, hanem elment a végsőkig, meghalt a tanítványaiért, a szeretteiért és ellenségeiért is, és jelenvalóvá tette magát közöttünk – ezzel a cselekedettel, hogy megalapította az Oltáriszentséget, hogy a kenyér és a bor átváltozott az ő testévé és vérévé, s ez azóta is megtörténik annál a hatalomnál fogva, amelyet tanítványainak adott, s amelyet átadtak a papoknak, püspököknek, lehetővé tette a legnagyobbat: ma is egyesülhetünk vele.

Vegyétek és egyétek! Vállaljatok életközösséget azzal, aki életközösséget vállalt veletek ebben a szentségben! – buzdított szentbeszédében Varga László püspök. – Ez által a szentség által valósította meg az egyik legfontosabb ígéretét: „Veletek vagyok mindennap, a világ végéig!”

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

*

Pécsi Egyházmegye

Úrnapja estéjén, június 2-án Felföldi László pécsi megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét a pécsi székesegyházban, majd a főpásztor vezetésével körmenet kísérte az Oltáriszentséget a Széchenyi téren található Szentháromság-szoborhoz. A liturgián koncelebrált Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa és Simon-Wagner István, a pécsi Szent Ferenc-templom plébánosa, helyettes bírósági helynök.

A püspök külön köszöntötte az erre az alkalomra gyönyörű ünnepi viseletbe öltözött elsőáldozókat, valamint a cserkészeket is.

A főpásztor szentbeszédében kiemelte, hogy mai világunkban mindnyájan „éhezünk”, ahogyan az utolsó vacsorán az apostolok is. Ezért adta át nekünk Jézus a szeretetének leggazdagabb, legcsodálatosabb teljességét, az Oltáriszentséget, mert tudta, hogy

csak ez a szeretet képes életéhségünket csillapítani,

ezért az Úrnapja középpontjában a nagycsütörtökön este adott kenyér és bor, Krisztus teste és vére áll.

Az életünk teljességét megadó testi, lelki és szellemi éhség kíséri életünket. Márpedig az emberi élet méltósága és nagysága közösségben, családban, Egyházban azon múlik, hogy mit teszünk az asztalra, mivel táplálkozunk, mivel próbáljuk ezt az éhséget csillapítani. Erre az éhségre válaszolva mondja Jézus az apostoloknak az utolsó vacsorán, hogy „ezt cselekedjétek” (vö. Lk 22,19), azaz erre figyeljetek, erre figyeljünk mi is, mert éheznek az emberek, éhínség van a világban: erre a lelki éhségre kell válaszolnunk – figyelmeztetett Felföldi László.

A teljes beszámoló ITT olvasható, a teljes szentmise pedig az egyházmegye YouTube-csatornáján megtekinthető. 

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Úrnapján, a katolikus hit központi misztériumának, Krisztus szent Testének és Vérének ünnepén a hagyományoknak megfelelően Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök egybehívta a város papságát, a plébániák ministránsait, a cserkészeket, a templomi zászlókkal érkező egyházközségek képviselőit a Szent István király-székesegyházba. A város hívei a szentmisében és a körmenetben közösen vallották meg hitüket az Oltáriszentségben jelen levő Krisztusban. Az ünnepen részt vett Cser-Palkovics András polgármester és Mészáros Attila alpolgármester is.

Az Oltáriszentség alapításának ünnepe nagycsütörtök, de az Anyaszentegyház egy külön ünnepet is szentel hitünk nagy titkának. Az Úrnapja az egész város, mindannyiunk ünnepe, amikor az Oltáriszentségben Jézus megszólít minket, hogy végtelen és örök szeretetével találkozzunk – kezdte ünnepi gondolatait a főpásztor, majd így folytatta: amikor Úrnapján lelkünk tiszteletével, szeretetével, hódolatával az Oltáriszentség elé borulunk, belátjuk, hogy hitünknek ezt a misztériumát nem tudjuk teljesen felfogni. Pedig szeretünk mindent megragadni, meg akarjuk érteni a titkokat is, hogy minden a birtokunkban lehessen.

A hívő ember hiszi, látja és elfogadja, hogy az Eucharisztiában ugyanaz a Krisztus van jelen, aki kétezer éve Palesztina földjén járt, tanított, gyógyított, és hirdette Isten országát. Apostolokat gyűjtött maga köré, és elküldte őket a világba, hogy a Szentlélek segítségével tegyenek tanúságot mindarról, amit tőle láttak és hallottak.”

A megyéspüspök arról is beszélt, hogy a Jézussal való találkozás mindig csodálatos élmény, amelyet az apostolok meghívásakor is láthatunk. Amikor megszólította őket, otthagyták a munkájukat, amit addig végeztek – volt, aki karrierjét, az egész vagyonát, volt, aki a családját – és követték a Mestert. Az apostolok úgy tekintettek magukra, mint Jézus választott barátaira, akiket maga hívott meg, hogy vele legyenek, és büszkén figyelték Jézus tetteit, szavait, csodáit, gyógyításait, igehirdetését. „Jézus tudta, mi lakik az emberben, tudta, mi volt Júdásban, Péterben és Jánosban. Tudta, hogy ami bennük van, az kevés, és ami megkülönbözteti őket a többiektől, az a végtelen szeretet, amit Ő ajándékoz nekik. Péter, bár megtagadta, a többiek is magára hagyták szenvedésének óráiban, de bűnbánatot tartottak, és méltóvá lettek arra, hogy életüket Krisztusért adják, vállalják a vértanúhalált. Mert Jézus is önmagát ajándékozta nekik, és arra hívta őket: menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye/Berta Kata

*

Szombathelyi Egyházmegye

Urunk Szent Testének és Vérének ünnepén Székely János megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a szombathelyi székesegyházban Perger Gyula plébánossal együtt. A szertartást úrnapi körmenet zárta.

Székely János püspök homíliájában rámutatott, a legfontosabb, legmélyebb dolgokat nem tudjuk szavakba önteni, az ember a legfontosabb pillanatokban elnémul, talán a könnyei csordulnak ki. Isten is közénk jött, testet öltött, meghalt értünk, és önmagát adta nekünk a kenyér és bor színe alatt. Aki engem eszik, általa él – az Egyház hite mindig ez volt. Ez a kenyér nem közönséges kenyér: valóban Krisztus teste, az átváltozás értelmében.

A szentségek látható jelek, amelyek kegyelmet közvetítenek, az Eucharisztia egyenesen magát Krisztust hordozza és adja nekünk. Három fajtája van a jeleknek, vannak mesterséges jelek, mint például a zászlók, vannak természetes jelek, mint például a füst, az Eucharisztia sem egyik, sem másik, hanem valóságos jel, reálszimbólum, megvalósítja azt, amit jelez. Az emberi test a jele a lelkünknek, szellemünknek, személyünknek. A szavaink hordozzák gondolatainkat, az ölelés hordozza a szeretetünket.

Az Eucharisztia ilyen valóságos jel, azzal a különbséggel, hogy nem ember, hanem Isten hozta létre.

Az első ilyen isteni szentség a Biblia, valamint Jézus Krisztus: benne egy valóságos emberben maga az élő Isten öltött testet. Ilyen az Egyház is, ami valóban Krisztus teste, az Ő lelke él bennünk, ilyen valóságos jel az Eucharisztia, Krisztus teste és vére.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Veszprémben a Szent Mihály-főszékesegyházban Udvardy György érsek mutatott be szentmisét, Takáts István általános érseki helynök, plébánossal. A szentmise után a hagyományoknak megfelelően a Szentháromság téren tartották a körmenetet, ami az épületek felújítása miatt most a szokástól eltérően egy helyszínen, a Szentháromság-szobornál zajlott.

A főpásztor szentbeszédében hangsúlyozta, hogy az utolsó vacsora nem csupán emlékezés volt Isten hatalmas tetteire és a szövetség megújítására, hanem egy új szövetség kezdete is. Jézus a kenyérre és a borra kimondta a teremtő szavakat, és az apostolok hittel fogadták el, hogy Krisztus Teste és Vére van jelen ezekben. Jézus azt kérte követőitől, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére, és minden szentmisében a hitüket vallják meg az átváltoztatás szavai után. Kiemelte, hogy az Eucharisztia misztérium, amely kapcsolatba hoz minket Istennel. A szentmisében való részvétel és az Eucharisztia vétele erőt ad a mindennapi élet kihívásaihoz, és segít megélni az istenes életet.

„Milyen mérhetetlen módon vagyunk megajándékozottak, testvérek. Nemcsak, hogy ezt tudhatjuk, hanem, részesei lehetünk ennek a szent cselekménynek és legfőképpen magunkhoz vehetjük Krisztus áldozati Testét és Vérét. Ezt ünnepeljük minden szentmisében. Ezt ünnepeljük most kiemelt módon is az Úr testének és vérének szentséges ünnepén. Erőforrás ez az életünk számára – mondta az érsek. – Sokszor szövögetünk nagy terveket, hogyan kellene élni, mit kellene tenni, miben kellene változtatni, miben kellene állhatatosnak, erősnek lenni, és mindig az a kérdés, honnan lesz, honnan van ehhez erőnk.

Az Eucharisztiából, ami táplálja bennünk az istenes életet, az örök élet reményét, és ezért merünk szeretetből áldozatot hozni, mert az örök életben bízunk. Ezért merünk nagylelkűek lenni, ezért merünk áldozatot hozni az igazságért.

Az Eucharisztia táplálja ezt bennünk.”

A beszéd zárásaként a főpásztor arra szólított fel, hogy éljünk Eucharisztikus módon, és legyünk hálásak a szentmise és az Eucharisztia ajándékáért.

A teljes beszámoló és homília ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt kép: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír