Itt senki sem szomorú – Gyógyulás a lélek erejével Bakonyszücsön

Egy olyan otthonba igyekszünk, ahol a halálos betegség túlélőit fogadják – gyerekeket családtagjaikkal együtt és felnőtteket –, hogy testi felépülésüket megtámogassák a lélek erejével. Ezúttal négy város daganatos klubjának tagjai jöttek el a Veszprém megyei faluba. A zeneterápiás foglalkozásukba csöppenünk bele. Még csupán néhány órája vannak együtt, de máris oldott hangulatban merülnek bele a játékba. Mindenki arcán ott a mosoly, és játék közben felszabadultan nevetnek. Itt senki sem szomorú – ez az első benyomásunk, és miközben ismerkedünk a házzal, mai életével, illetve hang- és videofelvételeken keresztül a létrehozójával, megértjük, miért van ez így.

Bakonyszücs kis zsákfalu a Bakonyban. Hosszú időbe telik eljutni Budapestről erre a nehezen megközelíthető településre, de már az út is élmény, ahogy a Bakony őszi színekbe öltözött vonulatai között kanyargunk kilométereken át. A 300 lelkes község közepén, a templom mellett egy kétszáz éves műemlék épület áll, a korábbi plébánia. Rajta tábla: Második Otthon – Daganatos Gyermekek Rehabilitációs Lelki Otthona. A sváb tornácos parasztházat szépen gondozott kert veszi körül, hátul medence. A tavalyi év utolsó napján elhunyt Bakos-Tóth Márta, a Tűzoltó utcai Gyermekklinika onkopszichológusa itt hozta létre 1989-ben azt a helyet, ahol akár egy életen át segítséget kaphatnak azok, akik daganatos betegségen estek át. Mert bár a test meggyógyult, a lélek még maradandó sebeket hordoz, és gyógyításuk csak hosszú távú, tartós, szisztematikus munkával érhető el – fogalmazta meg Bakos-Tóth Márta a rehabilitációs munka lényegét.

A lélek gyógyulását segítő program sokrétű. Célja, hogy a súlyos megpróbáltatáson átesett ember visszataláljon a világba, régi és megújult életéhez. A terápia révén a sorstársak közeledhetnek egymáshoz, és támogató közösséggé válhatnak egymás számára.

Az intézmény létrejötte óta eltelt harminc év alatt nagy változások történtek. Bakos-Tóth Márta kezdetben tábori körülmények között, az érintett szülők és a betegséget túlélt önkéntesek segítségével fogadta a családokat. A 2019 júniusára elkészült állapotot már nem érhette meg. Ma korszerű, igényes otthon várja itt a segítségre szorulókat: egy régi családi ház kiegészítésével öt lakóegységben, hét négyágyas szobában tudják fogadni a vendégeket. Esztétikus, tiszta és kényelmes minden, de nincs semmi pazarlás. A beruházás 85 millió forintba került, s a veszprémi érsekség mellett nagyvállalatok, köztük a Nemzeti Alapítvány, a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Villamos Művek, valamint magánszemélyek támogatásával valósulhatott meg. A pénz, amire szükség volt, nem elérhetetlenül nagy, az alapító élete mégis állandó aggodalomban telt, hogy meglesz-e a fedezet. Nem sokkal a halála előtt így fogalmazott: „Soha nem lehettem biztos abban, hogy összeáll-e az építkezés befejezéséhez szükséges összeg, vagy összeomlik-e velem együtt, amire feltettem az életemet.”

A mű fennmaradásának garanciája a Katolikus Szeretetszolgálat, amely az intézmény fenntartójaként az eredeti szellemben folytatja ezt az országosan egyedülálló tevékenységet, a daganatos betegek lelki rehabilitációját. Egyhetes komplex programot kínálnak itt, lelkigondozást nyújtó egyéni és csoportos terápiát. Segítő szakemberek – pap, pszichológus, zeneterapeuta, kézműves és gyógytestnevelő – vezetésével dolgoztak ki programokat. Az ellátás szociális normatívából finanszírozott, így térítésmentesen vehető igénybe – mondja Forsthoffer Erzsébet intézményvezető.

A hosszú kórházi kezelés során a betegek kiszakadnak a megszokott környezetükből, a családjukból, a gyerekek az iskolából, a kortársaik közül. Ráadásul egyes esetekben csak szerzett testi fogyatékosságok árán lehet őket teljesen meggyógyítani. Ezért gyógyultan is segítséget, lelki gondozást igényelnek, hogy fel tudják dolgozni, amin keresztülmentek, és vissza tudjanak illeszkedni a korábbi környezetükbe. Erre a legalkalmasabb az otthon által nyújtott védett közösség.

A ház üzenete, hogy a reményt soha nem adhatjuk fel, és a bizonyosságot sem, hogy életünk bármely helyzetében rátalálhatunk a hitre, s ha az ember akarja, találkozhat Istennel, tökéletes, gondviselő szeretetével. „Isten mindig ad esélyt, a legkilátástalanabb helyzetben is” – vallotta Márta.

Gyógyító erő a tevékenység és maga a közösség is. A kézműveskedés, a játék, a kirándulás, a zenehallgatás megannyi alkalmat kínál az alkotó aktivitásra, és megerősít egyes kompetenciákat. Sikerélményt ad, motivál, s ezáltal visszaadja a gyógyult betegnek az életét. A ház lakói új dolgokat próbálhatnak ki, segítséget kapnak ahhoz, hogy új hobbit találjanak, amit otthon is folytathatnak. Minden, ami megmozgat, ami felemel, az erősíti az immunrendszert – hangsúlyozzák a vendégek, akik egymásra figyelő, szeretetteljes közösségre találnak itt. A támogató sorstársközösség pedig óriási erőt ad. A betegek egymástól tanulják az életigenlést, a be- és elfogadást. Az önkéntesként segítő, már gyógyult társak pedig a remény jelei, bizonyítékai annak, hogy ebből a betegségből is fel lehet épülni.

A tihanyi Apró Zoltánné Ági és a Bakonyszücsre évek óta visszajáró tiszaújvárosi Szabó Sándorné Rozika is a közösség erejéről tesz tanúságot. Városukban mindketten daganatos klubot vezetnek, amelynek gyógyult és a kórral most küzdő betegek, valamint hozzátartozóik a tagjai. Sokat tudnak segíteni egymásnak. „Ezzel a betegséggel egyedül nem lehet megküzdeni. Az évek tapasztalata azt mutatja, aki hagyta, hogy segítsünk, itt van közöttünk” – mondja Rozika. Visszacsengenek Bakos-Tóth Márta szavai: akit nem hagynak magára, akinek megmarad a jövőképe, az erősebb lesz.

Intézményvezetőként Forsthoffer Erzsébetnek sem könnyű megélni ezt a helyzetet. Ő abból merít erőt, hogy tudja, a munkájával élményt, örömöt, megerősítést ad a segítségre szorulóknak. „Ha a vendégeink jól érzik magukat nálunk, akkor van értelme a munkánknak, hiszen – ha csak egy kicsivel is – hozzájárulhatunk a gyógyulásukhoz.”

Rozikából és Ágiból is erő és derű sugárzik, jó beszélgetni velük. Az élet nagy megmérettetés elé állította őket, de az átélt szenvedést a javukra tudták fordítani. A betegség révén erősebbek, ellenállóbbak és körültekintőbbek lettek, valódi értékek mentén gondolkodnak, és az a szándék vezérli őket, hogy a látásmódjukat továbbadják a sorstársaiknak. „Sokat köszönhetünk ennek a betegségnek, nélküle nem volna annyi barátunk, ismerősünk országszerte. Sokkal pozitívabban látjuk az életet, más lett a hozzáállásunk” – mondják.

Bakonyszücs az a hely, ahol az ember megerősödhet a megpróbáltatások után. A szeretetteljes, családias légkörben támogató közösség formálódik, gyógyul a test, és behegednek a lélek sebei. Itt senki sem szomorú. 

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

A riport nyomtatott változata az Új Ember 2019. november 17-i számában jelent meg.