Az iskola kertvárosi környezetben bújik meg a házak között, az udvar minden kis zugának külön hangulata van, a gyerekek élvezik, hogy ez a grund az övék. Péntek délután szüleikkel együtt ünnepeltek a „Kertünk kincsei – Isten ajándéka” projekthét végén.
Két óra előtt már a szentmisére készülődtek az udvaron. A korai időpont ellenére sok szülő jött el a családi napra, közülük van olyan, aki maga is ebbe az iskolába járt. Sokan hoztak ládákban szőlőt a délután szüreti mulatságra.
Az igazgatónő, Kuti Margit és a tanügyi igazgató, Oláh Gábor mellett foglal helyet az iskolában hitoktató Tóth Adrienn SDSH nővér két rendtársával. „A Jézus Szíve Nővérei Társaságát Isten szolgálója Péterfy Ida alapította 1940-ben. A magyar alapítású nemzetközi közösség központja ma az USA-ban van. Fő szolgálatunk a katekézis és a katekéták továbbképzése, lelkigyakorlatok tartása” – tudtuk meg Adrienn nővértől, aki a negyedikeseket tanítja a budapesti iskolában. Stafford Kriszta nővér Amerikából érkezett, huszonöt éve él Magyarországon, szépen beszéli a nyelvünket, de anyanyelvi angoltanárként is oktat. Rodriguez Guadalupe nővér, a magyarországi elöljárójuk is eljött velük az ünnepre.
A Szentlélek-hívó ének alatt az iskolaépület egyik szárnyának oldalában lévő teraszon kialakított oltárhoz vonult Eredics Gergő káplán, Harmai Gábor plébános és Farkas Ferenc diakónus hat ministráns kíséretében. Soósné Varga Mariann köszöntése után Eredics Gergő elmondta, milyen öröm neki, hogy két évfolyamon tanít ebben az iskolában, és hogy itt ápolják azokat a hagyományokat, melyek megismertetik a gyerekeket a mesterségekkel, szakmákkal. Azzal, hogyan készül a bor, a kenyér, hogyan jut el a termőhelyről az asztalig a mindennapi betevő, és hogy gondot kell fordítani a teremtett világ kincseire. „A mostani szentmise hálaadás azért a sok csodáért, amivel a természet megajándékoz minket.”
Az olvasmányt Joel próféta könyvéből hallottuk, melyben ígéretet kap Isten népe, hogy mindig bőségben élhetnek. Megkapják a tavaszi és az őszi esőt, lesz mindig elég bor, olaj, gabona, mert az Úr gondoskodik a népéről.
A Szent Lukács könyvéből vett evangéliumi szakasz felszólított: „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól!” A példázat a gazdag emberről szólt, aki kincset gyűjt magának a földön, földje bő termést hoz, de mit számít mindez, ha még az éjjel számon kérik a lelkét. Istenben kell gazdagodnunk elsősorban – figyelmeztetett az örömhír.
Farkas Ferenc prédikációja elején kalandra hívta a gyerekeket, tanárokat és a szülőket: „Keresni fogunk, kutatni. Jelek alapján szeretnénk valakinek a nyomaira bukkanni, és felfedezni, ki ő valójában.”
A tematikus hét jó alkalom volt arra, hogy gyönyörködjünk abban a gazdagságban, ami körülvesz minket a teremtett világban. A városi embernek különösen fontos felfedezni a szépségeket, és újra megtanulni gyönyörködni ezekben – hangsúlyozta a szónok. – De ezek a szépségek utalnak mindig az alkotóra. Fel kell tennünk a kérdést: ki van ezek mögött, ki alkotta mindezt, ki a forrása a jónak?
Az Isten, a mi mennyei Atyánk jóságából teremtette mindazt, amit látunk és amit nem látunk, és ő felismerhető az alkotásaiból.
Minden érzékünket bevonja a keresés – folytatta a diakónus. – Nézzük a gyönyörű tájat, halljuk a madarak énekét, a virágok illata betölt, megízleljük a friss gyümölcsöt, és érezzük a ragyogó napsütést a bőrünkön vagy a friss szellőt.
Arra buzdított a szónok, hogy imádságban forduljunk oda az Istenhez: „Uram, te alkottad mindezt, áldunk ezért.” A teremtő Isten keze nyoma felismerhető a természetben, minden a nagyságáról és szerető gondoskodásáról beszél.
Isten ugyanakkor ránk bízta a világot, melyet ingyen kaptunk. Ez az ajándék olyan nagy, hogy nem tudjuk egyszerre kibontani. Felelősséggel tartozunk érte: óvnunk kell, de meg is kell művelnünk, amiben együttműködhetünk a Teremtővel. Az Isten társul választott minket, embereket – hangsúlyozta Farkas Ferenc.
A hálaadó szentmisében újra felajánljuk Istennek a Föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Kedves neki ez az áldozat, gyönyörködik benne, mint tette a teremtéskor is. Majd Krisztusban emberré lett, és emberi szemmel is gyönyörködött a világban. Istennek kedve telik az emberségünkben is annyira, hogy Krisztusban emberi alakot öltött, és az oltáron is eljön közénk a kenyér és bor színében.
Amikor a világról tanulunk az iskolában, sokszor nem érezzük, hogy az az Istenhez tartozik. Pedig ő teremtette azt az univerzumot, amiben élünk, a csillagokat, amiket még nem is tudtunk felfedezni, és a legkisebb atomokat is. Azért működik a világ, mert Isten beleírta a törvényét. Szent Ferenc is azért szerette a természetet, mert felismerte mögötte Isten szeretetét. A szentmisén Krisztus eljön a kenyérben és borban, ami a teremtett világ örömhíre is. Megjelenik az az Isten, aki mindent alkotott – zárta prédikációját a diakónus.
A szentmise könyörgéseiben azért imádkoztak a diákok, hogy jól tudjunk gondoskodni a teremtett világról, megbecsüljük a táplálékot, és a népek vezetői gondoskodjanak az éhezőkről és a világról.
A felajánláskor népviseletben vitték az oltár elé a nagy kosarat, melyben nemcsak a kenyeret és a bort, hanem gyümölcsöket és zöldségeket is átadtak Eredics Gergő atyának, aki megáldotta azokat a terményáldás szertartásával.
Az iskola kórusa énekelt a szentmisén, többek között elhangzott az eucharisztikus himnusz is.
A szentmise után Kuti Margit kiosztotta a jutalmakat a tematikus hét díjazottjainak, akik digitális bemutatóikkal, rajzaikkal vagy terményből készített alkotásaikkal kiemelkedő eredményeket értek el. Az alkotásokból kiállítást is láthattunk az iskola előterében.
A hét során lekvár-, szörp- és kompótversenyt is hirdettek, ennek díjazottjai a bio-almalekvár, a levendulaszörp és az erdélyi hecsedlilekvár készítői lettek. Megtudtuk, hogy Benedek Elek születésnapján a negyedik osztályosok népmesét adtak elő, majd sorversenyeken is kipróbálhatták ügyességüket és gyorsaságukat a tanulók.
A projekthét szervező tanárait nagy taps fogadta, majd köszönetet mondtak az igazgatónőnek is, a program megálmodójának, aki szeptember elején „Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért” díjban részesült. Kuti Margit ars poeticája:
„Hiszem, hogy ott szunnyad minden gyermekben az önzetlen szeretet és a tehetség lángja, melyet a keresztény szellemiségű élménypedagógia segít fellobbantani. Így tehetjük jobbá a teremtett világot.”
A díjkiosztót néptáncos műsorok követték. A Szent Lőrinc-iskolában hatodik osztályig van néptáncoktatás. Jó volt látni a nehezebb lépéseket is szépen elsajátító lányokat és fiúkat, akik kedves vagy akár vicces koreográfiákat mutattak be a színpadon.
A gálaműsor után a moldvai táncház mindenkit megmozgatott, és késő délutánig folyt a présből a finom szőlőlé kicsik és nagyok örömére.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria