Krisztus békéjében egymásra találunk – Szentmisét mutattak be a katonahősökért Pákozdon

A főpásztor azokra emlékezett, akik sokat szenvedtek és halálukkal is fájdalmas sebeket hagytak hátra maguk után. Kiemelte, hinnünk kell abban, hogy Krisztus sírjának üressége, a húsvéti fény meg tudja törni a fájdalmat és a sötétséget, és be tudja gyógyítani a veszteség okozta sebeket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy amíg élünk, szavainkkal és tetteinkkel is szeretnünk kell egymást, mert ha ezt elmulasztjuk, később nem tudjuk pótolni, s akkor sok szenvedést okozhatunk magunknak és a másiknak.

Hőseink úgy haltak meg, hogy legtöbbször nem volt, aki megfogja a kezüket, aki szóljon hozzájuk, aki elkísérje őket az utolsó nagy útra.

Amikor ezekkel a fájdalmas emlékekkel szembesülnünk kell, akkor meg kell állnunk, és Isten szeretetére és jóságára kell gondolnunk. Arra a megváltó szeretetre, amely a bűnök sebeit is elveszi tőlünk. Gondolnunk kell arra, hogy az imádság által kapcsolatban maradhatunk elhunyt szeretteinkkel. Hogy a szeretetkapcsolat, amely bennünket imádságra indít, nem egy üres szokás, tartalom nélküli gesztus. Ilyenkor melléjük állunk, az örök élet elnyerésének szolgálatába állunk, és Isten ezt elfogadja” – emelte ki a püspök.

Spányi Antal hangsúlyozta, hogy akiknek távozása fájdalmat okozott, akiknek hiánya átjárja létünket, azokkal egyszer majd a mennyben találkozunk. Akik tőlünk, szeretteiktől távol vesztették el életüket, azokkal egymásra találunk a megbocsátás, a megértés gesztusában és szeretetében. Fontos, hogy akik felé valamilyen adósságot hordozunk, megújítva a szívünket Krisztus békéjében egymásra találjunk. „Megszabadulva az elmúlás feletti félelem terhétől Isten örök boldogságába vetett hitben találjunk meg a nyugalmunkat. Ez a hit segítse a hősi halottakat is, és minden megholtat Isten országába. Ez a hit erősítsen meg bennünket, amikor szembe kell nézni a halállal, és hogy akkor, amit hittünk, a maga valóságában is megtapasztalhassuk a mennyek országában” – zárta beszédét a főpásztor.

A szentmise végén Spányi Antal püspök így imádkozott a katonahősökért: „Isteni Megváltónk, Jézus Krisztus, Te így tanítottál minket: »Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.« Akikért most imádkozunk, szerették hazájukat és családjaikat, őértük adták életüket. Tekints rájuk kegyesen, és részesítsd őket kereszthalálod titka által a feltámadás dicsőségében!”

Végül Ugrits Tamás pasztorális helynök megköszönte a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely (KEMPP) ügyvezetőjének, Görög Viktóriának és munkatársainak, hogy a kápolnánál méltóképpen megemlékezhettek a jelenlevők a katonahősökről, valamint megköszönte a pákozdi Angelika kórus közreműködését is, akik a szentmise liturgikus zenei szolgálatát látták el Marczinkó Levente kántor vezetésével.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír