Legyünk a feltámadás zarándokai – Lelkinap a Szent Piroska-kápolnában Arszeniosz metropolitával

A Szent Piroska-kápolna egyik különlegessége, hogy annak a magyar származású bizánci császárnénak a nevét viseli, akit szentként tisztelnek az ortodox egyházak, illetve a keleti rítusú görögkatolikus egyház is.

Különösen is szívén viselte Árpád-házi Szent Piroska tiszteletének terjesztését a fiatalon elhunyt történész, Sághy Marianne, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára, aki a Magyar Patrisztikai Társaság és a Magyar Hagiográfiai Társaság alapító tagja is volt, illetve utóbbinak elnöke is.

A 2018-ban, 57 évesen elhunyt középkorkutatóra emlékezve különös örömet szerzett sok katolikusnak is, hogy éppen Szent Piroska tiszteletére szentelték az új görög ortodox kápolnát.

A Szent Piroska-kápolna felszentelését maga Bartholomaiosz pátriárka végezte 2023-as magyarországi látogatásakor. A II. János Pál pápa téri kápolna – amely magánadományból jöhetett létre – a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarkátushoz tartozik; itt elsősorban görög nyelven zajlanak a liturgiák; a magyar nyelvű szertartásoknak a régebb óta meglévő Váci utcai kápolna a színhelye.

A helyszín másik különlegességét az jelentette, hogy a Szent Piroska-kápolnával szomszédos helyiségben található a II. János Pál pápa tiszteletére létrehozott Lengyel–Magyar Ökumenikus Kápolna – a lelkinap valójában itt zajlott, a görög kápolna apró mérete okán.

Az április 20-i lelkinapon a vegyes nemzetiségű jelenlévőkre való tekintettel magyarul, görögül és angolul zajlottak az előadások. Jelen volt Arszeniosz Kardamákisz ausztriai metropolita; Paisziosz Larentzakisz püspök; Halil Juszef (Khalil Youssef), a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház főesperese; Ötvös Csaba József, a Szent Piroska-kápolna papja; a Váci utcai Szent Hierotheosz és Szent István-kápolnában szolgáló Nacsinák Gergely András; valamint számos, hazánkban szolgáló ortodox pap.

A közönség jelentős részét a kopt fiatalok aktív közössége tette ki.

Az első előadást Arszeniosz ausztriai metropolita, Magyarország és Közép-Európa Exarchája tartotta Szír Szent Efrém imájáról, Szenvedély és erény: „Életemnek Ura és Uralkodója…” címmel.

„Nem volna túlzás azt mondani, hogy ebben az imádságban összefoglalva megvan mindaz, ami az Egyház tanítása: a szenvedélyek elhagyása (restség, szétszórtság, hatalomvágy, fecsegés) és azok erényekkel való helyettesítése (mértékletesség, türelem, alázat, szeretet) vezeti el a hívőt az örök életre” – mondta a metropolita Szent Efrém imájáról, amelyet nagyböjtben sok pap és sok hívő is naponta elmond.

Az előadó tisztázta a szenvedély fogalmát a Szentírás és az egyházatyák szavai segítségével. „…sem maguk a szenvedélyek, sem pedig a megtisztulás azoktól nem valamiféle külsődleges, felszínes pszichológiai történés, hanem az ember alapvető sorstapasztalata, aki a bukást követően a bűnt magától értetődő, meggyökeresedett természetének tekinti. Ez a léttapasztalat igencsak megnehezíti a bűnhöz vezető szenvedélyek azonosítását.

A szenvedélyekkel teli ember csakis az Egyházban képes diagnosztizálni saját állapotát, és azzal szembesülni”

– hangsúlyozta Arszeniosz Kardamákisz, akinek az előadása hamarosan nyomtatásban is napvilágot lát.

A következő előadó Paisziosz Larentzakisz püspök volt, aki A szent Nagyhét. Rövid útikalauz című előadásában a nagyhét eseményeit és olvasmányait vette sorra.

„Aki figyelmesen tanulmányozza a Triódiont (bizánci nagyböjti szertartáskönyv – a szerk.), látni fogja azt, hogy a szent atyák milyen bölcsességgel harmonizálták egész architektonikáját. Talán nem is található jobb út a Triódionnál az igaz hitű keresztény számára, hogy ne egyszerű és felszínes időutazóként, hanem a szenvedések és a feltámadás áhítatos zarándokaként jusson el a húsvéthoz” – fogalmazott Paisziosz atya. Előadását azzal zárta:

…a Triódion egy létra, amelynek utolsó foka elvezet minket Megszabadító Istenünk, Jézus Krisztus ragyogó feltámadásának fényes atmoszférájába”.

Nacsinák Gergely atya Lázár szombatjáról beszélt: így nevezik nagyböjt negyvenedik napját, a virágvasárnapot megelőző napot. Az aznapi liturgia helyszíne Görögország számos pontján a temetői kápolna. Lázár történetében a saját emberi természetünket szemléljük. Barátja halálakor Krisztus kivárt, hagyta, hogy a természet tegye a dolgát, engedte, hogy a betegség, a halál működjön; mintegy engedélyt adott a halálnak – fogalmazott az előadó. – Ha Krisztus, az Élet jelen lett volna, a halál nem tudott volna működni.

Krisztus a létezés struktúrájában jelent változást, a zárt létezésmód hirtelen kitárul, megnyílik, mint a sír szája, mint a túlvilág az ikonokon.

Ezt követte az ukrán Dimitrisz (Dmytro) atya, a budapesti ukrán ortodox közösség papjának angol nyelvű előadása, Lent as an Exodus to the inner desert (A nagyböjt mint exodus a belső sivatagba) címmel. A nagyon is komoly téma ellenére sok vidámságot jelentett előadása, amelyet a Star Warsból vett képekkel illusztrált.

A sivatag az anyagi világtól való távollét, a csend helye;

míg a modern ember általában kifelé fordul, a külsődleges tényezőkre fókuszál, és ezektől függ. Nincs benne szilárd igazság, hanem szerepeket játszik: egyik pillanatban még buzgó hívő, nem sokkal később viszont könyörtelen üzletember.

A belső világba vezető út első ránézésre talán nem olyan vonzó: belső sivatag, amely állítólag az ígéret földjévé változik majd.

A kivonulás, amelyről Dimitrisz atya beszélt, voltaképpen befelé történik, saját bensőnkbe.

Az önkéntes önkorlátozás után kezdjük látni, mi van bennünk; a világ, a világ zaja, a külső tényezőkkel való állandó küzdés ezt megakadályozza. Nem kell ugyanakkor elszigetelődnünk a világtól, elmenekülnünk az élettől; csak távolságra van szükség a napi rutintól, amely meg akarja kaparintani a lelkünket.

A kopt közösség képviselője, Sharl Makar tartotta a következő előadást, melyben a nagyböjtöt vizsgálta egyházi, aszketikus és lelki szempontokból. Felidézte az egyik nagyböjti papi ima szavait, amely szerint ha Ádám megtartotta volna a böjtöt, nem veszítettük volna el a Paradicsomot. Hangsúlyozta, hogy örömmel kell böjtölni, és utalt Matta el Meszkin kopt szerzetes, az egyiptomi szerzetesség 20. századi újjászületése kulcsfigurájának szavaira, aki szerint az ima tartja meg a böjtöt tisztának. A teológus szerzetes Tanácsok az imádsághoz című művét egyébként nem más, mint Kocsis Fülöp metropolita fordította magyarra. Sharl Makar többek között Nagy Szent Bazilt és Szent Makarioszt idézte – utóbbi szerint

az az ember, aki imádság és alázat nélkül böjtöl, olyan, mint egy törött szárnyú sas.

Ötvös Csaba József tanításában nagyszombatot állította a középpontba. Hangsúlyozta, hogy a gyász és az öröm váltakozása kíséri végig a szent három napot. A nagypénteki sírbatétel után a nagyszombati gyász, üresség jön, majd a nagy öröm; mindezt tükrözik a napi tropárionok és az ikonok is. „A testétől halálakor különvált lelkével leszállt az alvilágba” – mondja az egyik ima. Az ikonok föld alatti tereket ábrázolnak, ahol sötét alakok kuporognak: egyikük a halál, másikuk az alvilág megszemélyesítője. Vagy ahogy Ciprusi Szent Epiphaniosz írja: „Isten elaludt egy rövid időre.” Ugyanő egy Ádámmal való párbeszédet képzelt el, amelyben Krisztus azt mondja ősapánknak: „…nem azért alkottalak, hogy az alvilág foglya legyél.”

József atya vidám videókat is lejátszott görög húsvéti szokásokról; a résztvevők körében nagy derültséget keltett, ahogy a görög papok lendületesen babérlevelet dobáltak.

Szentirmai Róbert, a szigetszentmiklósi egyházközség papja a „létre nevelésről” beszélt, az Egyház böjti liturgikus pedagógiájáról. Kiemelte annak fontosságát, hogy elméleti hitünket váltsuk át gyakorlattá, melynek része a leborulások, a keresztvetés, a böjt is.

Párhuzamba állította a katonák kiképzésével – „a mi ellenségünk azonban belülről támad”. A légiós kiképzés része az időérzék összezavarása is, amit a hívek számára az este mondott hajnali szertartások és az éjszakai liturgiák jelentenek.

Végül Katona László Pródromosz, a beloianniszi egyházközség papja a böjt testi és lelki áldásait vette sorra, nagyapja szavaival kezdve előadását, aki úgy tartotta: „A lélek mindig erősebb, mint a test.” A böjtben a fokozatosságot méltatta, és óva intett a restségtől, ami ellen jó gyógyszer, ha elfelejtjük azt, hogy „én szeretném…”

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír