Máriához, Európa! – Együtt zarándokoltak az európai és a magyar cserkészek Máriapócsra

A cserkészet kimondottan katolikus ágát 1956-ban alapították Kölnben. Csapataik nem koedukáltak, mert úgy tapasztalták, hogy a fiúk és lányok könnyebben kibontakoznak saját érdeklődési körű társaikkal. Anyaszervezetük az Európai Útmutatók és Cserkészek Uniója, mely 27 országban van jelen.

Szent II. János Pál pápa 2003-ban nyilvánította őket Krisztus-hívők pápai jogú magántársulásává. Magyarországon sokéves szervezés és jelenlét után hivatalosan 1999-ben alakult a Magyarországi Európai Cserkészek Egyesülete, de az alapító csapat tagjai a család és munka miatt „szétszéledtek”, ezért már nem volt aktivitás. A mozgalmat 2017-ben egy Magyarországon élő szicíliai fiatalember, Carlo Volpe élesztette újjá Mosonmagyaróváron. Jelenleg három csapatuk van: az 1. számú mosonmagyaróvári Beretta Molla Szent Johanna, a 2. számú budapesti Pietrelcinai Szent Pió, és a 3. számú budapesti Szent Vlagyimir és Olga ukrán nyelvű csapat.

Az alapítás 25. évfordulóját több rendezvénnyel ünnepelték az év során, a jubileum csúcspontjaként szeptember 6–7-én együtt zarándokoltak Kárpát-medencei társaikkal. Az európai cserkészetben erős a Mária-tisztelet, és mivel a magyar szervezet több szállal is kötődik a görögkatolikusokhoz, és a román, szlovák csapatok közül is több görögkatolikus, a zarándoklat helyszínéül Máriapócsot, Európa legnagyobb görögkatolikus Mária-kegyhelyét választották. A jubileumi zarándoklat külön ajándéka volt, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) egy nappal korábban hivatalosan is országos engedélyt adott az Európai Útmutatók és Cserkészek Egyesülete hazai működésére.

A kis közösség tagjai közül ötvennél is többen gyűltek össze Nyírbátorban, ahol az Európai Cserkészet tagjaként és lelkivezetőjeként sokáig tevékenykedő Cyril Vasiľ kassai püspökkel akathisztoszt imádkoztak a minorita templom mellékoltáránál elhelyezett 18. századi máriapócsi kegyképmásolat előtt. A szlovák és francia nyelven végzett imádságot mindenki tudta követni a saját nyelvén, hiszen a román és francia mellett magyar, ukrán és angol nyelven is ki volt nyomtatva. A kassai érsek a jelenlévőknek elmondta, hogy a csodatevő máriapócsi kegykép könnyezései alkalmával a magyarokat siratta, azonban a könnyek lehetnek az öröm könnyei is. Azt kívánta, hogy a máriapócsi Istenszülő az öröm könnyeivel fogadja a hozzá érkező zarándokokat.

A cserkészek barátaikkal, családtagjaikkal, görögkatolikus kispapokkal imádkozva zarándokoltak el Máriapócsra, ahol ünnepi Szent Liturgiát végeztek Kocsis Fülöp metropolita vezetésével. A többnyelvű cserkészek kiemelték, hogy felemelő volt a zarándoklat imádságait, például a rózsafüzért latinul imádkozni, mert ez közös nyelv volt közöttük. A zarándoklaton a Magyar Cserkészszövetség katolikus közösségének (Táborkereszt) képviseletében Szemán László kótaji parókus és Kocsis Balázs görögkatolikus papnövendék is részt vett.

Homíliájában Kocsis Fülöp Pál apostol korintusiaknak írt leveléről beszélt (1Kor 2, 6–9). Ezt mondja az apostol: „Az érettek között bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem evilág pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titokteljes bölcsességét közvetítjük”. „De vajon mi ez a bölcsesség, hogyan válhat valaki bölccsé? – tette fel a kérdést a főpásztor. 

A bölcs ember tud és mer alázatos lenni, mint a tömött búzakalász, amely meghajtja a fejét.

A gyermek még sokat kérkedik, úgy érzi, bizonyítania kell saját igazát, saját tudását, saját ügyességét ahhoz, hogy elnyerje az emberek tetszését. Ez is természetesnek mondható, de ugyanúgy ügyelni kell az irányra, mint a sok beszéd esetében. Sohasem másokat kell legyőznünk, sohasem mások fölé kell kerekednünk. Az sohasem győztes, aki másokat megaláz. Hozd ki magadból a legtöbbet, de úgy, hogy másokat is segíts hozzá, hogy ő is ki tudja hozni magából a legtöbbet. Igazi győzelmet mindig csakis önmagunk fölött arathatunk. Aki erre törekszik, az építi az öregkori bölcsességét.

A legfontosabb azonban – emelte ki Kocsis Fülöp metropolita –, ahogy a Példabeszédek könyvében is olvassuk, „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”. Istenfélelem nélkül tehát nincs bölcsesség, és az Istenfélelmet szintén kisgyermekkorban kell elkezdeni építeni. Aki Istennel él, idős korára olyan bölcsességet szerez meg magának, amely semmilyen egyetemen nem elérhető. Az iskolákban, egyetemeken okossá válhat az ember, s kell is, hogy erre törekedjék, mert okosság nélkül nincs bölcsesség, de nem azonos azzal. A bölcsesség az istenfélelemben, hitben, Istenbe vetett bizalomban eltöltött élet gyümölcse. Idővel érik meg, de kell, hogy folyamatosan ki legyen téve az Isten szeretete sugárzó napsütésének. Isten előtt éljük az életünket, Istennel visszük végbe tetteinket, Isten által tehetjük értékessé az életünket. Nélküle nem.

A Szent Liturgiát követően Mosolygó Péter atya, a kegytemplom igazgatója bemutatta a cserkészeknek a bazilikát, a fatemplomot és a rendházat.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kapin Benedek, FSE

Magyar Kurír