Megemlékezés Tihanyban a lerombolt kálváriáról

A tihanyi Attila-dombon épült a keresztút, a domb tetején a magyar címerből ismert hármashalom, majd három monumentális kőkereszt állt bronz korpuszokkal. A jelképes Golgota-hegyet körben a történelmi Magyarország vármegyei székvárosainak címerei díszítették. Az imádságnak e helye egyszerre emlékeztetett Urunk Jézus Krisztus világmegváltó szenvedésére, a kárpát-medencei magyarság háború utáni szenvedésére, szétszakítására és az igazságos békét akaró, családját és minden alattvalóját szerető, hitvalló keresztény életet élt Boldog IV. Károlyra. Utolsó királyunk száműzetése előtt a tihanyi apátságban töltött el öt napot, 1921 októberében.

A hatalom azért romboltatta le a kálváriát, hogy Veszprém megye felszabadulásának 15. évfordulójára emlékhelyet építtessen – ez sohasem készült el.

Az imádságos emlékezés közben Vass Sándor Alberik tihanyi bencés plébános naplójából hangzottak el részletek. A plébános azt üzeni nekünk a lerombolás megrendítő történetét leíró napló végén, hogy ilyen tetteivel az ember sohasem Istent pusztítja el, hanem önmagát semmisíti meg.

Korzenszky Richárd perjel rövid szentbeszédében embertársaink különbözőségeinek elfogadására, és egymás igazi, tettekben is megmutatkozó szeretetére buzdított.

Megfelelő összefogás létrejöttével a kálvária újjáépítése kőkeresztek felállításával, az eredetihez hasonló bronz korpuszok készítésével, és egy Boldog IV. Károly király emlékkápolna építésével folytatódna.

További információ: http://tihany.osb.hu/kalvaria.htm

Barkó Ágoston OSB/Magyar Kurír