Megérteni és megvalósítani Isten akaratát – Diakónusszentelést ünnepeltek Máriagyűdön

Az állandó diakónus a papi rend szentségének első fokozatában részesül felszentelés által. Szolgálatához tartozik az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása (keresztség, áldoztatás, esketés), az oltár szolgálata, a betegek látogatása és áldoztatása, valamint temetési szertartások végzése.

Várda Ferenc teológiai tanulmányait a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán, majd a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének lelkigondozó szakán, továbbá a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola pedagógus szakán folytatta, majd részt vett a Magyar Családterápiás Intézet pár- és családterapeuta-képzésén. 

A szentelést követően Várda Ferenc az alsószentmártoni plébánia és a Szent Ferenc Cigány Plébánia területén végzi a diakónusi szolgálatot, ahol világi lelkipásztori munkatársként eddig is a szegények legszegényebbjei között tevékenykedett, főként az Ormánság területén.

A szentelési liturgián Felföldi László megyéspüspök köszöntötte a megjelenteket, különösképpen a szentelendőt, akihez fordulva ezt mondta: „A mai ünnep a te és a családod sorsában egy különleges mérföldkő, mely irányt mutat az Egyház útkeresésében, az Egyház közösségi életének megújulásában is.” Majd a főpásztor arra kérte a megjelenteket, hogy imádkozzanak Ferenc testvérért, hogy Isten tegye teljessé a jót, amit elkezdett benne.

A szentelés szertartása a jelölt bemutatásával és kiválasztásával kezdődött. Lankó József alsószentmártoni plébános, a Szent Ferenc Cigány Plébánia kormányzója szólította Várda Ferencet, majd az Anyaszentegyház nevében kérte a főpásztort, hogy szentelje fel a jelöltet a felelősségteljes szerpapi szolgálatra. 

Lankó József plébános személyes kapcsolatukból merítve szólt a szentelendőhöz, akivel több mint 20 éve együtt szolgál, mely során – ahogy fogalmazott –, az evangélium segítő cselekedetté vált. Várda Ferencnek ugyanis – mondta a plébános – különös képessége van arra, hogy meglássa az emberi szenvedést és a nyomorúságot, a bűnt és a bűn okozta sebeket, és megpróbálja orvosolni, mert minden embertársában meglátja a szeretetet, az értéket és az Isten jelenlétét.

Felföldi László megyéspüspök szentbeszédében az isteni akarat titkáról elmélkedett, amely egy különleges pillanatának nevezte a diakónusjelölt szolgálatra szóló meghívását és az ahhoz kapcsolódó szentelési ünnepet. Isten akaratát életünkben mindnyájunknak alázattal és tisztelettel kell fogadnunk, mert ez az életünk Isten által adott teljessége, melynek a hétköznapok feladataiban történő megélése és kibontása már mindnyájunk személyes feladata. 

A házasságkötéskor és a diakónusszentelési szertartásban elhangzó, az Isten előtt megfontolt szándékot kutató kérdéseket idézve a püspök elmondta, mindkét esetben arról van szó, hogy az Istennel párbeszédben történik-e az igen kimondása, majd pedig a szövetségkötés folytatása. A főpásztor köszönetet mondott a szentelendőnek, hogy életében együtt halad az Istennel, keresi őt a mindennapokban, majd kifejezte háláját Várda Ferenc szüleinek, hitvesének és gyermekeiknek, akik szolgálatukkal a háttérben maguk is jelen vannak a szentelendő életében, mert a diakónus Istennek adott élete csak velük, családban élhető meg jól, szabadon és nyitott szívvel.

Idézte a jelöltnek egy nyilvános előadásában elhangzottakat, melyben egy beteg embertársához fűződő kapcsolatáról beszélt. Mint mondta, az emberi kapcsolatoknak, a közösségnek a legfontosabb feladata, hogy meglássuk, amit és ahogy a másik lát. Látja-e a másik az eget, az utat Istenhez, mert csak ebből kiindulva tudunk együtt gondolkodni. Ha igen, akkor máris létezik közös út, de ha nem, akkor ebben kell segíteni embertársunkat. 

„Isten megadta neked ezt a látásmódot, és ezt erősítsd a szívedben – kérte a jelöltet a püspök. – Sok olyan testvérünkkel találkozol, akiknek az életében parányi az a rés, melyen keresztül az eget látják, de te melléjük tudsz lépni, és te tudod a tekintetüket abba az irányba fordítani, ahol megtalálják Istent. Kérlek, őrizd meg ezt a látásmódot a család titkában és szeretetében, a szolgálatodban és az Egyház, az egyházmegyénk útkeresésében, hogy ne csak a magunk parányi szolgálatát lássuk, hanem lássuk egymást és együtt tudjuk meghallani, megérteni és megvalósítani Isten akaratát” – fogalmazott a szentmise homíliájában Felföldi László püspök.

A szentbeszédet követő ünnepélyes ígérettételben a szentelendő arcra borulva, míg a hívek térdelve énekelték a Mindenszentek litániáját, amit a felszentelés követett, amikor a püspök kézrátétellel adta tovább a jelöltnek az apostoloktól kapott lelki hatalmat. Ezt követte a beöltözés, valamint az evangéliumoskönyv mint az igehirdetés szimbólumának átadása: „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél! Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd; amit hiszel, tanítsd, és amit tanítasz, kövesd is” – mondta az immár állandó diakónusi szolgáltra felszentelt Várda Ferencnek a püspök. 

A főpásztor, a jelen lévő papok, diakónusok békecsókkal köszöntötték az új diakónust, aki ezt követően, a szentmise áldozati részénél a püspök jobbján segédkezett.

A diakónusszentelési szentmise zárásában Felföldi László pécsi megyéspüspök megköszönte a papok, diakónusok és a hívek részvételét az ünnepen. A püspöki záróáldást követően a liturgia az újonnan szentelt állandó diakónus és hitvese, illetve gyermekeik külön főpásztori megáldásával ért véget, megköszönve szolgálatukat, szeretetüket és szenvedéseiket, amivel eddig és a jövőben is egymás mellett, egymásért és másokért szolgálnak majd.

A diakónusszentelési szentmise agapéval zárult a máriagyűdi kegyhelyen.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír