Megértettük-e ezt a szeretetet? – Az utolsó vacsora emlékmiséje egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Nagycsütörtökön az esti szentmisével kezdetét vette az egyházi év szent három napja. Az esti liturgia az utolsó vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását a szenvedéstörténet kezdetét tárja elénk. Palánki Ferenc megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatta be az utolsó vacsora emlékmiséjét.

Beléptünk az utolsó vacsora termébe, megilletődve tekintünk Jézus Krisztusra, aki tudja, mi vár rá. Ott van a lelkében a szándék, hogy az Atya akaratát mindenképpen teljesíteni kell, hiszen sokszor beszélt erről – emelte ki szentbeszédében a főpásztor. – Isten alázata, hogy testet vett föl; még nagyobb alázata, hogy szenvedett, és a legnagyobb alázata, a legnagyobb ajándéka, hogy hozzáköti magát az anyag egy kicsiny darabjához, hogy egyesülhessen az emberrel. Nagyon mély misztérium ez. Megrendít, csodálatra indít. Isten alázatosan leereszkedik hozzánk, hogy táplálja bennünk az isteni életet.

Az Eucharisztia valóságos lakoma. Az olvasmányban (Kiv 12,1–8, 11–14) arról hallhattunk, mi a lényege a húsvéti vacsorának. Jézus az igazi húsvéti bárány. Ő az, aki saját vérével megváltott bennünket, megjelöl, hogy a pusztító angyal, a gonosz ne vehessen erőt rajtunk, hogy élhessünk.

Isten minden embert azért hívott létbe, hogy örök életet ajándékozzon nekünk. Ezért nagyon fontos, hogy ezt az újszövetségi lakomát mindig a helyén tudjuk kezelni; ezért nem kérdés, hogy elmegyek-e a szentmisére – ez az egyetlen szükséges az életünkben. Hiszen Jézus azt mondta: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Nem azt mondja, hogy nem lehettek jó emberek. Lehettek, de az örök élet nem lesz bennetek. Ez az új és örök szövetség beteljesítése. Jézus ezzel tette teljessé. „Szerette övéit, mindvégig szerette őket” (ld. Jn 13,1), egészen a keresztáldozatig. Ezért az Eucharisztia nemcsak lakoma, hanem áldozat – mondta homíliájában Palánki Ferenc püspök. – A lakoma és az áldozat mellett ott van az a hit, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában. Nem csak jelkép. Valóságos jelenlétét pedig leborulva imádjuk, mert megkapjuk az Isten ajándékait, a hit ajándékát.

Az az éjszaka az elcsendesülésé, a csendes imádásé – hangsúlyozta a megyéspüspök. – Amikor virrasztunk az Úrral, szemléljük, hogy vérrel verejtékezik és kimondja: „éppen ezért az óráért jöttem” (Jn 12,27), tehát „Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk 22,42).

A homíliát követően a liturgiában felidézték és megjelenítették Jézus példáját, aki megmosta tizenkét tanítványának lábát.

A szentmise befejező mozzanatában az oltárfosztás következett. A főpásztor minden díszítést eltávolított az oltárról, annak jelképeként, ahogy Krisztust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget pedig egy külön kápolnába vitték. A szertartás csendben, elbocsátás nélkül fejeződött be.

A szentmise után virrasztást tartottak, amelynek első részében Jeremiás siralmait imádkozták, énekelték. Ezt követően Krakomperger Zoltán általános helynök, plébános nagycsütörtök titkáról elmélkedett, és felolvasta Jézus Krisztus búcsúbeszédét.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

A nagycsütörtök esti liturgiában az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Ternyák Csaba egri érsek az egri bazilikában mutatott be szentmisét nagycsütörtökön este.

Az egri érsek elmélkedésében az Eucharisztia alapításának mozzanatairól szólt. Elmondta: a liturgia kiemeli a nap különleges jelentőségét, hogy ezen a napon ajándékozta magát nekünk örökre Jézus, testének és vérének szentségében, az Eucharisztiában. 

A szentmisében mi is belépünk ebbe a misztériumba, a „ma” valóságába. Ugyanaz valósul meg az egri bazilikában és az Egyház összes templomában, ami az utolsó vacsora termében történt.

A Szentlélek elvezet bennünket az örök „ma” idejébe.  Az Úr kezeire és szemeire irányítják figyelmünket a liturgia elemei: „tiszteletreméltó szent kezébe vette…” – ezek a kezek, amelyek gyógyítottak, áldást adtak és melyeket a keresztre szegeztek. A papszentelésben a püspök felkeni a szentelendőket, s kezeik átváltoztató és áldó kezekké válnak. Jézus tekintete – „szemét az égre emelte” – arra tanít, hogy szakadjunk el a világ dolgaitól, Istenre figyelve.

Az Eucharisztikus imádság folytatása a hálaadást, a kenyértörést hozza elénk, ahogy az idegent vagy a vendéget kínálják, a kenyér szétosztása közösséget teremt, Jézus saját magát osztja szét, irgalmasságának különleges jeleként. A kenyér átváltoztatása azonban csak a kezdet, a világ átváltoztatásának kezdete.  A vacsora utáni lábmosás a tevékeny szeretet mintáját adja nekünk, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlására irányítva figyelmünket.

A szentbeszédet követően, a tanítás szavait megerősítve Jézus szolgáló szeretetét felidézve 12 ember lábát mosta meg Ternyák Csaba egri érsek a nagycsütörtök esti szertartásban.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Bérczessy András

Fotó: Federics Róbert/Szent István Televízió

Forrás: Egri Főegyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét március 28-án, nagycsütörtökön este az esztergomi bazilikában, és tizenkét hívő, köztük az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet három papnövendékének mosta meg a lábát.

A főpásztor a szentmise elején emlékeztetett: a nagycsütörtök esti szertartás elvezet az utolsó vacsora termébe, ahol megemlékezünk az Oltáriszentség alapításáról és valóban jelenvalóvá lesz közöttünk Krisztus teste és vére.

Homíliájában kiemelte: Jézus tudta, hogy Istentől jött és Istenhez megy. Ez azonban nem jelenti azt, hogy földi életében távol lett volna az Atyától, mint ahogy minket sem hagyott el, amikor visszatért hozzá. Jézus magával akar vinni minket a boldogság, a világosság és a béke országába – fogalmazott a bíboros.

Erdő Péter kitért arra:

a lábmosás drámai jelenetében Jézus minden tanítványa lábát megmosta, Júdásét is, akinek szívében már ott volt az árulás szándéka.

A főpásztor az Oltáriszentség alapításáról szólva kiemelte: Jézus titokzatos szavai, amelyekkel a kenyeret és a bort mint feláldozott testét és vérét adja tanítványainak, már jelzik, hogy az isteni megváltás nagy terve beteljesedéséhez közeledik.

A kereszten pedig, mielőtt kilehelte lelkét, utolsó szava ez volt: „Beteljesedett!” Így vált teljessé a kereszten a húsvéti vacsora, amelyre nagycsütörtökön emlékezünk – mondta a bíboros.

Fotó: Mudrák Attila

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Zsuffa Tünde

*

Győri Egyházmegye

A utolsó vacsora emlékezetén nagycsütörtök este Veres András megyéspüspök mutatott be szentmisét  a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A liturgia keretében sor került a lábmosás szertartására is, az Úr Jézus utolsó vacsorakor tett gesztusát felidézve. A szentmisén koncelebrált Reisner Ferenc általános püspöki helynök, Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, Böcskei Győző székesegyházi plébános, Császár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa és Hencz Márton püspöki szertartó.

Isten önmagát adja a kenyér és a bor színe alatt az embernek, Isten megajándékoz bennünket önmagával. Jézus, az Isten Fia egész önmagát akarta adni minden kor embere számára, mindennapi kenyerünkké akart lenni. Az ő jelenléte az idők végéig, ebben a világban az Eucharisztia által valósul meg. Jézus jelenlétében élhet az Egyház az idők végéig. (...) Isten, amikor megtestesült Jézus Krisztusban, magára öltötte a mi emberi természetünket, hiszen valóságosan emberré lett. (...) Krisztus jelenléte átformálja a világot, átformálhat bennünket is, ha készek vagyunk erre.

Minél inkább megújulunk emberségünkben, minél inkább megszabadulunk a bűn terhétől, rossz szokásainktól, annál közelebb kerülünk Krisztushoz, aki mindennap hozzánk akar jönni az Eucharisztiában.

Minden szentáldozásban igazi közösségre léphetünk vele, mert ő bele akar oltani bennünket az ő isteni életébe. Így valósulhat meg számunkra az, amit Pál apostol írt: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20)

– hangsúlyozta szentbeszédében Veres András győri főpásztor. 

A szentmise végén az asszisztencia a szenvedő Jézussal való egységet kifejezve a főoltár minden díszét eltávolította. A kiüresített oltár húsvét vigíliájáig emlékeztet bennünket Jézus passiójára.

A szentmise teljes egészében megtekinthető ITT. 

Fotó: Ábrahám Kitti 

Forrás: Győri Egyházmegye

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

A szokásokhoz híven a debreceni görögkatolikus székesegyházban nagycsütörtök este vecsernyét tartottak Nagy Szent Bazil Liturgiájával. A Hajdúdorogi Főegyházmegye papsága is hivatalos volt erre a közös emlékezetre. Kocsis Fülöp érsek-metropolita az Eucharisztia alapításának és a lábmosás szoros kapcsolatáról adott tanítást.

„Itt van közöttünk. Nekünk adja magát.

Megosztja magát velünk, és magunkhoz vehetjük testét és vérét, belénk költözik, teste és vére átjár bennünket, átjárja a vérkeringésünket – ez az Eucharisztia fölfoghatatlan és csodálatos isteni ajándéka.

De Jézus nem csak a testét és vérét adta ezen az estén, hanem a szolgálatát is. A vacsora előtt levetette felső ruháját, kötényt kötött, kezébe kancsót tett, meg egy tálat és sorban elkezdte megmosni az apostolok lábát. Ez a szolgálat ugyanaz, mint saját testének és vérének odaadása. Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. A szeretet erre a szolgálatra késztet” – mutatott rá a metropolita.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" – ez a megemlékezésre és megismétlésre vonatkozó parancs az Eucharisztia és a lábmosás kapcsán is elhangzott. Ugyanaz a szeretet készteti az Emberfiát, hogy testét és vérét adja, amely erre a megalázó szolgálatra is készteti. A szeretet kész arra, hogy szolgáljon a másiknak. És amikor nehéz a szolgálat, annak oka a szeretet hiánya. Jézus azért jött, hogy ezt a titkot feltárja előttünk. Szeretni és szolgálni: ez a keresztényi életünk” – hangzott a kulcsmondat a prédikációban.

A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. A szertartás végére a szentély előtti térben a paptestvérek és szolgálattevők helyét civil emberek vették át.

Ekkor kezdődött el a lábmosás szertartása, ami közben Nyirán János fődiakónus olvasta fel az erről szóló Evangéliumot, miközben Kocsis Fülöp megjelenítette az abban hallottakat: Krisztust utánozva levetette felső ruháját, derekára kendőt terített, kezébe kancsót vett és sorra letérdelt az emberek elé, megmosta és megcsókolta lábukat.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

*

Kaposvári Egyházmegye

Az utolsó vacsora és az Eucharisztia alapításának emlékére mutatott be szentmisét Varga László megyéspüspök nagycsütörtök este, a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmisén hamvazószerda óta újra felhangzott a Dicsőség az orgona, a harangok és csengőszó kíséretében, melyek a könyörgést követően elnémultak, s csak húsvét vigíliáján szólalnak meg újra.

 Olyan Istenünk van, aki képes letérdelni a bűnös ember előtt. Olyan Istenünk van, aki megmossa a tanítványai lábát.

Júdásét is, aki harminc ezüstpénzért feladja a Mestert, hogy kiszolgáltassa a gyilkosainak. S annak a tanítványnak is megmossa a lábát, aki háromszor megtagadja esküvel. Jézus tudott arról, hogy ezt fogják tenni, mégis letérdelt előttük, mégis közösséget vállalt velük – mondta prédikációjában a főpásztor, hozzétéve:

Jézus hisz a szeretet győzelmében. Tudja, hogy semmi mással nem lehet megváltoztatni a szíveket, csak nagy-nagy szeretettel. S elmegy a végsőkig.

Júdásnál is és Simon Péternél is. Közösséget vállal azzal is, ami bennünk sebzett, koszos, tökéletlen, hogy merjünk hinni a szeretetében. És még tovább megy:

odaadja saját testét az árulónak és az őt esküvel megtagadónak is. Megértettük-e ezt a szeretetet?

Hajlandóak vagyunk-e felnőni Isten szeretetéhez, vagy állandóan azon kísérletezünk, hogy az ő végtelen szeretetét betuszkoljuk abba a kis, szűkkeblű szeretetbe, ami a miénk? Abba, amely képtelen szeretni azt, aki ellene fordul, aki hűtlenné válik a szeretetéhez, a bizalmához. Ilyenkor mi feladjuk. Bezárjuk a szívünket és igazoljuk magunkat, hogy miért nem lehet szeretni.

Jézus azonban példát adott arra, hogy lehet másképp is. Mert csak a szeretet formál át bennünket. Isten irántunk való, nagy szeretete. S ha megértettük a példát, akkor hittel követnünk kell. Közösséget kell vállalnunk azokkal a családunkban, közösségünkben, egyházközségünkben s a körülöttünk lévőkben, akik nem hűségesek, akik árulók, akik esküvel megtagadók, akik szembe mennek a szeretetünkkel. Mert Isten őket is szereti, s nem kér tőlünk engedélyt, hogy szeretheti-e őket.

A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható.

Fotó: Kling Márk

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

*

Miskolci Egyházmegye

Nagycsütörtökön, amikor Jézus asztalközösségére és szenvedéseire emlékezünk, a Sátoraljaújhelyi Esperesi Kerület papságával együtt Orosz Atanáz megyéspüspök vezetett nagy alkonyati istentiszteletet Nagy Szent Bazil Liturgiájával a miskolci görögkatolikus székesegyházban.

„Talán nagycsütörtökön emlékezünk a legtöbb és legkülönbözőbb dologra – fogalmazott Orosz Atanáz püspök a homíliában, hivatkozva a napi szinaxárionra is. – Péter apostol leveléből tudjuk, hogy ennek a napnak a titka az is, hogy Jézus példát adott nekünk a szenvedésben, hogy kövessük nyomdokait.

Ő, aki bűn nélkül volt, vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számunkra gyógyulást.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom azt a mondanivalót, amely e napon nekünk és minden kornak szól, akkor az evangéliumból csak ezt idézném: »ezt cselekedjétek az én emlékezetemre«”. Jézus Krisztus a lelkünkbe, a szívünkbe vés valamit, amit az ő emlékére és parancsára teszünk, nem csak nagycsütörtökön, hanem az év majd’ minden napján.

A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

*

Nyíregyházi egyházmegye

A nagy alkonyati zsolozsma után vette kezdetét Nagy Szent Bazil Liturgiája a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban, ahol a hívekkel és az egyházmegye csaknem harminc áldozópapjával együtt ünnepelte Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök nagycsütörtök szent titkait, az utolsó vacsorát, a lábmosást, valamint az egyházi rend alapítását.

„Minket pedig, mindnyájunkat, kik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk, egyesíts egymással az egy Szentlélek közöltetésében” – imádkozta a hívek számára is hallhatóan a csendes papi imát Ábel püspök a nagycsütörtöki szertartáson, amikor az Eucharisztia és az egyházi rend alapítására is emlékezik az Egyház.

 „Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe – idézte Szent Pál korinthusiakhoz írt levelét a főpásztor. – Isten a hűségét azzal bizonyította, hogy elküldte egyszülött Fiát: bármennyire bűnös is volt az emberi nem, teljesítette ígéretét, amelyet Krisztus vérével pecsételt meg. Jézus Krisztus ránk hagyott szent titkában Isten fia közöttünk maradt – az ember bűnei ellenére.”

A tanítást követően a püspök tizenkét választott személynek mosta és csókolta meg lábát, ahogyan kétezer éve Jézus is tett a tanítványokkal.

A beszámoló teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

*

Pécsi Egyházmegye

Jézus Krisztus és az apostolok utolsó vacsorájára emlékező, szimbolikus üzenetekben gazdag liturgiában a Pécsi Egyházmegye papnövendékei voltak a püspök szolgálatára.

Felföldi László közvetlen hangnemű szentbeszédébe a hallgatóságot bevonva Jézus nyilvános működéséről és csodáiról beszélt. Jézus Krisztus három éven át tanította az apostolokat, akik ezen időszakban számtalan csodatételének tanúi voltak. A főpásztor beszédében kiemelte, a tanítványoknak három éven át formálódott a látásmódjuk, de nem a csodatételekre, hanem a nagycsütörtök estéjén történtekre készítette fel Jézus a szívüket. Az utolsó vacsora legfontosabb pillanatára, amikor azt a csodát mutatta be, melyet valójában nem lehetett látni.

A főpásztor beszélt a családi asztal és a templomi oltár elválaszthatatlan egységéről, valamint arról, ahogy Jézus az utolsó vacsora asztalának közösségére bízta az Oltáriszentséget: »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« (Lk 22,19). A szentáldozással ez az átváltozás történik meg a mi életünkben is, melyben az Eucharisztia kísér és visz minket tovább, hogy hitünket, szeretetünket, létünket ezzel a csodával éljük meg – hangsúlyozta szentbeszédében a püspök.

Az utolsó vacsorára emlékező szentmise végén a főpásztor minden díszítést eltávolított az utolsó vacsora asztalát jelképező oltárról. Az oltárfosztás annak jelképe, hogy Krisztust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget egy külön helyre vitték, ahol a feltámadási szentmiséig őrzik. A szertartásnak csendben, a nép elbocsátása nélkül lett vége.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Lelki zarándoklatra hívta meg Spányi Antal megyés püspök nagycsütörtök estéjén a híveket, hogy együtt szemléljék azt az estét, amelyen Jézus halála előtt, az utolsó pászkavacsorán három természetfeletti ajándékkal ajándékozta meg az apostolokat és az egész emberiséget: az Oltáriszentséggel, a papság megalapításával és a szeretet parancsával.

A főpásztor beszédében arról elmélkedett, hogy az Eucharisztiában Jézus valóságosan velünk maradt, erőnk forrásává, lelkünk táplálékává vált. Az Oltáriszentség azonban nincs papok nélkül, akik Jézus nagycsütörtöki kegyelmi ajándékai nyomán a helyes Isten- és emberszeretetet közvetítik nekünk.

A megyéspüspök beszédében felidézte az evangélium szavai alapján nagycsütörtök eseményeit és hangulatát, amikor az apostolokban még ott élt virágvasárnap diadala, a tömegtől ünnepelt Jézus bevonulása Jeruzsálembe. De ott volt bennük annak feszültsége is, hogy Jézus ellenségei elkezdtek aktívan tevékenykedni, és nem tudhatták, mit hoz a holnap.

A főpásztor gondolatait azzal zárta, nagycsütörtök estéje a csendé. Amikor az apostolok az Olajfák hegyén a sok élménytől, a fáradságtól elalszanak Jézus kérése ellenére és egy órát sem tudnak virrasztani vele. Elkezdődik az, amivel Jézus egyértelműen bizonyítja, hogy amit mond, az igaz. Vállalja a bárány szerepét, az utat, amely a Golgotára vezet. Vállalja, hogy az életét gyalázatos módon elvegyék. Minket is arra hív Jézus, hogy kövessük őt, és képviseljük az emberek előtt.

Ezt nem tudjuk magunktól megtenni, de az Oltáriszentség erőt ad, a papság segít ebben, és a szeretet épít bennünket ebben.

Mint Krisztus tanúi, Krisztus szeretetének követői, igaz keresztényként éljünk ebben a világban.

A teljes szentbeszéd ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Szombathelyi Egyházmegye

A szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban nagycsütörtökön este Márfi Gyula nyugalmazott érsek celebrálta a szentmisét az utolsó vacsora emlékére.

Az érsek szentbeszédében az Oltáriszentséget állította a középpontba, és arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit jelent számunkra az eucharisztikus Krisztus. „Megtestesült, harminc évig rejtett életet élt Názáretben, majd nagyhatású beszédeket mondott, csodákat tett. Feláldozta magát értünk, meghalt, feltámadt és felment a mennybe. Nemcsak emlékezünk arra, hogy Jézus meghalt a kereszten, hanem közvetlen tanúi vagyunk. Ilyenkor jelen idejűvé válik mindaz, ami több mint kétezer éve történt. Itt állunk Krisztus keresztje alatt.

Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

A szentbeszéd után, érsek megmosta 12 férfi lábát, emlékezve Jézus tettére.

A szentmise végén, oltárfosztás volt, majd Krisztus virrasztására emlékezve a olajfák hegyén a Szociális testvérek vezettek virrasztást, melynek végén a hívekkel közösen imádkozták a zsolozsma kompletórium részét.

A szentmise IDE kattintva megtekinthető. 

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

*

Váci Egyházmegye

Nagycsütörtökön este Vácon az ünnepi szentmisét Varga Lajos segédpüspök mutatta be a Barátok templomában, az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.

Szentbeszédében Varga Lajos utalt arra, hogy a szentmise olvasmányok mindegyike ezen az ünnepen a húsvétról és a húsvéti áldozatról szól, más-más formában és más-más korba visszavezetve bennünket. Az ószövetségi olvasmány a Kivonulás könyvéből Krisztus születése előtt körülbelül ezer évvel történt eseményeket idéz fel, a zsidók Egyiptomból történő kiszabadulását, amely a zsidó nép életének különösen fontos eseményévé vált, és amelynek történetét és eszmeiségét később is sokszor felidéztek. A pászka ünnepet ma is megtartják a zsidók és ennek a családi ünnepnek a célja, hogy rajta keresztül a húsvét misztériuma beléphessen a család életébe.

„A bárány elfogyasztása a fenyegetettségből az életbe való átmenetet jelentette a zsidók számára. A húsvéti vacsorában éppen ezért az étel magukhoz vétele mindig hangsúlyos volt, ezáltal tudták felidézni a családtagok az egykori eseményt és átélni ezen keresztül azt, hogy a Mindenható Isten, mint szabadító jelent meg számukra” – magyarázta a püspök a máig élő zsidó hagyományt. A pászka vacsora természetesen egyben Krisztus előképe is, aki – mint húsvéti bárány – áldozata révén megszerezte nekünk az örök életet.

Szentbeszédének végén a püspök kitért az Eucharisztia alapítására, amelyre az Egyház a nagycsütörtöki szertartásban emlékezik: „Minden szentmise bemutatásakor Istent dicsőítjük. Ennek csúcspontja, amikor a szertartást végző pap felemeli a kelyhet és a paténát és felhangzanak az alábbi szavak: »Őáltala, Ővele, és Őbenne a tiéd minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.« A hívek szentáldozásukkal ebbe a dicsőítésbe kapcsolódnak be.”

A homíliát követően a szertartást végző segédpüspök a hagyományokat követve megmosta tizenkét, a közösséghez tartozó és erre előzetesen kiválasztott férfi lábát.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Udvardy György érsek a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban mutatta be az utolsó vacsora szentmiséjé.

A glória alatt megszólaltak a harangok, de azután elnémultak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalták el.

Az érsek kezdeményezésére az oltárfosztást követően a veszprémi Orlando Énekegyüttes közreműködésével hagyományteremtő szándékkal első alkalommal imádkoztak a hívek a veszprémi székesegyházban „sötét zsolozsmát”: a szertartás alatt a szentélyben háromszögletű gyertyatartó állt, rajta 14 piros és egy fehér gyertya égett. A zsolozsma minden egyes zsoltára és éneke után Kulcsár Dávid káplán eloltott egy-egy gyertyát, így csak a háromszög csúcsán álló fehér gyertya maradt égve. Az utolsó zsoltár végeztével ezt az égő gyertyát az oltár mögé vitték. Ezt követően a Miserere zsoltár eléneklése után előhozták az égő gyertyát, és a gyertyatartóra helyezte Szántó Attila diakónus, aki látványosan félbetört egy barkaágat. A szertartás az Olajfák hegyére vezet minket, a Getszemáni kertbe, ahol Jézus virrasztott, halálfélelmében, kérve apostolait is, hogy virrasszanak és imádkozzanak vele, kísértésbe ne essenek. Az apostolok sorban elaludtak – ezt jelképezik a kialvó gyertyák. A barkaág megtörése Krisztus szenvedésének megkezdésére utal. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tétetett, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.

Udvardy györgy homíliája teljes terjedelemben IDE kattintva oldasható, a szentmisét ITT lehet visszanézni.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír