Megújultak a keresztek a makói Kálvária-dombon

„A keresztek már a helyükön állnak. Már csak a talapzatuk apróbb repedéseit, egyéb hibáit javítjuk – nyilatkozta a délmagyar.hu-nak Módy Péter szobrászművész-kőrestaurátor a makói Kálvária-domb keresztjeinek felújítása kapcsán a helyszínen. – Ezt követően már csak a lefestés, illetve a vízlepergető réteg felvitele, valamint a kisebb díszek felhelyezése marad hátra.”

A megyei hírportál korábbi közlése szerint a munka március végén, Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató vezetésével kezdődött meg. A városi önkormányzat, a Szent István király plébánia és a József Attila Múzeum rekonstrukciós terve még tavaly nyert 50 százalékos pályázati támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól. A szükséges összeg másik felét a Szeged-Csanádi Egyházmegye teremtette elő.

A három 155 éves kőkereszt Makó egyik szép műemléke, a legrégebbi épületként számontartott Kálvária-templom előtt áll. A kálvária Jézus idejében a kivégzések, keresztre feszítések helye volt; földjében beásva álltak a keresztek függőleges szárai, ezekre húzták föl a vízszintes szárra fölszegezett halálraítélteket. A makói Kálvária-domb, amelyen a templomot építették, innen kapta a nevét. A város legmagasabb pontja.

A kereszteket, mint a rájuk faragott felirat tanúsítja: „Isten dicsőségére építette Börcsög Ferenc és hitvese, Varga Ágnes. 1869”

Első lépésként daruval kiemelték, majd részeire bontották a kereszteket. A fejrészeket Módy Péter a műtermébe szállította; a főoszlopokat a helyszínen restaurálták. Az öntöttvas korpusz felújítását Szügyi László csanádpalotai művész végezte.

Volt olyan keresztfej, amelyet egy, a belsejébe fúrt lyukat használva fémcsővel kellett megerősíteni; új szögeket kellett készíteni.

„A keresztek általában nem jelentenek nagy szakmai kihívást, de nyugodt közeget adnak. Ilyenkor ihletettebben dolgozik az ember” – mondta Módy Péter a munkáról. Hozzátette: télen a miskolci kálváriához mintázott két nagy stációdomborművet, most a makói Kálvária-dombon dolgozik, aztán a mohácsi kálvária következik. „Úgy tűnik, nincsenek véletlenek” – mondta a szobrászművész-kőrestaurátor.

A keresztek szétbontása közben előkerült két korabeli pénzérme. Ezeket valószínűleg az akkori kőfaragó mester helyezte a középső kőkereszt vízszintes szárának közepére, jelezve az állítás időpontját. Ezt a hagyományt a felújítást végző szakemberek is folytatták: az újbóli összerakás előtt jelenleg használatos fémpénzeket tettek ugyanoda, ahol a régiek voltak. Sajnos idei kiadású nem került a kezükbe, de a korszakot meghatározhatják belőlük kései utódaink.

Forrás: delmagyar.hu, Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Szabó Imre/delmagyar.hu

Magyar Kurír