Menekültek tettek látogatást a Nemzeti Múzeumban a Szent Egyed közösséggel

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A bicskei befogadó állomáson menedékkérelmük pozitív elbírálását még váró vagy már menedékjogot kapott menekültek harmincöt fős csoportja tett látogatást a Nemzeti Múzeumban a Szent Egyed közösség szervezésében. A lelkiségi mozgalom hazai tagjai a tavaly nyáron kialakult menekültválság idején kötöttek barátságot a bicskei tábor lakóival, akik számára karácsony alkalmából, a hajléktalanok vendégül látása mellett, külön ünnepi ebédet szerveztek Bicskén. A közösség tagjai hetente járnak a bicskei menekültekhez, az elmúlt időszakban pedig megkezdhették a heti találkozók alkalmával a gyerekekkel való rendszeres foglalkozást is.

Most a Nemzeti Múzeumba hívták mindazokat, akik érdeklődtek a magyar kultúra és történelem iránt, és szerettek volna megismerkedni a fővárossal is. A találkozó elején Szőke Péter, a közösség magyarországi vezetője üdvözölte a Kongóból, Jemenből, Nigériából, Iránból, Irakból, Szíriából, Afganisztánból és Szomáliából származó menekülteket. Elmondta, hogy a látogatás ebben az egyik legfontosabb magyar nemzeti intézményben azt jelenti, hogy Magyarország szívesen látja őket, és szívesen megosztja velük azt, amit nagyon értékesnek tart: történelmét és kultúráját; a menekültek pedig szeretnének beilleszkedni ebbe a kultúrába, társadalomba.

Csorba László, a múzeum főigazgatója köszöntötte a vendégeket, és röviden bemutatta az intézményt, áttekintést nyújtva az ezeréves magyar államiság történelméről. Mint kiemelte, Magyarország kelet és nyugat között mintegy közvetítő szerepet tölt be, különböző kultúrák találkozásának színhelye. Az üdvözlő szavak után kollégája, Zay Orsolya régészet és történelem szakos PhD-hallgató vezette körbe az épületben a látogatókat, akik között kisgyermekes családok is voltak.

Elsőként a kincstárban speciális körülmények között őrzött, az 1031-es évre datálható koronázási palástot mutatta be, majd felhívta a figyelmet arra a szintén itt látható két vasládára, amelyekben a koronázási ékszereket, illetve a királyválasztáskor az újonnan megkoronázott uralkodónak szánt ajándékokat tárolták. A koronázási palást motívumainak bemutatása különös érdeklődésre tartott számot.

Zay Orsolya a múzeum első emeleti termeiben kiállított tárgyak közül külön felhívta a figyelmet a Kolozsvári testvérek által készített Szent György-lovasszobor másolatára, amelynek eredetije Prágában látható; bemutatott a török hódoltság idejéből fennmaradt háztartási tárgyakat, kancsókat, díszes edényeket és egy különleges, bőrből készült női lábbelit. 

A Szíriából és Irakból érkezett menekültek egy kisebb csoportja különösen nagy érdeklődéssel követte a tárlatvezetést, az arab feliratoknál elmélyülten próbálták megfejteni a korabeli szövegek jelentését.

Zay Orsolya felhívta a figyelmet a nándorfehérvári győzelemre is, rámutatva a déli harangozás jelentőségére. A termekben megcsodálhatták egy 15. századi nyereg elefántcsont díszítéseit, lovagi páncélokat és Branderburgi Katalin díszruháját, amelyről előszeretettel készítettek fényképeket.

A 17. századi főúri városi emlékeket bemutató teremben külön érdekességet nyújtottak a míves kivitelezésű korabeli óraszerkezetek, illetve a női ékszerek gazdag növénymintás díszítései, amelyek lenyűgözték a női látogatókat.

A tárlat megtekintése után Csorba László elbúcsúzott a vendégektől, megköszönve látogatásukat, és kifejezte reményét, hogy a közeljövőben ismét ellátogatnak a múzeumba. A program végén a közösség és a múzeum megvendégelte a látogatókat. A délután folyamán egy Afganisztánból származó férfi  elmondta, hogy számára a nagy család sokat jelent, és hogy szeretne Magyarországon maradni és dolgozni. Búcsúzáskor közös fénykép készítésére került sor a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában.

Fotó: Szent Egyed közösség/Borbola Tamás

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír