Merjük remélni azt, ami elképzelhetetlen – Nagyboldogasszony ünnepe Esztergomban

A szentmisén Török Csaba, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébániai kormányzója, Frankó Tamás, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora, Csépányi Gábor, a főiskola spirituálisa és Tóth Imre, a főszékesegyház káplánja koncelebráltak. Szolgálatot teljesítettek Bársony Árpád és Farkas Ferenc diakónusok.

A liturgiát követő ünnepségen beszédet mondott Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Völner Pál parlamenti államtitkár. Az ünnepen jelen volt Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, valamint Esztergom alpolgármestere, Erős Gábor is.

A szentmise elején a bíboros köszöntötte a megjelent prominens vendégeket és az egybegyűlteket. Kiemelte, hogy a 150 éves török uralom és az utána következő 150 éves küzdelem után a Szent Adalbert-székesegyház az újraszentelésekor a mennybe fölvett Szűzanyát is titulusként kapta.

A Mária és Erzsébet találkozásáról szóló, Szent Lukács evangéliumából vett szakaszt a Magnificat öröménekével Bársony Árpád olvasta fel.

Erdő Péter szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai napon Szűz Mária mennybevételét, Nagyboldogasszony napját ünnepeljük. Amikor ezt a székesegyházat százötven évi török uralom és újabb százötven évi elhagyatottság után mai alakjában újjáépítették, Szent Adalbert ősi címe mellett a mennyekbe felvett Szűz Mária tiszteletére szentelték. Őt ábrázolja főoltárunk hatalmas képe is, Mennynek Királynéasszonyát, Nagyasszonyunkat és Édesanyánkat.

A Boldogságos Szűz testestől-lelkestől való mennybevételét végérvényesen és meghatározó módon XII. Piusz pápa hirdette ki. Ugyanezt a dogmát ismétli és vallja a II. vatikáni zsinat, tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa is. Hitünknek ez az igazsága azonban nem új következtetés, hanem ősidők óta része az Egyház hitének, a szent hagyománynak. XII. Piusz pápa apostoli rendelkezése így fogalmaz: „A szeplőtelen Szüzet – az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten – földi életének végén testestől-lelkestől fölvette Isten a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonlítson fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez” .

Szűz Mária mennybevétele tehát különleges részesedés Krisztus föltámadásában, abban a dicsőségben, amelyre mindannyian hivatást kaptunk.

Nem azt tanítja az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz nem halt meg. A keleti egyház ősidők óta ünnepli a Boldogságos Szűz elszenderedését. Azt azonban hittel valljuk, hogy Mária teste nem látott romlást, hanem szent Fiához hasonlóan fölvétetett az örök dicsőségbe.

A mai ünnep a mi életünkről szól.

Merjük remélni azt, ami elképzelhetetlen! Merjük fölfedezni Isten végtelen és személyes szeretetét!

Krisztusban megalázta magát, eljött közénk, valóságos emberként élt a földön. Magára vette az emberi természet minden gyöngeségét. Kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el. Egész földi élete az Atya szeretetéről, az iránta való engedelmességről szólt. Valóban meghalt. Még ebben is osztozni akart az emberi sorsban. De valóban feltámadt, és megmutatta, hogy mi, emberek sem csak a világegyetem véletlenszerű folyamatainak játéka vagyunk. Hogy

nem vagyunk csak pillanatnyi felvillanások a mindenségben, mert mindannyiunknak személy szerint örök szeretetre és boldogságra szóló hivatást adott az Isten.

Ehhez a hivatáshoz kell mérnünk magunkat. Ezzel a tisztelettel kell tekintenünk egymásra is. És újra meg újra, napról napra elmélkedve és imádkozva meg kell újítanunk magunkban ennek a hihetetlen felfedezésnek az örömét. Ez az az út, amelyen előttünk járt a Boldogságos Szűz Mária; ez az az út, amely minket is túlvezet a halálon, túl az időn és a téren. Ez az az út, amelyen az isteni szeretet végtelen boldogságába juthatunk. Ám addig nekünk is ki kell állnunk a hívő élet próbáját.

Kérnünk kell Isten kegyelmét, hogy mi is le tudjunk győzni minden szükséget és szomorúságot, minden fájdalmat és csüggedést, minden szétszórtságot. Hogy le tudjuk győzni korunk nagy kísértését, az önbecsülés hiányát. Azt az érzést, hogy jelentéktelennek tartjuk magunkat és az életünket.

Sőt éppen a természetes környezet fenyegető változásai miatt talán reménytelennek érezzük földünk, kultúránk vagy akár az egész emberiség életét. Félelem foghat el minket a gonoszság hatalmas megnyilvánulásainak láttán is, pont mintha a hazugság és az igazság küzdelme folyna a látható és láthatatlan világban egyaránt. Mert ez az érzés korunkban sok embert hatalmába kerített. Kinél a felelőtlenség, a pillanatnak élés a következménye, kinél pedig a menekülés. Menekülés a mesék világába, a tudományosnak látszó fantasztikus történetek szövevényébe, amelyek szétfeszítik szűkösnek látszó lehetőségeink határait.

Pedig a valóság nem is olyan hétköznapi. Az ember hivatása túlmutat a világmindenségen.

És ez nem a mesék meg a lövöldözős történetek szintjén van így, hanem a valóságban. Ezt a rendet, ezt a hivatást testesíti meg számunkra a mennyekbe fölvett Szűz Mária, aki már most részesedik a föltámadt Krisztus dicsőségében.

A mai szentmise után a bazilika mellett megáldunk két hatalmas virágkocsit. Debrecenből jöttek, ott fogják díszíteni a várost augusztus 20-án. Köszönet azoknak, akik ezt nagylelkűen lehetővé tették! Az egyik kocsi a Szent Koronát ábrázolja, ezért szorosan kapcsolódik Nagyboldogasszony ünnepéhez. Hiszen Szent István koronáját, vagyis országát és népét Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Ma is nagy szükségünk van erre, ma is érezzük sorsfordító idők kockázatát. A másik virágkocsi, az Oltáriszentséget ábrázolja, és tiszteleg az eucharisztikus kongresszus előtt. A szentségi körmenetek kifejezik könyörgésünket és imádásunkat. Krisztust kérjük, hogy védelmezze a plébániát, a várost, az országot, ahol a körmenet elhalad. Tehát ez is nagyszerű alakot öltő imádság Debrecentől Esztergomig és Budapestig, hazánkért és egész népünkért.

Boldogságos Szűz Mária, Világ Győzelmes Királynéja, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk! Ámen.

*

A szentmise végén az oltárra helyezték az új időkapszulát, melyet a bazilika keresztjébe emelnek a kupola megújítása során.

A főpásztor megemlékezett a régi időkapszula történetéről, és ismertette az új tartalmát, majd megáldotta azt és a keresztet, hogy „az emberek üdvössége és menedéke legyen, erősödjék általa a hit, gyarapodjanak a jócselekedetek, nyerjenek megváltást és üdvösséget a lelkek. Legyen vigaszunk, oltalmunk és menedékünk ellenségeink gonosz támadásai ellen.”

A szentmise végeztével az ünneplő közösség a bazilika baloldali haranglába mögé vonult, ahol a „Szent Korona” és a „Minden forrásom belőled fakad" elnevezésű virágkocsik láthatók augusztus 16-án reggelig.

Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy Nagyboldogasszony napján a Szent Koronát ábrázoló virágkocsi Esztergomból Erdő Péter áldásával indul útra.

Idén Kásler Miklósnak köszönhetően az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy olyan virágkocsi-kompozícióval ajándékozta meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amely az egyik legismertebb magyarországi eucharisztikus csodának állít emléket.

Az ünnepélyes alkalmon a megjelentek köszöntése után a főpásztor megáldotta a virágkocsikat.

Kásler Miklós a köszöntőjében augusztus 15-éről mint Nagyboldogasszony ünnepéről és mint Szent István halála napjáról is megemlékezett. Méltatta államalapító királyunk tetteit, amit az ország evangelizálásáért folytatott. „István a történelem egyetlen apostoli királya, és a történelem egyetlen egy olyan szentje, aki az ortodoxiának is és a római katolikus egyháznak is a szentje.” Kitért az ország szuverenitásáért való cselekedeteire is, valamint arra, hogy a halála előtt egy nappal felajánlotta országát és a koronát Máriának.

Beszédében megemlékezett arról, hogy Bátán a Szentostya egykor elkezdett vérezni, így eucharisztikus kegyhellyé vált az ottani apátság. Elsőként Nagy Lajos király látogatott oda, majd Mária királynő, Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János. Hunyadi Lászlóért – utolsó kívánsága szerint – Bátán mondták el a gyászmisét. II. Lajos pedig életében utoljára itt gyónt és áldozott a 26 ezer magyar elesettet kívánó mohácsi csata előtt.

Völner Pál megemlékezett a néhány éve kialakult esztergomi hagyományról, mely szerint virágkocsikat indítanak Debrecenbe. Kiemelte az új virágkocsi jelentőségét, mely világi keretek között, a virágkarneválon mutatja meg az Eucharisztiát. Ezzel kifejezi mindazt a szeretetet, mellyel Isten Fia eljött közénk, mely összetartja a világot, mely családjainkat létrehozza, fenntartja és amelyben jelen van a hazaszeretet is – fogalmazott az államtitkár.

Hernádi Ádám Esztergom polgármestere és Papp László Debrecen polgármestere, mivel nem tudtak személyesen jelen lenni, levélben köszöntötték az egybegyűlteket.

A hatalmas virágszobrok Debrecenben a virágkarneválon, Nagyváradon, majd a partiumi kistelepüléseken, illetve Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ideje alatt láthatók.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír