Tíz napja mintegy hetven spanyol ajkú diák él Békásmegyer-Ófaluban. A plébánia termei és a szomszédos Szent József Közösségi Ház szálláshellyé és ideiglenes étkezőhellyé változott. A diákok február 27-én hagyták el egyetemi városaikat Ukrajnában, és találtak befogadó közösséget Budapesten.
Erdő Péter bíboros kíséretében az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának prefektusa, Michael Czerny bíboros látogatta meg a diákokat.
Kifejezte Ferenc pápa együttérzését, és megfogalmazta a mindannyiunkban élő vágyat, hogy véget érjen a háború. Hangsúlyozta, az Egyház mindent megtesz a békéért, hogy az élet visszatérjen a régi kerékvágásba, hogy az emberek újra otthon legyenek, a családok újra együtt élhessenek.
Szili András, a Szent József-templom kormányzója, a Magyarországon élő spanyol ajkúak lelkipásztora elmondta, február 27-én kapott egy telefonhívást az ecuadori követségről, hogy Ukrajnában tanuló ecuadori diákok keresnek menedéket, tudnak-e segíteni. „Igent mondtam, és
az esti misén kihirdettem a kérést a híveknek. Megdöbbentő volt. Pár óra leforgása alatt a plébánia megtelt matracokkal, takarókkal, ágyneművel, tisztítószerrel.
Megmozdult Ófalu és a környék, nemcsak a plébánia hívei, ismeretlen emberek kapcsolódtak be a gyűjtésbe, segítésbe.”
Azóta eltelt tíz nap, Ófalu megszervezte a vendégfogadást. Gallai Máté, a Boldog Salamon Kör elnöke elmondta, az egész falu összefogott, közel 150 ember működött közre a mintegy 70 vendég és húsz háziállat – kutya, macska – elszállásolásában, ellátásában.
Szép történet bontakozott ki Békásmegyeren: tapasztalat nélkül vágtunk bele, önszerveződő módon.
A tíz nap alatt egyre professzionálisabbá vált a vendéglátásunk. 0–24 órában jelen voltak önkénteseink. 8–10 fős stáb biztosította az élelmezést, takarítást, mosást, de mellette az adminisztrációt is.”
Az önkéntesek nem csak puszta ellátást nyújtottak. Tolmácsok tették lehetővé a kommunikációt, egyéni mentorok segítették a diákok továbblépését, akiknek egy része hazatér, otthon kívánja befejezni tanulmányait, mások Kijevbe szeretnének visszatérni, kisebb részük Magyarországon tudná elképzelni a folytatást. Két önkéntes a tanulási lehetőségekről próbált információkat biztosítani a diákoknak.
A vendégek aktívan közreműködnek életük megszervezésében, belekapcsolódnak a mosogatásba, takarításba.
Személyes kapcsolatok alakultak, a „diákok már most képesek voltak álmokról beszélni” – mondta Czakó Bori, az egyik önkéntes.
A befogadók célja a kezdetektől az volt, hogy ne csak a vendégek alapszükségleteit elégítsék ki, hanem élhetővé tegyék számukra az itt tartózkodást. Ezért például városnézést, filmklubot szerveztek, vásárolni mentek, fodrászt kerestek nekik.
„Nemcsak beszéltünk a közösség erejéről, összefogásról, hanem éljük is azt” – összegezte tapasztalatát Gallai Máté.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria