– Alig két hét van hátra Ferenc pápa látogatásáig. Minden összeállt?
Szokola Nóra: Azt túlzás lenne állítani, hogy minden összeállt, hiszen az idő nagyon rövid volt a szervezésre, de haladunk előre. A találkozó programján már csak apróbb finomításokat végzünk, az egyházmegyékkel folyamatos kapcsolatban vagyunk a résztvevőket illetően, a technikai részletek is egyre inkább kitisztulnak, de rengeteg munka vár még ránk az elkövetkezendő két hétben.
– Mit remélnek a találkozótól?
Horváth Zoltán: Amit nagyon remélek, hogy a találkozó legfontosabb üzenete „átmegy”, megérint mindannyiunkat. Bár mindenki az Egyház életének más-más területén és másként szolgál – nyilván más egy pap és más egy világi feladata –, de egy közösséghez tartozunk. Van, aki igehirdetőként nagy tömegeket megmozgat, van, aki elnéptelenedő pici templom megmaradt időseit próbálja közösségben tartani világi munkatársként. Mindannyian ugyanahhoz az Egyházhoz tartozunk, és ugyanaz az Egyház él a nagy tömegben, a fiatalok között, a kis falu néhány lelkes, legtöbbször idősekből álló közösségében is.
Ennek az egységét, a valahova tartozás élményét hivatott közvetíteni ez a találkozó.
Bízom abban, hogy a pápának, mint az Egyház látható fejének ugyanúgy fontos, mint magának Krisztusnak, az Egyház láthatatlan fejének, az Egyházért végzett egyszerű tevékenység és a legnagyobb horderejű, magas beosztású egyházi személy tevékenysége.
– Hány embert várnak?
SZ. N.: A Szent István-bazilikában a Szentatya püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel, diakónusokkal, papnövendékekkel és a lelkipásztori munkatársakkal találkozik, így elsősorban őket várjuk az eseményre, három szektorban. A bazilikában közel ezren, a tér zárt szektorában további százak tudnak helyet foglalni, a tér nyitott szektorában pedig a befogadóképességig tudjuk fogadni az érdeklődőket. A zárt szektorokban az egyházmegyék osztják ki a helyeket és küldik meg nekünk az így kialakult résztvevői listát. Érthető módon az érdeklődés óriási az egyházmegyék részéről.
– Hogyan fogadják Ferenc pápát?
H. Z.: Ferenc pápát a főbejáratnál fogadja Erdő Péter bíboros, prímás, Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa.
– Milyen programmal zajlik a találkozó?
SZ. N.: A Szentatya érkezése előtt 16 órától imádságos felvezető programmal készülünk, amelynek gerincét a közösen elmondott rózsafüzér imádság adja. Az előimádkozókat az egyházmegyék delegálják ezzel is szimbolizálva az egységet. A program zenei részében a Szent Efrém Férfikar, valamint a Szent István-bazilika énekkarából és az Egyetemi Templom Don Bosco énekkarából álló egyesített kórus, az In Media Brass rézfúvós kvintett, valamint Virágh András Gábor orgonaművész működik közre. A Szent Efrém Férfikar egy külön erre az alkalomra írt motettával is készül.
A Szentatya érkezését követően köszöntő után tanúságtételek lesznek. Ez után következik a Szentatya beszéde, majd közös imádság. A találkozó végén a Szentatya áldást ad a résztvevőknek.
– Miért a rózsafüzérre esett a választás?
H. Z.: A rózsafüzér imádság készít fel a találkozásra, s a Szűzanyával, a Magyarok Nagyasszonyával való kapcsolat által megerősödünk összetartozó közösségben – papok, papnövendékek, diakónusok, szerzetesek, hitoktatók, lelkipásztori munkatársak, mindazok, akik klerikusi vagy világi minőségben szolgálnak az Egyházban valamilyen területen. Minden egyházmegyéből egy tizedet hárman imádkoznak. Két-két percben az egyes titkokhoz elmélkedést fogunk hallani, amit az adott személy készít. Ha például ő hitoktató, aki nap mint nap tanítja az ifjúságot a hit misztériumaira, most a saját hitéről fog a többi szolgálattevő között elmélkedni. Arra kértük a koordinátorokat, úgy válasszák ki az előimádkozókat, hogy egyrészt az egész országot, valamint mindazt a területet képviseljék, ahol az Egyház jelen van.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria