Minden találkozásban ott van az Istennel való találkozás lehetősége – Katekéta-lelkinap Debrecenben

Álmosd, Fülöp, Létavértes, Hajdúböszörmény, Dunaújváros, Budapest, Pocsaj, Debrecen szakembereit a görögkatolikus érseki hivatalba invitálta a Hajdúdorogi Főegyházmegye hitoktatási irodájának munkatársa, Vadász Viktória, aki szerint ugyanis rendkívül fontos, hogy legalább félévente megoszthassák egymással gondolataikat, tapasztalataikat.

„Nagyon fontos a munkátok, nem lehet elégszer hangsúlyozni” – mondta köszöntőjében Seszták István görögkatolikus főhelynök, hozzátéve, hogy mindez eltörpül ahhoz képest, hogy mennyire fontosak ők is az Istennek.

A főhelynök az aznapi evangéliumi szakaszra irányította a résztvevők figyelmét: „Ezt mondta az Úr tanítványainak: »Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.«” (Mt 11,27–30)

Összesen három vers, amelyben két hatalmas igazság rejtőzik. Az első egy komoly teológiai kijelentés: az Atya és a Fiú között valami egészen fölfoghatatlan kapcsolat van. A Fiút legjobban az Atya ismeri, az Atyát legjobban a Fiú ismeri, illetve az Atyát ismeri az, akinek a Fiú úgymond kinyilatkoztatja. „És utána jön egy óriási váltás, amely mintha nekünk szólna, bármilyen élethelyzetben is vagyunk” – emelte ki Seszták István.

A hitoktatókra a hétköznapok munkavégzése során nagyon komoly feladat hárul: rajtuk keresztül ismerhetik meg a gyerekek, a fiatalok, az óvodások a Fiút, aki elvezet minket az Atyához

– hangsúlyozta a görögkatolikus főhelynök. – És természetesen az Úr tudja, hogy ebben a szolgálatban elfárad az ember.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok!” Jézus azt akarja, hogy ha elfáradunk, menjünk bátran hozzá. Mert ő tud olyan élő vizet adni ehhez a szolgálathoz, ehhez a küldetéshez, amely nélkül a fáradtságon nem fogunk tudni felülkerekedni.

A nap folyamán Terdik János atya is igyekezett új erőt adni a szakembereknek szolgálatukhoz.

Teréz anya gondolatait idézte: „Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra. Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik. A kedvesség, a buzgóság több embert térített meg, mint a tudomány vagy az ékesszólás. Mi megfogadjuk, hogy teljes szívvel és ingyen szolgáljuk a szegényeket. Mindez talán nem jelent szeretetet, nemességet, kedvességet, alázatot, az önzés visszautasítását? Mi vagyunk a szegények szolgálatára, és nem ők a miénkre. Ahhoz, hogy a szegények meglássák bennünk Krisztust, először nekünk kell őt meglátnunk bennük. Legyetek gyöngédek és együttérzők.

Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, mint amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédséget arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében.”

A résztvevőknek olyan kérdésekre kellett választ keresniük, mint: Biztos pont tudok-e lenni? Ki vagyok én? Miben vagyok értékes? Ki vesz körül? Milyen értékeim vannak? Mi a feladatom? Mit tehetek hozzá a másik életéhez? Mitől leszek mosolygós, segítőkész?

Emellett a hallgatás fontosságára, annak értékére hívta fel a figyelmet Terdik János, szintén Teréz anya gondolataival: „A hallgatás szelídség, amikor nem szólsz, ha bántanak; amikor nem keresed a magad igazát; amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen (...) A hallgatás irgalom, amikor nem feded fel testvéreid hibáit; amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd; amikor nem ítélsz, hanem imádkozol (...) A hallgatás türelem, amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést; amikor nem keresel emberi vigaszt, amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy a mag kicsírázzék (...) A hallgatás alázat, (...) amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek; amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért; amikor cselekedeteidet félreértik (...) A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni; amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért (...) A hallgatás imádat, amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: Miért? (...)”

A lelkinap szervezői bíznak abban, hogy az egyházmegye hitoktatói a lelkinapon feltöltődve újult erővel térnek vissza intézményeikbe a gyerekekhez.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír