Molnár Antal történész székfoglaló előadást tartott a Szent István Tudományos Akadémián

Az alábbiakban Molnár Antal, az akadémia rendes tagja Szent István és Európa. A római magyar zarándokház alapításának nemzetközi kontextusa című székfoglaló előadásának rövid összefoglalóját adjuk közre.

Az előadás visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.

Molnár Antal előadásában Szent István életművének egy nagy vonalakban ismert, részleteiben viszont nem vizsgált elemét, a római magyar zarándokház alapításának történetét és kontextusát mutatta be. Miként bevezetőjében hangsúlyozta, témaválasztását az Akadémia névadója iránti tiszteleten túl elsősorban a szentév római aktualitása, illetve a Szent István alakja, annak megismerhetősége körül kibontakozott vita inspirálta. A magyar zarándokház alapításának európai kontextusú és filológiai szempontú vizsgálatával mindenekelőtt azt kívánta igazolni, hogy a rendelkezésre álló források szakmailag hiteles olvasatával érvényes megállapításokat tehetünk államalapító királyunk uralkodói működéséről és annak nemzetközi jelentőségéről.

Az előadás több szempontból közelítette meg a római zarándokház alapításának történetét és annak jelentőségét. Először bemutatta Szent István európai politikájának három elemét. Az István által megszervezett új keresztény monarchia nagyon erősen kapcsolódott az Ottók, elsősorban III. Ottó és II. Henrik német-római császárok birodalmához, ami a politikai szövetségen túl a születő magyar államra gyakorolt nagyon erős német egyházi, politikai és kulturális hatásokat is eredményezett. Emellett a király keleti politikája sokkal inkább csak egyfajta „biztonságpolitikai” stratégiaként, a jószomszédság biztosításaként értelmezhető, és gyakorlatilag nem beszélhetünk bizánci vagy bármilyen keleti orientációról. Végezetül ugyancsak

a nyugati kereszténységhez való erőteljes kapcsolódást, egyfajta középkori értelemben vett tudatos pozitív országpropaganda szándékát jelzi a nyugati zarándokok következetes támogatása, illetve az infrastruktúra megteremtése a Rómába és Szentföldre zarándokló magyarok számára.

Ezt követően az előadó beszélt az István által alapított négy zarándokház, a jeruzsálemi, konstantinápolyi, római és ravennai intézmények megalapításáról. Szent István jeruzsálemi kolostora szervesen illeszkedett az 1020-as években meginduló ispotályalapítási mozgalomba a Szentföldön, amelyek előzményét a Nagy Károly által a Jozafát völgyében alapított császári ispotály jelentette.

Szent István szentföldi alapítása tehát, akárcsak majd a római zarándokházé, egy nemzetközi reprezentációs kontextusba illeszkedett, amelynek gyökerei egészen Nagy Károlyig nyúltak vissza.

Szent István alapításai közül a római bizonyult a leginkább tartósnak, ezzel kapcsolatban a három legenda évtizedekkel későbbi beszámolója vegyesen tartalmaz valós és fiktív elemeket is. Ugyanakkor nagyon fontos körülmény, hogy a legendák előtt évtizedekkel, 1058-ban egy hiteles pápai bulla már említi az István király által a Szent Péter-bazilika mellett alapított zarándokházat, a léte tehát független forrással is igazolható.

Az előadó bemutatta azt a négy római zarándokházat, egykori megnevezéssel scholát, amelyek mellé Szent István a maga alapítását elhelyezte. A szászok, longobárdok, frízek és frankok intézményei közül a legszorosabban ez utóbbihoz kívánt kapcsolódni, nem véletlen, hogy emellett alapította meg a saját zarándokházát is. Molnár Antal összehasonlította a nagyobbik Szent István-legenda és a frank schola Nagy Károlynak tulajdonított hamis alapítólevelének tartalmát, és a tartalmi egyezésekből a Karoling modell tudatos imitációjára következtetett Szent István részéről.

A magyar uralkodó római reprezentációjának tudatosságát és egyediségét az is bizonyította, hogy a lengyel és cseh uralkodók részéről semmilyen adattal nem rendelkezünk arról, hogy hasonló római intézmény alapításával próbálkoztak volna,

ez a körülmény a másik két regnum intézményrendszerének sokkal ingatagabb voltára enged következtetni.

Végezetül az előadó hangsúlyozta: a római zarándokház alapításának története is teljesen világosan elénk tárja annak a szívós, következetes és jó helyzetfelismerő képességgel rendelkező uralkodónak az alakját, amelyet a forrásokat hiteltelenítő és negligáló törekvések sem lesznek képesek a magyar múltból kisatírozni.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír