Sokféleképpen élték meg a munkatársak a március közepén szervezett lelkinapot: van, aki számára egyfajta időutazás volt; volt, akire a szerzetesi világtól való elvonultság varázsra hatott, másokra a múzeumban az egyházművészeti műkincsek, az elmélkedés, az egymás iránti figyelmesség; valaki imaszándékát vitte a sajópálfalai kápolnába; valaki énekszóval kedveskedett a Szűzanyának.
A több mint hetvenfős zarándokközösség a Miskolci Egyházmegye lelkiségi központjaiban töltekezett egy tartalmas napon keresztül.
A Miskolci Egyházmegye főpásztora, Orosz Atanáz megyéspüspök a miskolci görögkatolikus székesegyházban fogadta a Nyíregyházi Egyházmegyéből érkező vendégeket, élükön Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspökkel.
A miskolci megyéspüspök röviden bemutatta a nem olyan régen kifestett székesegyház ikonográfiai programját, a festett jelenetek jelentőségét és teológiáját.
Orosz Atanáz püspök szót ejtett a Miskolci Egyházmegye történetéről is. Elmondta: noha az egyházmegyét tíz évvel ezelőtt alapították, elődintézményét 1924-ben – ez adta az ötletet, hogy centenáriumi évet tartsanak 2024-ben.
A centenárium kapcsán kiállítást is rendeztek, a Görögkatolikusok évszázados öröksége címmel a Hermann Ottó Múzeumban, szeptemberi vernisszázzsal.
A tárlatot a nyíregyházi püspökség munkatársai is megtekintették.
Vámosi Katalin, a kiállítás társkurátora, a Herman Ottó Múzeum főmuzeológusa vezette végig a nyíregyházi vendégeket. Házigazdaként Juhász Géza első helynök köszöntötte a megjelenteket.
Közös ebédet követően Sajópálfalára utaztak tovább busszal a zarándokok.
Kiss Attila Gellért atya, a kegyhely vezetője bemutatta a könnyező kép történetét. Majd Kronstadti Szent János Életem Krisztusban könyvének segítségével egyszerű, de radikális krisztusi útra mutatott rá.
Ha Isten van, minden van életünkben
– hangzott a kegyhelyvezető atya tanítása.
A szüntelen imádkozás, a testi-lelki alázatosság és az Isten szeretete meghozza gyümölcsét böjti vállalásainknak, s végeredményben az üdvösség felé vezetnek – emelte ki Kiss Attila Gellért atya.
Az elcsendesedés percei már a következő állomás felé terelték a látogatókat.
A templomkerten és a temetőn túl, a dombon a Kenethozó asszonyokról elnevezett monostorban élő és tevékenykedő görögkatolikus szerzetesnővéreket látogatták meg.
Krisztina és Anna nővér bepillantást adtak egyszerű mindennapjaikba, és megmutatták egyik fő tevékenységüket, a gyertyaöntést.
Szüntelen imádkozásukba a nők bármikor bekapcsolódhatnak akár néhány napra is.
Az itt hagyott világi imaszándékok mellett újabb szerzetesi hivatásokért is imádkoznak a nővérek.
A lelkinap közös imádkozással zárult a nővérek kápolnájában.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria