Nagycsütörtöki krizmaszentelő pápai mise

Vatikán: Április 8-án csütörtökön délelőtt fél tízkor került sor a hagyományos krizmaszentelő misére a Szent Péter-bazilikában. II. János Pál pápa mutatta be a szertartást, amely az eucharisztia és a szolgálati papság kapcsolatának megerősítését, a papi fogadalom megújítását jelképezi. A szentmisén koncelebráltak többek között Angelo Sodano, Joseph Ratzinger és Roger Etchegaray bíborosok. A hatalmas vatikáni bazilikát zsúfolásig megtöltötték a nagy számban megjelent római egyházmegyés papok és a hívek; ruháik kontrasztos színei ünnepi pompába öltöztették a templomot: a papok albái kifehérlettek a hívek sokaságának sötétebb tónusából.
Homíliájában a szentatya kifejtette: Jézus a krizmaszentelő misén úgy jelenik meg, mint az új és örök szövetség főpapja. Ez a szentmise jól mutatja azt a mély kapcsolatot, amely az eucharisztia és a szolgálati papság között áll fenn. Krisztus az Újszövetség legfőbb papja, amelyet már megjövendölt Izajás próféta a babiloni száműzetés során. Az ősi jóslás Krisztusban teljesedik be, amint ezt ő maga hirdeti a názáreti zsinagógában, Lukács evangéliuma szerint, nyilvános működésének kezdetén.
A megígért Messiás, az Úr felkentje, a kereszten viszi végbe az emberek végső megszabadítását a Gonosz ősi rabságától. Feltámadásakor, a harmadik napon, megkezdődik az az élet, amely többé már nem ismeri a halált.
„Ma beteljesedett az Írás.”
Az evangéliumi „ma” egyedülálló módon újul meg a krizmaszentelő szentmisén, amely a húsvéti szent három nap nyitánya. Ha a Cena Domini, a nagycsütörtök esti mise az eucharisztia misztériumát hangsúlyozza, és ránk bízza a szeretet új parancsát, akkor ez a krizmaszentelő mise a szolgálati papság ajándékára emlékeztet bennünket – mondta a pápa, majd így folytatta:
„Ismételten le kívántam szögezni az Eucharisztia és a Papság közötti szoros egységet a papokhoz írt nagycsütörtöki levelemben. Az Oltáriszentség és a Papság két olyan szentség, amely együtt született és amely a világ végéig felbonthatatlan egységet alkot.”
A szentatya szeretettel köszöntötte püspök- és paptestvéreit, akik nagy számban és mély áhítattal vettek részt a szentmisén. “Hamarosan megújítjuk papi fogadalmainkat, hálát adva Istennek papságunk ajándékáért. Ugyanakkor ismét megerősítjük azt a szilárd elhatározásunkat, hogy egyre hűségesebben azonosulunk Krisztushoz, a legfőbb paphoz. Õ, a Jó Pásztor, arra szólít bennünket, hogy kövessük példáját, hogy nap mint nap ajánljuk fel életünket a gondjainkra bízott nyáj üdvösségéért.” A szentatya ezután gondolatban felidézte a papszentelés megható pillanatát, amikor a papjelölt lelkesen kimondja első „igen”-jét. „Itt vagyok” – válaszoltuk Krisztusnak, aki arra hívott meg bennünket, hogy munkálkodjunk országáért. Itt vagyok – ezt kell ismételnünk minden nap, annak tudatában, hogy küldetésünk a szolgálat. In persona Christi – Krisztus nevében – kell szolgálnunk az üdvözítettek közösségét. Valóban rendkívüli az az „ajándék és titok” , amiben részesültünk. A mindennapi tapasztalat azt tanítja, hogy meg kell ezt őriznünk, Krisztushoz való törhetetlen csatlakozásunkkal, amelyet a szüntelen ima kell, hogy tápláljon. A keresztény nép mindenekelőtt, mint imádságos emberekre akar ránk tekinteni. Aki találkozik velünk, annak éreznie kell szavainkból és viselkedésünkből Isten hűséges és irgalmas szeretetét.”
A pápa ezután arra emlékeztetett, hogy ezen a napon minden egyházmegyében a keresztények összegyűlnek püspökük és papjaik körül, hogy részt vegyenek a krizmaszentelő misén. Ünnepélyes szertartásról van szó, amely során megáldják a szent krizmát, a betegek és a katekumenek szent olaját. Ez a szertartás arra buzdít, hogy szemléljük Krisztust, aki magára vette emberi törékenységünket és azt az egyetemes üdvösség eszközévé tette. Hozzá hasonlóan minden hívő a Szentlélek által felkentté válva „fel lett szentelve”, hogy Istennek tetsző áldozattá váljon. A szentatya végül Mária, Krisztus, a Legfőbb Pap Anyja oltalmába ajánlotta a papokat. A Szűz, aki bensőségesen részt vett a megváltás művében, segítse őket, hogy egyre hűségesebben kövessék életükben és egyházi szolgálatukban Jézus példáját. Tudatosítsa egyre jobban minden keresztényben elhivatottságát, hogy az Egyház, amely Isten szavából táplálkozik, és amelyet a szentségek megszentelnek, továbbra is maradéktalanul betölthesse küldetését a világban. VR/MK