Nekilendülni, szeretetből, örömmel – Elbúcsúztunk Egerszalóktól

Tiszta kék ég, friss szellő fogadta az ébredőket, mégis nehezen indult a reggel a hosszú éjszaka után a szalóki táborban. Énekkel kezdődött a nap a templom mögötti téren. A frissebb táborozók Kerényi Lajos atyát várták, aki összegző elmélkedésre hívta a résztvevőket. Sorjáztak a kérdések. Hogyan mentek haza? Ugyanolyan megoldatlanul, megválaszolatlanul, ugyanúgy folytatódik majd az a nem megint megáldott élet? Lesz-e változás életetekben? Hallottátok Isten üzenetét? – kemény kérdésekkel szembesítette hallgatóságát. „Isten egy hatalmas boldogságvonattal üzent neked itt. Hallottad az üzenetet? A boldogságvonat időnként megáll. Itt is, és fel lehet rá szállni” – biztatott Lajos atya a „nekilendülésre”. Arra figyelmeztetett, Isten mindig üzen az embernek, de az embernek alkalmassá kell tennie magát, hogy meghallja, észrevegye. Eljut-e hozzánk a világ ezer csodája? Mert nemcsak a látható és megfogható van – mondta. „A boldogságvonat a fejlődés felé megy, ahhoz, hogy felszálljunk, ki kell lépnünk a ketrecből, az ösztönös hülyeségeinkből, a függőségeinkből. De tudhatjuk, egy száguldó csodára szállunk fel.”

Lajos atya a betegágyaknál megélt évtizedes tapasztalatából merítve beszélt a fiataloknak. „Mindenkinek megvan a keresztje, ezt nem lehet elvitatni, és senki nem menthető fel a felelősség alól. Minél idősebb az ember, annál nehezebb. Kínlódunk, az élet megoldandó feladat. De Isten neveli az embert – osztotta meg 91 év bölcsességét. „Segíts teljessé lennünk, Istenünk! Jó, hogy itt vagytok. Ez már egy kilépés a megszokottból. Jövőre találkozzunk!” – búcsúzott Lajos atya.

A program összegző csoportbeszélgetéssel folytatódott. Ki-ki megfogalmazhatta, mit visz magával, miben kapott itt lendületet.

A pontot az „i”-re a záró szentmise tette fel. Óriási sokaság várta Ternyák Csaba egri érsek főcelebránst. A templom búcsúnapja, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe hagyományosan zarándokok sokaságát vonzza a szalóki kegyhelyre.

A találkozó résztvevői mellett nagy számban vettek részt a falu lakói a liturgián, és érkeztek zarándokok az Egri Főegyházmegye településeiről. Zsúfolásig megtelt a találkozó „főtere”, a templom és a harangtorony közötti füves terület. Galo Gábor köszöntötte az egybegyűlteket. Azt a fohászt fogalmazta meg, hogy a most kapott lendület megmaradjon, legalább a következő Szalókig.

Ternyák Csaba érsek üdvözlő szavaiban örömmel említette meg, hogy a találkozón nagy számban vettek részt pap- és szerzetestestvérek és -nővérek. Homíliája megszólította mind a találkozó résztvevőit, mind a falu lakóit, és a búcsúra érkező zarándokokat.

Az érsek mosolyogva nézett a színpad előtt, a fűben ülő fiatalokra. „A Szentlélek mélyszántást végzett” – állapította meg a sugárzó tekinteteket látva. „Azt tapasztalom, hogy belső forradalom ment végbe itt a lelkekben, hogy megértettetek valamit abból a hatalmas szeretetből, amelyet Isten kiáraszt ránk. Hogy minden jó elhatározás életre szóló döntéssé nemesedhessen, fűzzétek ezeket csokorba és helyezzétek a Szűzanya képe elé, kérve oltalmát a megvalósításban.

A főpásztor a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét állította a középpontba. Eredetét megvilágítva megidézte Illés próféta küzdelmét Baál papjaival a Kármel-hegyén. Az Úr akkor tanúságot tett Illés próféta mellett. A főpásztor párhuzamot vont: ma, az újpogányság idején nemcsak 450 papja van Baálnak, sőt, a számuk egyre növekszik. Keresztényként ebben a helyzetben kell választani, és megtalálni Isten követésének útját. Ez az út nem könnyű. „Kereszténynek lenni macerás vállalkozás.” Önmagukban jó dolgok – pénz, a vagyon különféle tárgyai az aranytól okos eszközeinkig – vonzásába kerül az ember, melyek hozzá tudnak járulni az ember kiteljesedéséhez, sőt még Isten országa terjedésének szolgálatába is állíthatók, de könnyen teret foglalnak az ember életében. Abban a pillanatban, amikor életünk középpontjává válnak, bálványként fogva tartanak. Rámutatott: Az eszköz soha nem lehet cél, a cél pedig ne legyen eszköz senki kezében sem. Isten a cél, és az ő országa, azzal nem szabad visszaélni.

„Nehéz feladatok várnak ránk, ennek ellenére úgy látom, mi mégis kitartunk. Hűségesek akarunk maradni az Úrhoz, egy irányba akarunk haladni, nekilendülünk a hegynek.” Azt, hogy hogyan haladjunk, a szentmise olvasmánya alapján Zakariás próféta példájával fejtette ki. „Ez az ószövetségi próféta Krisztus előtt sok évszázaddal segít felfedezni nekünk a keresztény örömöt, mely ha áthatja az életünket, akkor semmi nem lesz nehéz, ami elsőre annak látszik. Örvendj és ujjongj, én eljövök hozzád és nálad lakom – ennek öröme tölti be életét.” Ternyák Csaba szerint az öröm és az ujjongás az, ami igazán kereszténnyé tesz bennünket. Nem a búslakodás, nem a bűneink feletti siránkozás, hanem az, hogy felkelünk, újrakezdünk, tele vagyunk energiával, lelkesedéssel Krisztus ügye iránt. Feledjük azt, ami rossz, és nekilendülünk az előttünk valónak.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet, az Úr az, aki elindult, aki nekilendült. Ő tette meg felénk az első lépéseket, ő fedezett fel bennünket, és tesz újra és újra lépéseket értünk, a mi örök üdvösségünkért. Isten újra és újra nekilendül, hogy mi jobb emberek legyünk, szentek legyünk. Mi pedig válaszhelyzetben vagyunk, az Úrral való találkozási helyzetekben alakulhat át az életünk. Egerszalók is a találkozás helye. „Véssük be jól a GPS-be a kedvencek közé. Igen, Egerszalókon megszólított engem az Úr, ott tettem neki egy ígéretet. Lendületet kaptam, hogy elinduljak. Ha elfogy a lendület, térjünk vissza, aztán újítsuk meg. Ha gyengék voltunk, ha elbotlottunk, ne ijedjünk meg. Álljunk fel, és menjünk tovább!”

Ternyák Csaba arról beszélt, lássuk életünket folyamatként, ahol vannak csúcspontok és vannak gyengébb időszakok. A lényeg, hogy mit akarunk erősíteni, hogy élünk-e a kiemelkedő találkozások lehetőségével. „Vigyük magunkkal az itt megélt örömet és lelkesedést. Kívánok kitartást, hogy ne hagyjuk kihűlni magunkban a tüzet, hanem élesszük újra nap mint nap, hogy másokat is lángra tudjunk lobbantani.”

A szentmisét követően a köszönetmondások sora következett. Galo Gábor a találkozó nevében búcsúzott el Egerszalók plébánosától, Török László atyától, aki augusztustól Mezőkövesden folytatja papi szolgálatát. Köszönetet mondtak Kerényi Lajos atyának és a találkozó szervezésében, bonyolításában közreműködő rengeteg önkéntesnek. Hogy milyen sokan voltak, mutatja, hogy a csoportképhez a színpadra állva, teljesen megtöltötték azt.

„Nekilendülök mindannak, ami előttem áll” – a találkozó dalával búcsúztak a résztvevők, hogy jövőre újra visszatérjenek, új lendületért.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír