Országos szakmai napot tartott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata

„Mindnyájan töltekezhetünk ezen a napon, hiszen küldetésünk van a betegágyon fekvő embertársainkhoz, a szenvedőkhöz, a rászorulókhoz, ami embert próbáló hivatás. Ez a nap róluk, nekik szól, hogy töltekezzenek, találkozzanak a Jóistennel, egymással, megerősödve küldetésükben” – mondta köszöntőjében Tóth László egyházmegyei kórházlelkészi referens, üdvözölve a találkozó résztvevőit: a kórházlelkészi szolgálatok munkatársait, önkénteseit, az egyházmegyei köznevelési intézményvezetőket, a szociális intézmények munkatársait, a kamilliánus nővéreket és a téma iránt érdeklődőket.

A szakmai nap kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be. A főpásztor köszöntötte a harmincéves egyházmegye kórházlelkészi szolgálatának szakmai napjára érkező vendégeket, külön is üdvözölte az ezüstmisés Tóth László plébánost, aki ebben az évben ünnepli pappá szentelésének 25. évfordulóját.

Palánki Ferenc püspök emlékeztetett arra, hogy ezen a napon az Anyaszentegyház az ugandai vértanúkat állítja elénk, akik életüket adták Krisztusért. „Kérjük az ő közbenjárásukat, hogy mi élni tudjunk Krisztusért” – fogalmazott a püspök.

Elmélkedésében többek között az elhangzott olvasmányból kiindulva a figyelmet a bölcsesség keresésére irányította, ami nagy feladatot jelent.

„A bölcsesség kezdete az Úr félelme.” (Zsolt 111,10) A bérmálás során a Szentlélek ajándékait kapjuk meg, a hetedik ajándék az Úr félelme. Ez nem azt jelenti, hogy féljünk Istentől, hanem attól kell félnünk, nehogy megbántsuk Őt, aki annyira szeret bennünket. Ez valóban a bölcsesség kezdete. „Minden nap így kell elindulnunk, kérve az Úr áldását, a bölcsességet, hogy egyre közelebb jussunk Istenhez, és egyre inkább teljesíteni tudjuk hivatásunkat, amit Istentől kaptunk.”

Palánki Ferenc arról is beszélt, hogy a bölcsességért, az Isten szeretetéért, a vele való kapcsolatunkért küzdeni kell, áldozatot kell hozni. „Törekedni kell arra, hogy betartsuk Isten törvényét. Sok törvény van, az Ószövetségben 613, amely tulajdonképpen egy, az pedig a szeretet parancsa. Minden nap a szeretet parancsa szerint éljünk!”

A szakmai nap három gondolatébresztő előadással folytatódott, amelyek témáit a jelenlévők az előadók kíséretében vitatták meg és beszélték át a délutáni kiscsoportos műhelymunka során.

Törőcsik Júlia Mária SSS lelkigondozó, pszichológus Olaj a lámpásban – A küldetés, mint erőforrás címet adta előadásának. A nővér először is egy feladatra hívta a jelenlévőket. kérte, hogy közösen énekeljenek egy dalt, és közben kérjék az Úrtól azt az ajándékot, ami emlékezteti őket egy olyan találkozásra, amikor átérezték Isten szeretetét. Ez egy személyes, kiválasztó, meghívó, életbe hívó szeretet, mert Isten szeretetből teremtett bennünket – tette hozzá az előadó, aki mélyen hiszi, hogy csak ebből a szeretettapasztalatból tud forrásozni minden küldetésünk, bárhová is küld bennünket a Jóisten.

Mézes Zsolt László teológus, lelkész, mentálhigiénés szakember, a Debreceni Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének adjunktusa A lélek rendje, a testi-lelki egészségünk természetéről című előadását néhány gyakorlattal kezdte, indítókérdése a test és a lélek behatároltságára vonatkozott. Az egy gondolat, hogy van a test, de amit testként tapasztalunk, azok érzékletek, észleletek összessége. Az ébrenléti állapotban a világot és a testünket is az érzékszerveinken keresztül tapaszaljuk, de ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ami ezt felfogja, az a testbe van korlátozva. Különleges példaként megemlítette Szent Tamást, aki csak akkor hitte el, hogy Jézus feltámadt, amikor megérinthette a sebét.

Fodor Réka, azaz Afréka missziós orvos, háziorvos, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének akkreditált oktatója Egy missziós orvos kalandjai Afrikában címmel tartott előadást. „Az afrikai misszióban semmi sem biztos Jézuson kívül. Minden kiszámíthatatlan, semmit nem lehet előre tudni a körülmények miatt” – kezdte előadását Fodor Réka, és bátorított, buzdított mindenkit, hogy adjunk hálát azért, amit minden nap legalább tíz dologért meg tudunk tenni a legkiszolgáltatottabb körülmények között is. Példaként említette az afrikai népet, akiket éhhalál, betegség, terrortámadás fenyeget nap mint nap, mégis boldogok. 

Fodor Réka Nigériában végzi orvosmissziós szolgálatát, ám mivel az ország  veszélyessé vált a sok terrortámadás, emberrablás miatt, az újabb orvosmissziós csapatokat Ghánába viszi. Nigériában gyakori, hogy papokat is elrabolnak, összevernek, az elmúlt hónapokban három pap barátját megölték. Mindezek ellenére nem üresek a templomok, hanem ötezer fős szentmisék vannak.

„Ami miatt az ember mindig vissza akar menni Afrikába, az nem más, mint az emberek mérhetetlen nagy hálaadásának a megtapasztalása – mondta Afréka. – Miért hálásak? Hiszen ha nincs pénzük, meghalnak egy olyan betegségben, ami néhány dollárba kerülő gyógyszerrel meggyógyítható lenne, és sokan éhen halnak, megölik őket. A sok nyomorúság ellenére az örömük, hálaadásuk a hitükből fakad. Mindenért hálásak, azért is, hogy felébredtek, amely nem természetes dolog számukra.”

Nyolc év alatt tizenhárom orvosmissziót vezetett Afrikában, Csókay Andrással százötven agytumor, és számtalan gerincsérvműtétet végeztek már el szinte tábori körülmények között – ezt csak Jézussal tudták megtenni. Több ezer beteget vizsgálnak, gyógyítanak, mégis hatalmas hiányérzet van bennük, mert Ghánában 30 millió embernek lenne szüksége segítségre, Nigériában 250 milliónak, akiknek hatvan százaléka olyan nyomorban él, amelyről nekünk elképzelésünk sincsen. Fodor Réka nem azt a kétezer beteget látja, akit megmentettek, hanem azt a sok-sok milliót, akiknek nem tudtak segíteni.

„Magyarországon mindenki folyamatosan szomorú. Én egy olyan országból jöttem, ahol szifilisz, malária, tífusz, éhhalál tombol és mosolyognak az emberek. Egy boldogságból jövök haza egy ezerszer szegényebb helyre, Magyarországra, ahol az emberek depressziósak, boldogtalanok. Amikor hazajövök, utána mindenki velem akar jönni Afrikába, misszióba. De nem olyan egyszerű ez. Istennek mindenkiről van egy egyéni, megismételhetetlen terve, talán ott, ahol éppen él. Nekem 44 évesen kezdődött el az életem. Soha sem késő elkezdeni azt az életet, amire hivatva vagy. Háziorvosként nagyon sok haldoklóval találkozom. Hosszú éveken át végigkövetjük a családok életét, és tudjuk, hogy a legtöbb haldokló mindig azt bánta meg, amit nem tett meg, vagy valamit kihagyott. Istennel minden lehetséges. Ha elfelejtjük az álmainkat, beszűkülünk, és nem leszünk mosolygósak” – buzdította a jelenlévőket Fodor Réka missziós orvos egy boldogabb életre.

A szakmai napon a délutáni kiscsoportos szekció után alternatív szabadidős programokon is részt vehettek az érdeklődők; megtekinthették a város nevezetességeit, köztük a Szent Anna-székesegyházat és az Őseink hite című kiállítást.

A teljes beszámoló IDE kattintva elolvasható.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír