A főpásztor a szentmise elején végezte el a templommegáldás szertartását.
A templom épületén teljes körű külső és belső felújítási munkálatokat végeztek el, egyházmegyei és állami támogatással. A beruházás során a hívek adományának köszönhetően a tornyot és a templomtetőt is felújították.
A Jézus Szíve ünnepén bemutatott búcsús szentmise elején Németh János mezőladányi plébános megköszönte az adományokat, valamint a helyi hívek és katolikus családok összefogását.
A szentmisében, a homília előtt Németh János plébános bemutatta a bérmálkozásra váró fiatalokat, és azt kérte a megyéspüspöktől, hogy „jó szívvel szóljon hozzájuk”.
„De hát hogyan is lehetne szólni éppen Jézus Szíve ünnepén? »A szív bőségéből szól a száj« (Lk 6,45). Kinek mivel van tele bőséggel a szíve, azt tudja elmondani” – fogalmazott mintegy válaszul a kérésre Palánki Ferenc püspök, és kérte a jelenlévők imádságát, hogy az ő szíve is jósággal teli legyen.
„Szép magyar nyelvünk a jóindulatú szóval azt fejezi ki, hogy valaki már a kiindulópontjában is jó – mondta homíliájában a főpásztor. – De van rosszindulat is, amelyben már az irány is rossz; aki rossz irányba megy, ne haladjon gyorsan, mert egyre távolabb kerül a céljától.”
Nagyon fontos, hogy mi lakik az ember szívében. Általában nem nagyon szoktunk erre figyelni. Azt gondoljuk, akkor vagyunk boldogok, ha egészségesek, gazdagok, sikeresek vagyunk. Mindez persze jó, ezekért még imádkozni is szoktunk, de
a boldogságot valójában Isten közelsége jelenti.
A világtörténelem annak a szomorú emberiségnek a története, amely Isten nélkül kereste a boldogságot. Istenben van mindannyiunk boldogsága, tőle kell megtanulnunk azt, hogy mi az igazi szeretet. Szent Pál apostol így fogalmaz: „A hittel Krisztus lakjék a szívetekben (…) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét” (Ef 3,17–19).
Krisztus minden értelmet meghaladó végtelen szeretete a kereszt
– hangsúlyozta Palánki Ferenc püspök. – Jézust mint jó pásztort úgy ábrázolják, hogy a vállára veszi az elveszett bárányt és visszaviszi a többiekhez. „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?” (Mt 18,12), tette fel a kérdést Jézus a tanítványainak. Olyan természetes lenne az a válasz, hogy nem hagyja ott a kilencvenkilencet, hiszen az egy elveszett juh járulékos veszteség. És mi lenne a többivel?
De Isten egészen másként, minden értelmet meghaladó szeretettel gondolkodik: „Mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül” (Mt 18,14).
Az az egyetlen is végtelen értékű. Isten így tekint ránk: végtelen értékűek vagyunk.
Jézus Krisztus azért jött el, hogy megmutassa, milyen szeretet van Istenben, hiszen ő maga a szeretet. Ez a szeretet életben tart mindannyiunkat. „Szent Szívének gondolata nemzedékről nemzedékre, hogy megmentse a haláltól lelküket, és éhínség idején táplálja őket” – énekeltük a szentmise bevezető énekében, az Introitusban.
Jézus azért jött el, hogy megmutassa, hogyan szeret bennünket az Atya. Mily csodálatos, felfoghatatlan ez a szeretet, az, hogy mi még gondolat sem voltunk, ő már akkor szeretett bennünket. Mert Isten szeretete nem változik. És amikor elérkezik az idő, és a teremtő Isten létbe szólít bennünket, meghív arra, hogy megismerjük a szeretetét, akkor hogyan válaszolunk erre a szeretetre? – tette fel a kérdést szentbeszédében a megyéspüspök.
Istennek minden egyes emberrel szándéka van, küldetésre, feladatra, szeretetre hív meg bennünket. Nincs más terve, minthogy egyszerű embereken keresztül, akik befogadják a Szentlélek kegyelmét, megváltoztassa a világot.
„Ennek a közösségnek a jövője bennetek van – fordult a bármélkozás előtt álló fiataloknak a főpásztor. – Nincs más terve az Istennek.
Elküldi a Szentlelket, elárasztja kegyelmével a szíveteket, hogy az igazi szeretet, vagyis maga Krisztus lakjék benne a hit által,
és ebből következik az, hogy ennek a közösségnek, egyházközségnek, egyházmegyének, országnak, nemzetnek is azért van jövője, mert a szívünkben lakik a szeretet, amelynek bőségéből szól a száj, és a cselekedeteink méltók lesznek ahhoz, amit hirdetünk, és amit élni szeretnénk. Ezért nagyon fontos, hogy nyissátok meg a szíveteket, fogadjátok be Isten szeretetét!
Amikor a bérmálásra felkészülteket felkenem a szent krizmával, mindig megkérdezem tőlük: »Ígéred-e, hogy jó keresztény leszel?« Azért teszem fel ezt a kérdést, hogy tudatosan mondjátok ki ezt az igent.
Mert annak az embernek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik.
Imádkozunk értetek, támogatunk benneteket, hogy megnyissátok a szíveteket az örök Isten örök szeretete előtt” – zárta elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria