Beer Miklós nyitotta meg a Sándor István-emlékhelyet az újpesti Clarisseumban

Egykor a Clarisseumban nagy park, hatalmas játszótér, oratóriumi munkára alkalmas tágas termek, kápolna, ipari tanulók kollégiuma és nyomda szolgálta a szalézi munkát. Az impozáns épületegyüttesből ma csak a kis Szent István Király-plébániatemplomot és néhány kisebb helyiséget használhatnak a szaléziak. Most itt, Boldog Sándor István szerzetesi szolgálata helyszínén emlékhelyet alakítottak ki, amely a vértanú tiszteletét hivatott fellendíteni és életben tartani.

Beer Miklós váci megyéspüspök prédikációjában kiemelte, hogy Sándor István személye jó példa arra, hogy az emberség egyenlő a másokért vállalt élettel. Attól vagyunk emberek, hogy tudunk másokra odafigyelni, valamit tenni másokért; és a nevelés csodálatos hivatásában éljük meg elsőként, mit jelent másokért élni, kibontani azokat a kincseket, amelyeket az Úr Jézus egy gyermekben elrejtett. Fontos, hogy legyenek olyan ifjúsági vezetőink, akik oda tudják áldozni a saját érdekeiket, kényelmüket, és együtt tudnak lenni a fiatalokkal.

Amikor én gyerek voltam – folytatta a főpásztor –, csak titokban, suttogva mertek beszélni az idősek arról, hogy éppen melyik papunk került megint börtönbe, és csak később tudtuk meg, hány vértanúja volt csak a mi kis magyar egyházunknak. De ma ismét egy olyan világban élünk, ahol a vértanúság jelen van. Boldog Sándor István tudta, hogy mi vár rá, vállalta és készült a halálra – ezzel azoknak a vértanú áldozatát hozza közel, akik most is, ezekben a napokban is inkább meghalnak, de nem adják fel a hitüket.

Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök elmondta, hogy a Clarisseum felújított helyiségeiben megnyíló emlékhely Sándor István életét és hitét próbálja bemutatni, bár a vértanú szerzetes testvértől nincs ereklye, és tárgyi emlék sem sok maradt az utókorra. Az emlékhelyen látható tárgyakat B. Varga Judit, a Terror Háza történésze, a szaléziak korábbi munkatársa válogatta össze és rendezte tárlattá: leveleit, néhány iratát, fotóját láthatjuk, a botot, ami az ő tulajdonában (is) volt; ezt kiegészíti néhány gondolatébresztő idézet róla azoktól, akik ismerték, és egy maréknyi föld a 301. parcellából, a feltételezett sírhelyéről. A szerény tárlat segíti megvalósítani a szaléziak régi tervét, hogy működésének helyén állítsanak emléket Boldog Sándor Istvánnak;  szeretnék, ha ez a hely egyre inkább a szalézi vértanú tiszteletét szolgálná, és a templom a magyarországi Sándor István-kultusz központjává válna.

A tartományfőnök megosztotta a jelenlevőkkel azt az örvendetes hírt, hogy a szaléziak a közeljövőben használatba vehetik az Ybl Miklós által tervezett impozáns épületkomplexum egyik szárnyának földszinti, a sekrestyével összekapcsolható helyiségeit is, ami jelzésértékű, és arra buzdít, hogy nagy lendülettel tovább folytassák itt a munkát.

A szentmisén és az emlékhely avatásán jelen volt Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, valamint Újpest képviselő-testületének néhány tagja is.

Völner Pál megerősítette, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy az épület ismét azt a célt szolgálja, amit Sándor István idejében, és az az intézmény, amely jelenleg az épületben dolgozik, méltóbb helyre költözhessen. A szaléziak így eredeti helyén mutathatnák be Boldog Sándor István életét és folytathatnák munkásságát.

Hegyi László kiemelte, hogy Sándor István életét pont azért vette el az egykori államhatalom, amit most az állam az egyháztól kér: fölkarolta az elesetteket, nevelte a fiatalokat, gondozta a rászorulókat. Az 1950-ben történteket a mai napig nem tudták maradéktalanul jóvátenni, és a rend sem tudta kiheverni, de megtesznek mindent, ami tőlük telik, és ehhez az állam is segítséget nyújt. Kifejezte óhaját, hogy a most megnyíló emlékhely egy mementó legyen, amely emlékeztet mindenkit arra, hogy a hibás döntéseknek nagyon komoly következményei vannak. De legyen egy olyan mementó is, amely felhívja a figyelmünket arra, hogy elődeink közt voltak olyan emberek, akik mindent odaadtak azért, hogy embertársaikat szolgálják – ha kellett, akár az életüket is.

Nacsa Lőrinc mint egykori szalézi animátor, aki több szállal is kötődik a rendhez, rámutatott, hogy Sándor István nem csak attól boldog, hogy négy évvel ezelőtt felolvastak erről egy dekrétumot a Szent István téren, hanem attól boldog igazán, hogy vannak fiatalok, fiatal szaléziak, vannak ministránsok, és lenne újra munkája, mert van szalézi nyomda Kazincbarcikán. Hangsúlyozta, hogy Sándor Istvánban példát kapott a világ ifjúsága, a magyar fiatalság, a szalézi fiatalok, hiszen ő egy fiatal közülük, aki elérte az életszentséget. Példáját lehet követni, ki lehet állni értékeinkért, ma is boldoggá, szentté lehet válni.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír