Sugározzák az értékeket a közösségért – Átadták Szombathelyen a Boldog Károly-díjakat

2004. október 3-án Szent II. János Pál pápa Rómában a Szent Péter téren boldoggá avatta az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Akkor tiszteletére és emlékére alapította meg a Károly Király Imaliga Magyar Tagozatának vezetősége az arany érdemkereszt kitüntetést. Olyan személyeknek adják a díjat, akik „közösségi tevékenységükkel és munkájukkal hozzájárulnak Károly király tisztelete és az általa megjelenített közösségi értékek terjesztéséhez”.

10 órakor kezdődött a szombathelyi püspöki palota impozáns dísztermében a díjátadó ünnepség, melyen a Brenner János Kollégium zene szakos hallgatóinak színvonalas előadásai is felcsendültek.

Olyan helyen vagyunk, mely sok szállal kötődik IV. Károlyhoz, hiszen 1921. nagyszombat estéjén itt szállt meg a püspöki palotában – kezdte köszöntőbeszédét Székely János püspök, melyben IV. Károly királyt és örökségét állította középpontba.

Az utolsó magyar apostoli uralkodót Szent II. János Pál pápa húsz éve éppen IV. Károly esküvője napján avatta boldoggá, nem véletlenül, hiszen házasságában ragyogott az életszentsége – fogalmazott a püspök. – Károly nagy szerelemmel és nagy hittel élt 11 évig tartó házasságában, melyből nyolc gyermek fogant. Az utolsó az édesanyja szíve alatt volt, amikor az édesapa meghalt. „Azért vagyunk egymás mellett, hogy a mennyországba segítsük egymást” – mondták ki házasságkötésükkor Zita királynéval. „Végtelenül szeretlek; találkozunk Jézus legszentebb szívében” – ezek voltak Károly király utolsó szavai halálos ágyán Zita királynénak, aki férje halála után 67 évig teljesen a gyermekeinek, a hitnek és a békének szentelte életét.

IV. Károly király a béke embere volt egy háború kellős közepén – emelte ki Székely János. – Csak tíz napja vette át a hatalmat, mikor leváltotta az addigi hadvezetést, a háború és a győzelem fanatikus híveit. Károly ugyanis világosan látta, hogy a háborúnak rengeteg értelmetlen áldozata van, ő pedig menteni akarta a katonák életét. Mindent megtett a békéért, de nem a politikai taktika vezette, hanem keresztény meggyőződése. Amikor megkoronázása után a budai várban díszvacsorát rendeztek tiszteletére, azt mondta, vigyék az ételt a hadikórházakba a sebesülteknek. Ő volt az első uralkodó, aki szociális minisztériumot hozott létre betegek, idősek, szegények segítésére.

Hálát adunk, hogy a magyar történelem legelső és legutolsó uralkodója és feleségük szent életűek voltak, akik számára a család, a béke, a harmonikus testvéri együttélés, a hit továbbadása és az Egyház állt a középpontban

– fogalmazott Székely János. – Ahogyan ők sugározták ezeket az értékeket, úgy a díjazottak is sugározzák őket, amire ma is nagy szükség van.

Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője és a Károly Király Nemzetközi Imaliga Magyar Tagozatának vezetője mondott beszédet az egyesület nevében, először is köszönetet mondva Székely Jánosnak, hogy szeretettel helyet adott az ünnepi eseménynek ott, ahol IV. Károlyt fogadták utoljára magyar királyként.

Kovács Gergely röviden ismertette a Károly Király Imaliga történetét, melyet már 1924-ben egyházilag elismertek Ausztriában. Az ötvenes években alakult meg az első magyar tagozat az emigrációban. Az imaliga két jelmondata: „Fiat voluntas tua” (Legyen meg a te akaratod), Károly király utolsó szavai, melyek a most kiosztott érem hátoldalán olvashatók; és „Oratio et satisfactio” (Imádság és engesztelés), vagyis az egymás iránti szeretet és a felelősségvállalás gondolata, mely ma is igen aktuális. A szűkebb és tágabb közösségért sokat lehet tenni tevőlegesen, de imádsággal és szeretettel is, mint ahogyan ezt IV. Károly király és Zita királyné példája is mutatja. „Ez a szerény díj legyen biztatás a szolgálatotok folytatására” – szólt a díjazottakhoz.

A díj egyesületi kitüntetés, mely egy közösség tiszteletét, megbecsülését fejezi ki – folytatta beszédét az imaliga tagozatvezetője, majd hozzátette: ezt a kitüntetést 2004-ben alapította Hittig Gusztáv, akiben már Rómában, a boldoggá avatáson megfogant a Boldog Károly Arany Érdemkereszt díj gondolata. Most, húsz év után az érem felújított változatát, egy félminiatűrt adnak át a díjazottaknak, mert fontos volt számukra, hogy az viselhető legyen. A kitüntetésen alul látható a boldoggáavatási érem, mely Milánóban készült, felül pedig egy Szent Korona-ábrázolás. Kovács Gergely elmondta: 2004-ben ötven díjazott volt, köztük hagyományőrzők is, most huszonketten kapnak kitüntetést és oklevelet.

A díjazottak ezután egyesével vették át a Boldog Károly-díj Arany Érdemkereszt kitüntetést. Méltatásukat ide kattintva olvashatják.

*

A 2024-es díjazottak névsora:

Bodó Judit történelemtanár, történész;

Erőss Réka Mária, a Szuverén Máltai Lovagrend követségi tanácsosa, a Zita Királyné Boldoggá Avatásáért Egyesület elnöke;

Érszegi Márk Aurél, a Külügyminisztérium vallásügyi főtanácsadója;

Fazakas Zoltán Márton OPraem csornai premontrei apát;

Fejérdy Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese;

Glässer Norbert, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Néprajz Tanszékének egyetemi docense;

Jancsó András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi tanársegédje;

Kardonné Fábry Eszter, a Habsburg Ottó Alapítvány levéltárosa;

Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője;

Maczó Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézete Lendület Kutatócsoportjának történésze, művészettörténésze;

Mogyorósi Márk Ányos OSB, a tihanyi bencés apátság szerzetese;

Nagy Brigitta, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány irodavezetője, a Károly Király Imaliga munkatársa;

Nagy Norbert, Zita királyné boldoggáavatási eljárásának viceposztulátora;

Pálffy Géza történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Lendület Kutatócsoportjának vezetője;

Pálffy László matematikus, játékfejlesztő;

Pánczél Hegedűs János történész, kommunikációs és köznevelési szakember, a Regnum Portál alapítója;

Pandula Attila, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi tanára, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke;

Seremetyeff-Papp János restaurátorművész, író;

Szabó Zoltán nyugalmazott bíró, a Szent István-bazilika egyházközségi tanácsának tagja (elfoglaltsága miatt később adják át a kitüntetését);

Ujváry Tamás, a Gödöllői Királyi Kastély igazgatója;

Van den Borre, Beatrix FSO nővér, a Kútvölgyi engesztelő kápolna (Kútvölgyi Szűz Mária-kápolna) gondozója;

Varga János, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház tiszteletbeli kanonokja, a bécsi Pázmáneum rektora.

*

Fazakas Zoltán Márton premontrei apát köszönte meg a díjazottak nevében a kitüntetést. Mint mondta, „amikor megszerettük és elkezdtünk foglalkozni Boldog Károly személyével, egyikünk sem gondolta, hogy a boldoggá avatás után húsz évvel, majdnem napra pontosan ilyen ünnepségben lesz részünk”. Az apát hangsúlyozta, az az értékelvűség hozta össze ezt a társaságot, melyet Károly király is képviselt, majd hozzátette: „Őt ünnepelve, az ő érdemeiért dolgozva mi nem felforgatni és elégedetlenkedni akarunk, nem másokat bántani, hanem inkább gondolkodni szent életű királyunk kapcsán az ember, a népünk, vezetőink sorsáról. Mint mindannyiunkat, Isten utolsó királyunkat is próbára tette. Ő is megtapasztalta a jóbi sorsot: a hierarchia legtetejéről eljutott a kitaszítottság életpusztító hatásáig. De a jóbi próbát elsőrangúan kiállta. Sőt, miként Jób újra boldog lett, Károly királyunk is – egészen máshogy, de – boldog lett. Ez minket is boldoggá tesz. Köszönjük, ha ezt észrevették.”

Püspöki áldás, rövid szeretetvendégség és a püspöki palota azon termeinek megtekintése után, ahol IV. Károly megszállt, a díjazottak Zalaegerszegre utaztak, a Mindszentyneumba. Az ünnepi ebéd után elhelyezték a hónap műtárgyát: Boldog Károly budapesti hermájának ereklyés gipszmintáját. Az ünnepség végén a díjazottak és hozzátartozóik megtekintették a Mindszenty-életútkiállítást és a Fegyház című állandó kiállítást.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír