Szent Miklós ünnepe és templombúcsú a nyíregyházi görögkatolikus székesegyházban

A nap során megáldották az egyházmegye felújított épületkomplexumát, a Szent Miklós-házat, melynek udvarán közösségi élmény várta az érdeklődőket.

A parókia hívei mellett a Nyíregyházi Egyházmegye intézményeinek vezetőit, dolgozóit is meghívták a székesegyház búcsújára – hiszen Szent Miklós az egész egyházmegye védőszentje is.

Az ünnepre már november vége óta hétköznap esténkénti akatisztosz imádsággal, december 5-én pedig virrasztással készültek.

A templomba huszonhat áldozópap és három diakónus vonult a főpásztor, Szocska Ábel püspök előtt. Jelen voltak az esperesi kerületek esperesei, a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet és a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola elöljárói, oktatói, a parókusok és a helynökök.

A templomhajóban, az ambon elé kihelyezett ikon mellett Halinda Gyula, az egyházmegye ökonómusa mondta a prédikációt. Azokról tanított, akik lehetővé tették az ünneplést: az ősökről, akik fáradhatatlanul követték Szent Miklós életpéldáját. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a fáradtság egyidős az emberrel, és a Szentírásban is szó esik sokszor róla.

Nemcsak fizikailag fáradunk el, mint Ézsau; nem csak a testtartásunkban fáradunk el, mint Mózes, hanem elfáradunk, a zsoltáros szava szerint az Istenhez való kiáltásban, az Istenhez való sóhajtozásban is.

Így van ez? Elfáradunk a hitben? Elfáradunk az imában? Elfáradunk a kitartásunkban, a kitűzött célunkban? Sokszor igen. De maga az emberi természetet is viselő Isten Fia is elfárad: Jákob kútjánál leül. Ott találkozik a szamariai asszonnyal.

Ott kezdenek el beszélgetni, és a fáradtságból dicsőség lesz.

Kedves testvérek, a fáradtság hozzátartozik az életünkhöz, de ne felejtsük el, hogy ha fáradtak vagyunk, akkor könnyebben föladunk mindent: terveket, célokat, elhatározásokat. A fáradtságban a hivatásunk is gyengül, a fáradtság csalóka, mert mindig valamit kér, aminek az eredményét nem látjuk előre” – fogalmazott Halinda Gyula.

A szent püspök ma is utat mutat: „a látással, a hallással és a kezünk helyes használatával előrébb tudnánk mozdítani ezt a világot.

Mert nem a nagy tettek, nem a nagy szavak, nem az igazán kimagasló tettek, hanem a szeretetből történő apró cselekedetek fogják előrébb vinni a világunkat”

– hangzott el a szentbeszédben.

(A prédikáció teljes terjedelmében ITT olvasható.)

A liturgia végén a főpásztor átadta az egyházmegye legrangosabb kitüntetését, a Szent Miklós-díjat. Minden évben egy paptestvér és egy civil munkatárs kapja meg a hála és köszönet kifejezéseként ezt a díjat: az egyházmegyéért végzett állhatatos, hűséges szolgálat és hivatás elismerése ez.

Ezúttal id. Szabó Sándor nyugalmazott áldozópap, valamint Orosz Beáta, a hitoktatási iroda főmunkatársa vehette át a Szent Miklós-ikonnal együtt járó díjat.

Az idén 91 éves Sándor atyának még érettségije előtt dobbant szívébe a hirtelen jött felismerés, hogy bizonyosan pap lesz. Két-két év nyíregyházi püspöki hivatali és nyírturai hitoktatói szolgálat után életének két nagyobb időszakát Pátyodon, később Nyírgyulajban töltötte. A 20 majd 19 év parókiai szolgálat alatt épített a hívekkel egy akaratból Ófehértón templomot, Nyírgyulajban parókiát, valamint létrehozott szociális intézményt, Mária oltalmába ajánlva. Az Isten szeretetére tanított nagyon sok gyermeket a hittanórákon, hittanversenyeken; a hívekkel naponta találkozott, beszélgetett, lelkigyakorlatra és Krisztussal való találkozásra, az Eucharisztia vételére indította őket – méltatták Szabó Sándor munkásságát.

(A teljes laudáció ITT olvasható.)

Orosz Beáta a Nyíregyházi Egyházmegye Hitoktatási Irodájának főmunkatársa, a kálmánházi egyházközség képviselő-testületének meghatározó tagja. Úgy kíséri figyelemmel a katekéták életét, munkáját, szükség esetén úgy védi érdekeiket, hogy a szeretet és az igazságosság elve lehetőleg mindig érvényesüljön. Munkáját a lelkiismeretes szakmai precizitás és a felszabadult, derűs kreativitás egyaránt jellemzi – hangzott el a méltatásában.

(A teljes laudáció ITT olvasható.)

Az ünnepség végén Szabó Tamás pasztorális helynök, a székesegyház parókusa köszönte meg a szolgálatokat: a püspöki jelenlétet és a prédikációt. 

Az imádságos énekeket a székesegyház kántorai és segítői vezették, több szólamban énekelve.

Végül a főpásztor mirovált, olajkenettel áldott meg mindenkit.

Az agapé és a délután eseményei a felújított, többcélú épületkomplexumban, a Szent Miklós-házban folytatódtak, amelyet a program elején meg is áldottak. Az ilyenkor hagyományos Szent Miklós udvarában karácsonyi forgatag, finomságok és a gyermekek műsora várta a vendégeket.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír